A kormány szerint a hajléktalanok maguk döntöttek úgy, hogy az utcán élnek
- Az ellátórendszer tízezrekről gondoskodik, de százezrekről nem tud
- Ahhoz, hogy valaki felálljon a lépcsőről, cél kell

 
Szalai Kriszta színésznő (képünkön balra) négy napig próbált hajléktalanként élni, 505 forintot költött ételre, a szükséges papírok híján szállóra nem jutott be, parókája miatt nem „ment át” a tetűvizsgálaton. Tapasztalatait összegezve és vegyítve egy 26 éve az utcán élő hölgy életével, egy interaktív színdarabban meséli el januárban - Fotó: Üveges Zsolt

Különös álláspontot képvisel a hajléktalanellátásban a kormány. A múlt héten az Emmi helyettes államtitkára arról beszélt a televízióban, hogy csak azok élnek az utcán, akik ott akarnak élni. Nyitrai azt magyarázta: nagyon fontos, hogy a Belügyminisztériumnak van külön hajléktalanfoglalkoztatási alprogramja, amelynek segítségével sokan nyernek munkát, a jövedelemből pedig meg tudják fizetni az alapvető lakhatási költségeket.

Szerinte a számok azt mutatják, viszonylag stabil a folyamatosan utcán élni kívánók száma. „Holott ma Magyarországon nem kellene az utcán élni, hiszen Magyarország képes az ellátórendszerét fenntartani és képes mindenki lakhatását biztosítani, így azok élnek az utcán, akik ott akarnak élni.”

Márpedig ez nem igaz, hiszen a lakhatást (azaz, hogy valaki alapvető komforttal ellátott otthonszerű helyiségben él) az állam képtelen biztosítani. Megeshet, hogy a helyettes-államtitkár a hajléktalan otthonokban való ellátást keverte össze a lakhatással – szakmai alapon, de így is téved.

Azt Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke sem vitatja, hogy aki meg tudja fogalmazni céljait, az rövid időn belül az ellátórendszer segítéségével munkát szerezhet, és akár az albérletig is eljuthat.

„Aki segítséget kér, azt nem utasíthatják el, tehát helyhiány miatt senki nem szorulhat ki a szállókról sem” – mondta lapunknak Vecsei. A magyar nagyvárosokban működő hajléktalan-ellátás európai viszonylatban is megállja a helyét: a nappali melegedőkben adott a meleg víz, a fűtés és a mosási lehetőség. Jól szervezett a hazai diszpécserhálózat és az utcai szolgálat. Ugyanakkor a nagyvárosokon kívül – például az erdőkben, a nyomortelepeken – élőkre sokkal több figyelmet kellene fordítani, ahogy azokra is, akik ugyan lakásban élnek, de sokkal rosszabb körülmények között, mint amilyen a hajléktalanszállókon tapasztalható.

„A legproblémásabb azoknak a helyzete, akik fűtetlen, víz nélküli, lakásnak nem nevezhető zugokban élnek, amiért ráadásul havi több tízezer forintot fizetnek. Illetve azok élete a legtragikusabb, akik az aluljárók lépcsőin, alkohol és mentális bajokkal küzdve, cél és holnap nélkül tengődnek. Míg a mentők a legsúlyosabb eseteket látják el elsőként, addig a hajléktalan-ellátás pont velük nem tud mit kezdeni. Akarata ellenére ugyanis senkit nem lehet szállóba vinni. Ahhoz cél kell, hogy valaki felálljon a lépcsőről és szabályokat betartva beköltözzön egy 6-10 ágyas szobába” – teszi hozzá Vecsei.

Szalai Kriszta színésznő (képünkön balra) négy napig próbált hajléktalanként élni, 505 forintot költött ételre, a szükséges papírok híján szállóra nem jutott be, parókája miatt nem „ment át” a tetűvizsgálaton. Tapasztalatait összegezve és vegyítve egy 26 éve az utcán élő hölgy életével, egy interaktív színdarabban meséli el januárban.



9500 
embert segít a hajléktalanellátó rendszer
évente, a szállókat a téli krízisidőszakban
1500-1600 férőhellyel bővítik.


Összesen 9 milliárdot fordít a kormány hajléktalan-ellátásra: 4 milliárdot arra költenek, hogy napi egyszeri meleg ételt kapjanak a rászorulók és 1,7 milliárd jut arra, hogy albérletbe költöztessék az arra „érdemeseket”.

Címkék: hajléktalan, Orbán-kormány

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!