Bírósághoz fordult a venezuelai főügyész, hogy megakadályozza az új alkotmányozó nemzetgyűlés péntekre tervezett beiktatását. Az ellenzék újabb tüntetéseket hirdetett választási csalás gyanúja miatt. Lapzártánkkor roppant feszült a helyzet a válság sújtotta dél-amerikai országban.
A múlt vasárnapi választás nem hozott megnyugvást – csak olaj volt a tűzre. Nicolás Maduro elnök az egyik mondatával megbékélésre szólította fel honfitársait, a következővel megfenyegette az ellenzék vezetőit: „már vár rájuk a börtöncella”.
Az új alkotmányozó nemzetgyűlés megalakítása pontosan arra lenne jó a hatalomnak, hogy feloszlassa az ellenzéki többségű parlamentet, képviselőit pedig megfossza mentelmi joguktól. Az ellenzék két karizmatikus vezetőjét, Leopoldo Lópezt és Antonio Ledezmát éjszaka el is hurcolták otthonukból, ahol házi őrizetben tartották fogva őket.
Előzőleg a szavazás számítógépes hátterét biztosító technológiai cég, a Smartmatic megerősítette, hogy manipulálták a részvételi adatokat.
A kormány tagadja a vádakat, de az előzmények ellene szólnak: már a választási szabályokat is úgy találták ki, hogy az uralkodó szocialista párt még véletlenül se veszíthessen (lásd keretes írásunkat).
Az ellenzék bojkottálta a szavazást, amelynek egyetlen oka és célja az volt, hogy hatalmon tartsa az elnököt és embereit.
Venezuelában súlyos gazdasági és politikai válság van, az ország az összeomlás szélére jutott. Pedig az ezredfordulón még a térség egyik legsikeresebb államaként emlegették, sokan a modern, 21. századi szocializmus reménységeként tekintettek rá. Az ország hatalmas olajjövedelméből szociális programokat finanszíroztak, Hugo Chávez elnök valóságos népmesei hős lett a mélyszegénységben élők szemében.
Az elnök 2013-ban meghalt rákban, két évvel később zuhanni kezdett a nyersolaj világpiaci ára, és villámgyorsan kiütköztek a korrupt és elhibázott kormányzás hibái. A jóléti kiadásokra többé nem maradt pénz az államkasszában. A hatósági árak bevezetése napok alatt élelmiszerhiányhoz vezetett, elszabadult az infláció.
Nincs elég gyógyszer. A közbiztonság tragikus, mindennaposak a fegyveres rablások, az utcai gyilkosságok.
Szemtanúk szerint egy fiatalembert azért lőttek agyon kifosztói, mert ijedtében elejtette a mobiltelefonját, így a drága eszköz eltört, a rablók pedig idegesek lettek. Az utóbbi két évben annyira ellehetetlenült az élet, hogy venezuelaiak milliói menekültek külföldre.
Bár a kormány minden bajért a „gringókat” és a nemzetközi nagytőkét okolja, az elégedetlenség nőttön-nő.
Tavasz óta folyamatosak a tüntetések és sztrájkok, a tiltakozók gyakran összecsapnak a rohamrendőrökkel. A halottak száma már jóval száz fölött jár; egyedül a szavazás napján 14 ember halt erőszakos halált. Maduro elnök népszerűsége mélyponton van, 20 százalék körül, de ami ebben a pillanatban döntő fontosságú: a fegyveres erők egyelőre hűségesek hozzá.
„Nem volt háború, se természeti csapás. A pusztítóan rossz kormányzás az, ami az olajárak 2015-ös zuhanását nemzeti katasztrófává változtatta.”
– Hanna Dreier, az AP hírügynökség volt caracasi tudósítója
Az alkotmányozó nemzetgyűlés furcsa intézmény, erről a választási bizottság kormányhű tagjai jó előre gondoskodtak. Az 545 tag kétharmadát közvetlenül választották, de aránytalanul. A 3 millió lakosú Miranda államnak például néggyel kevesebb delegáltja van, mint az 1 milliós Falconnak.
A „választási földrajz” fő vesztese az ellenzékkel rokonszenvező főváros, Caracas. De ez még nem minden. A tagok harmadát, 181 képviselőt elvben egyes társadalmi csoportok delegálják: munkások, parasztok, halászok, diákok és őslakosok. Gyakorlatilag az ő nevükben – a kormány. A testületbe beválasztották Maduro elnök feleségét és fiát is. Nem csoda, hogy az ellenzék nem óhajtott részt venni ebben a komédiában.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!