A véresen elbulvárosodó sajtóban, sajnos, sűrűn csorognak hírek afganisztáni öngyilkos merényletekről, aknatámadásokról, netán szabályos ütközetekről. Kénytelen-kelletlen mondom: ez így volt, így van – és így is lesz.
Márpedig afgánok nincsenek! Menekülő vagy kitántorgó polgáraik csupán akkor válnak „afgánná”, ha átlépik hazájuk határát.
Addig – többnyire tán némi gyanakvással – úgy tekintenek egymásra, mint pastunok, tádzsikok, hazarák vagy üzbégek. (A további etnikumokat az egyszerűség kedvéért most hagyjuk.) De ha kell, vállvetve harcolnak államuk függetlenségéért, vitatott örökségű határaik megvédéséért. Együtt verték vissza a külső betolakodókat. Megtették ezt többször a britekkel, távozásra kényszerítették a szovjeteket, most éppen az amerikaiak vezette nemzetközi koalíció seregei állnak vesztésre.
Ezt maga a washingtoni védelmi miniszter volt kénytelen ismét belátni, miközben helyben helytállni próbáló tábornokai újabb csapaterősítés (további mintegy 4000 kiképző-harcos) küldését kezdeményezték a meglehetősen kiszámíthatatlan Donald Trumpnál. Az amerikai elnök tavasz óta két kérdést ismételget: Miért állunk vesztésre Afganisztánban? És ha így van, akkor 16 év után mi okból vagyunk még mindig ott?!
A Wall Street Journal még azt is megpendítette, hogy a Fehér Házban akár a csapatkivonás is opcióként merülhet föl.
Trump feneketlen hordója
A nemzetközi porondon is gyakorta inkább nagyvállalkozóként föllépő Trump ezt is nyomatékosította. Minek öntöttek dollármilliárdokat ebbe a feneketlen hordóba?
A helyi korrupciós ügyeket vizsgáló amerikai főhatóság pedig napról napra újabb tényekkel tágítja a hordó alján tátongó lyukat. Márpedig Afganisztán geopolitikailag is egy stratégiai láncba illeszkedik Közel- és Távol-Kelet, a posztszovjet birodalom, Kína és a déli tengerek keresztútján. Nyersanyagvagyonát – még szovjet geológusok aprólékos kutakodásának „újrahasznosításával” – Washingtonban is nagyra becsülik: 1–3 ezer milliárd dollárra. De hiába lappang Afganisztán lába alatt a Mengyelejev-táblázat, ha nem tudják kitermelni – panaszkodott nekem egy korábbi miniszter. Bizony, a biztonság hiányzik. A helyzet napról napra romlik. A külföldi tőke ennyiért sem akar kockáztatni. (A kínaiak azért betették a lábukat a küszöb mögé, de momentán az ő rézbányászati gigaprojektjük is elakadni látszik.)
A térség pedig forr. Hiba volna azt hinni, hogy az „Iszlám Államnak” szépített radikális dzsihadista szervezet szíriai és iraki visszaszorulása egyszer s mindenkorra a szélsőséges iszlamisták végső vereségét jelentené.
Ha nemlétező „államuk” területe egyre csappan is, akciógrádiuszuk jottányit sem szűkült, lásd a legváratlanabb helyeken elkövetett és kiszámíthatatlan öngyilkos merényleteket, gázolásos ámokfutásokat, késeléseket stb. (Lásd: Kalifátus helyett gerillaháború című írásunkat, Vasárnapi Hírek, 2017. július 29.) Eddig jobban koncentrált seregüket szétmorzsolhatják, de fanatikus híveik sporadikusan újabb és újabb helyeken kezdhetik meg „erőik átcsoportosítását”.
Fekete folt a térképen
Ha Afganisztán visszazuhan a tálibok tobzódása idején támadt űrbe, és ismét fekete folt lesz a kiszámítható világ térképén, a félelmetes feszültség régi-új gócpontjává válhat. Eközben Kabulban a legutóbbi választáson győztes pastun elnök megalkudott tádzsik ellenlábasával (ő lett az alkotmányban nem létező kvázikormányfő).
Mindketten etnikai kisebbségből választott helyettesekkel bástyázták körül magukat. És azóta is huzakodnak, mintha tartana a kampány. Pedig még a következő választás rendjéről sem tudtak megegyezni. Inkább sokadszor elhalasztották.
Intő példa lehet a hivatalosan az államfő első helyetteseként (nem) fungáló Dosztum tábornok esete. A köpönyegét már jóval korábban kopottra forgató üzbég hadurat és személyes testőrségét-bandériumát súlyos jogsértésekkel vádolták. Ekkor politikai állapotának jobbra fordulását – nem először – törökországi „gyógykezelésben” látta biztosabbnak. Ám hazatértekor a gépe az északi fővárosban még csak leszállási engedélyt sem kapott.
Csak a bizonytalanság biztos
Errefelé csak a bizonytalanság biztos. Ne legyen kétségünk: az afgánokat – legyenek bár pastunok, tádzsikok, üzbégek vagy hazarák – minderről senki sem fogja megkérdezni. Ha a külvilág (lásd Trump Inc.) teljesen hátat fordítana nekik, a hadurak egymásnak eshetnek, a nemzetiségi- törzsi torzsalkodások folytatódhatnak.
Afganisztánban már a második nemzedék cseperedik föl úgy, hogy szülőföldjén szakadatlan csak háborúkat látott. És ha ritkábban suliba kerülnek, ahová csak az iskoláskorúak kisebbsége jár(!), megtanulhatják az ősrégi afgán népi bölcsességet: „Összetört csésze sosem lehet újra ép egész!” Aztán a srácok rutinszerűen összeverekedhetnek, vajon a közmondás pastu vagy tádzsik eredetű-e.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!