Az utolsó percben döntők kezében a választás!

 Még az utolsó percben sem késő valamiféle együttműködést kovácsolni helyben vagy országosan, ugyanis mintegy 400 ezer olyan ember van, aki az utolsó napok benyomása alapján kész megrohamozni a szavazófülkéket – ez a legfontosabb tanulsága annak a mérésnek, amit a Vasárnapi Hírek megrendelésére a Publicus Intézet készített.

A kutatásból kiderül, hogy a bizonytalanok körében egyre nő a kormányváltási kedv. Fontos, hogy a pártpreferenciával nem rendelkező, vagy azt titkoló mintegy 3 milliós tömeget nem szabad egységben kezelni, célszerű megkülönböztetni a mintegy 2 millió passzív, illetve a 0,9 millió aktív bizonytalant – utóbbi tömeg döntheti el, ki nyeri a választást.

Szóval ennek a körnek most majdnem 90 százaléka voksolni akar április 8-án, ennek tudható be, hogy a részvételi hajlandóság 74 százalékra ugrott. (Ez nagyjából 6 millió ember jelent, ha csak a biztos pártválasztók küzdenék el magukat az urnáig, akkor valóban 5,1 milliós részvétellel lehetne számolni.) Az aktív bizonytalanok 45 százaléka egyelőre még nem tudja, hogy ki mellé teszi az x-et vasárnap (ez a cikk elején említett 400 ezer ember). Illetve majdnem ugyanekkora sokaság (az aktívak 44 százaléka) pontosan tudja, hogy kire szavaz, csak nem árulja el. Azaz a pártoknak még bőven van mit keresni közöttük, nem véletlen, hogy a Fidesz is egyszeri juttatásai (Erzsébet-utlavány, gázár-kompenzáció, stb.) jó helyre kerültek a bizonytalanoknál, hiszen körükben az átlagosnál jóval több a középkorú/idős, szegény és egyedül élő ember.

Az aktív bizonytalanokat azonban egy üzenet jobban elbizonytalaníthatja, mint a biztos pártválasztókat. Ez pedig az, ha a választás tétjét relativizálják (értsd: arról szól a közbeszéd, hogy ez egy átmeneti voksolás, ami egy előrehozott választásnak ágyaz meg – Szél Bernadett LMP-társelnök szíves közlése), azaz azt mondják, hogy „ettől a döntéstől nem változik meg az életed, majd egy másiktól”. Ugyanis a közvélemény-kutatók szerint a bizonytalanokat sokkal nehezebben lehetne mozgósítani még egyszer, mint a stabil párthíveket.

Utóbbiak viszont a jelek szerint csúcsra járnak. A Publicus Intézet azt mérte, hogy a biztos pártválasztók között most először előzte meg a Fideszt az ellenzék összesített eredménye. Az MSZP Párbeszéd és a Jobbik gyakorlatilag fej-fej mellett fut: előbbit a biztos pártválasztók 20 százaléka, az utóbbit 19 százaléka szereti. Az LMP ebben a körben 7 százalékot tud, míg a DK a biztos szavazók 5 százalékának a szíve csücske. A Momentum alulról súrolja a 2 százalékot, míg a Puclicus az Együttet és a kétfarkú kutyát nem tudta értelmezni. Azaz a négy nagyobb párt összesen 51 százalékot tud a biztos pártválasztók körében – a Fidesz pedig 45-öt. De azt egyben, így a matematikai többség nem konvertálható át együttműködés hiányában választási többséggé.

Holott a választók 51 százaléka, több mint 4,1 millió ember érdemben örülne, ha más kormányozna, és nem az Orbán-kabinet újrázna. A leginkább az MSZP-Párbeszéd és az LMP táborának van elege: a két formáció híveinek 100 százaléka kormányváltást akar. (Ez pedig azt jelenti, hogy az együttműködést kitartóan mellőző LMP-vezérkar azzal szembesülhet, hogy a „Lehet Más a Politika” szavazóit nem a párthűség irányítja ott, ahol az LMP-s jelöltek esélytelenek.)

70 százaléka elégedetlen a kormánnyal az aktív bizonytalanoknak: a választásukat titkolók 59 százaléka akar kormányváltást (ez 234 ezer ember), azok esetében, akik a kampány alatt döntik el, kire szavaznak ez az arány 46 százalék (azaz mintegy 186 ezer ember). És persze az aktív bizonytalanok között is van egy csomó ember, aki egyelőre nem tudja, vagy nem mondja, merre mozdul.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!