Egy üzbég követte el a New York-i terrortámadást. Sayfullo Saipov nyolc embert gázolt halálra és tizenegyet sebesített meg Manhattan déli részén egy bicikliúton.

Amikor a sofőr két, fegyvernek tűnő tárggyal a kezében kiszállt kocsijából, azt kiáltotta: „Allahu akbár”. A volt Szovjetunió közép-ázsiai utódállamaiban egyre súlyosabb gond az iszlamista radikalizáció. Kihallgatása során Saipov büszkén vállalta nézeteit, sőt kórházi szobájában – letartóztatásakor meglőtték – még az Iszlám Állam zászlaját is ki akarta függeszteni, de ezt nem engedélyezték neki. A rendőrség keres egy másik üzbég állampolgárt is, bizonyos Mukhammadzoir Kadirovot, akiről csak annyit közöltek, hogy „a támadásban érintett személy”.

Sayfullo Saipov üzbég, 2010 óta él az Egyesült Államokban. Több fuvarozási kisvállalkozást is alapított, melyek nem mehettek valami fényesen, ugyanis az utóbbi időben Uber-sofőrként dolgozott (a támadás után a vállalat azonnal elbocsátotta). Ismerősei, szomszédai hol békés, barátságos, hol mogorva embernek írják le, egyszóval ebből sokat nem tudunk meg róla. Az bizonyos, hogy radikalizálódott, a kérdés inkább az, hogy már otthon, vagy később, az Egyesült Államokban.

Valószínűbb, hogy otthon: a radikális politikai iszlamizmus alapfogalmai semmiképpen sem lehettek ismeretlenek előtte.

A posztszovjet közép-ázsiai régióhoz öt államot szokás sorolni: Kazahsztánt, Kirgizisztánt, Tádzsikisztánt, Üzbegisztánt és Türkmenisztánt. Üzbegisztán helyzete azért különleges, mert déli szomszédja Afganisztán, ahonnét az ideológia akadálytalanul jut át a határon.

A régió 1992-es függetlenedésével az öt állam, köztük Üzbegisztán is „magára maradt”, elhagyták a szovjet csapatok, majd a hatalmat átvevő Iszlam Karimov elnöki köztársasága, jobban mondva diktatúrája komolyabb központi ellenőrzés nélkül tette, ami az állam vezetőinek tetszett. Karimov korábban az üzbég kommunista párt főtitkára volt, sanyargatta a népét egészen tavalyi haláláig – az országról nagyon kevés megbízható információ került a külvilágba.

Az üzbég társadalomban megjelenő radikális eszmékre onnan következtethetünk, hogy „Üzbegisztánban született az az Abdulkadir Masharipov, aki tavaly szilveszterkor 39 embert mészárolt le egy isztambuli szórakozóhelyen.
Üzbég származású orosz állampolgár volt Akbarzson Dzsalilov is, az áprilisi szentpétervári metrómerénylet elkövetője, aki tizenhárom embert ölt meg. A közép-ázsiai országból való még Rakhmat Akilov, a négy halálos áldozatot követelő stockholmi gázolásos merénylet elkövetője” – írja az AFP hírügynökség.

És most újabb üzbég merénylőt látunk, Saipov személyében.

Okozhatja ezt a helyzetet az afgán befolyás? Afganisztánból a mudzsahedinek kiverték annak idején a szovjet hadsereget, majd létrehozták a tálib rendszert, amelynek hivatalosan véget vetettek a nemzetközi erők, csak éppen nem hivatalosan mégis létezik. A tálibok bonyolult viszonyban vannak az Iszlám Állammal, amely más vallási irányvonalat képvisel, mint az övék – valahogy úgy lehetnek ők, hogy összefognak, ha kell, de ha nem kell, egymás ellen fordulnak.

Ez is mutatja, hogy az iszlám radikalizmus távolról sem egységes ideológia, sokkal inkább egy inkoherens politikai áramlat, sok árnyalattal. Az szintén ismert, hogy az Iszlám Állam szíriai és iraki alakulataiba sok üzbég jelentkezett – de Saipov nem volt, nem is lehetett közöttük, hiszen akkor ő már Ohióban tartózkodott. Azt tudjuk, hol volt, de azt nem, mi járt a fejében. Üzbegisztán helyzetét csak súlyosbítja a stagnáló gazdaság miatti általános nyomor: ez elől menekülnek el sokan, Saipov is.

Adódik a kérdés: hogyan érinti a közép-ázsiai posztszovjet köztársaságokban tapasztalható veszélyes radikalizálódás Moszkvát? Rosszul: a csecsen háborúkat követő terrortámadások megtanították Oroszországot arra, hogy ezt a veszélyt nem szabad félvállról venni, viszont a katonai fellépés sem járható út a költségek és a diplomáciai következmények miatt. Ugyanakkor az említett öt állam, valamint Oroszország, Kína, India és Pakisztán mind tagjai a Sanghaji Együttműködési Szervezetnek, mely fő céljának a terrorizmus, a szeparatizmus és az extremizmus elleni harcot tekinti. Valós terroralakulatok ellen hatékonyan léphetnek fel – de mindenképpen közösen, és a magányos terroristákkal nem tudnak mit kezdeni.

Jelenthet Üzbegisztán és a többi közép-ázsiai posztszovjet állam globális fenyegetést a világ többi részére? Jelenthet – ha elszabadulnak azok a radikalizálódási folyamatok, amelyek javában zajlanak. Az egyetlen megoldást a régió gazdasági felemelkedése jelenthetné, de erre alig van remény – Közép-Ázsia lőporos hordó, és már ég a gyújtózsinórja.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!