Azbesztlavina. - Halálesetek és megbetegedések sorát írják az azbesztszennyezés számlájára a hajdani selypi cementgyár körzetében. A gyártelepen a mai napig bekerítetlenül és őrzés nélkül tornyosul a veszélyes hulladék. Hét pert indítottak az áldozatok, akik immár vállalják a nevüket, arcukat. Gyűlnek a tiltakozó aláírások.
Időhúzás az egész, de nekünk már nincs sok időnk várni – mondja csüggedten Válóczi József a bíróság folyosóján. Néhány perce értesült arról, hogy hiába utazott fel a fővárosba, ma nem tartják meg a tárgyalásukat a Budai Központi Kerületi Bíróságon. Ez is csak onnan derült ki, hogy a kifüggesztett tárgyalási jegyzéken hiába kereste, nem szerepelt a kártérítési ügyük...
A 38 éves zagyvaszántói férfi három tizenéves gyermek édesapja. Tavaly mezoteliómát, azaz mellhártyadaganatot diagnosztizáltak nála. Ez az a kór, amelyet a szervezetbe jutó azbeszt okoz.
– Édesanyám jó tíz évet dolgozott a selypi cementgyárban, azbesztes eternitcsöveket gyártottak. Annak idején, amikor megbetegedett, én vittem fel Mátraházára. A doktor akkor azt mondta, egy évet tud neki garantálni. Úgy is volt, 52 évesen meghalt ugyanebben a betegségben, amit nálam is kimutattak – magyarázza József.
Nem laktak messze a településük közepén álló gyártól. Ráadásul a házuk födémjét szórt azbeszttel szigetelték, a futballpályán pedig, ahová sokat kijártak, azbeszttel átitatott függönnyel védték a büfét.
– Hét kártérítési per indult, de úgy tűnik, nem vesznek komolyan minket – véli a felperesek ügyvédje, dr. Igyártó Gyöngyi. Mivel a környezetszennyező eternitgyárat működtető Etercem Kft.-t jogutód nélkül felszámolták, a gyárterület mai tulajdonosát, a Selyp Invest Kft.-t pedig lehetetlen utolérni, ezért az államot perelik. A beteg károsultak 50 millió forint kártérítést szeretnének kapni elveszett egészségük fejében.
A selypi gyár dolgozóit annak idején nem tájékoztatták a veszélyről. Holott az azbeszt szúrós, apró rostjairól már az 1930-as évektől tudni lehetett, hogy veszélyesek. Belégzés után a szervezetben évtizedekig irritálják a környező szöveteket, majd gyógyíthatatlan betegséget okoznak, főleg mellhártyadaganatot, illetve tüdőrákot.
A Heves megyei károsultak keresetét nyár elején adták be, soron kívüliséget kérve, így kaptak szeptemberre időpontot. A Budán található Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot jelölték alperesnek, ezért a Budai Központi Kerületi Bírósághoz folyamodtak. Most viszont kiderült: a bíróság meglátása szerint a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Vagyonkezelő Zrt. az illetékes, annak a székhelye azonban Pesten van. Így az ügyet Budán nem tárgyalják, erről azonban az ügyvéd előzőleg nem kapott levelet. Maguk a daganatos betegek sem, akik hiába vártak hónapokat. Most kezdhetik elölről. Az egyik súlyos állapotú beteg rosszul lett a bíróságon, amikor szembesült e hírrel. Vele később Zagyvaszántón találkozunk.
– Mit tehetnénk, hogy odafigyeljenek ránk? Azért kellett feladnom a munkámat, mert engem is utolért a mezotelióma. Az egész családunk megélhetése veszélybe került – osztja meg gondját a 38 éves György Zsolt, aki két gyermeket nevel. A sápadt fiatalember hihetetlen erővel tartja magát: bizakodik, intézi az ügyeket.
Szűcs Nándor családját mára legyűrte a gyász. A korábban szerződéses katonaként is dolgozó férfi három hete hunyt el, negyvenkét éves volt, egy fiú és egy kislány maradt utána árván, most nyolcadik osztályosok.
– Nándi elvesztette a csatát, de a háborút elindította – bizonygatja az édesanyja, Szűcsné Petró Ágnes. Orvosi papírokat mutat, s azt mondja: az Országos Onkológiai Intézetben is egyértelműnek tartották, hogy Nándor betegségét az azbeszt okozta. Főleg, miután megtudták, hogy Lőrinciben lakott. Ezért a család arra készül, hogy ők is perrel keresik az igazukat, mégpedig azért, hogy a kártérítési összegből az áldozat gyermekeiről gondoskodhassanak.
Ahogy elhagyjuk a temetőt, látjuk, hogy újabb gyászolók gyülekeznek. Utóbb megtudjuk: aznap ismét olyan valakit temettek, akinek halálát az azbeszt számlájára írják. A környék településein már több tucat áldozatról beszélnek, a betegségek halmozódását a háziorvosok jelentették.
A Lőrincihez tartozó Selyp cementgyárának alkalmazottai annak idején bizonyára örültek, hogy ingyen hordhatják haza az azbeszttörmeléket, amit leesztergáltak a csövekről. Beszórták vele az udvart, ezzel szigetelték a padlást, azbeszteszsákokba pakolták az állataik takarmányát. Azt hitték, ügyesen hasznosítják ezt a hőnek, vegyszernek ellenálló, „örök életű” anyagot, amelyet csak tíz éve tiltottak be. Ott volt a betegséget hozó ásvány pora mindenütt a környéken, s ott van ma is.
Az aggodalom egyre erősebb: az elmúlt hétvégén tiltakozást szerveztek Lőrinciben, és újabb 500 aláírás gyűlt össze.
A hajdani munkások közül ma is bejáratosak néhányan az őrzés és kerítés nélküli, veszélyes hulladékokkal teli, poros gyárterületre. Fúrják, verik szét a betont a benne található, pénzzé tehető vas reményében. A gyár melletti, régi szolgálati lakásokban ma nincstelenek húzzák meg magukat.
– Ne féljenek, jöjjenek csak! Mutatok én mindent. Itt állt a gyönyörű irodaház, itt meg a klub. A megmaradt téglákat a múltkoriban darabonként öt forintért pucoltatták meg a górék, aztán meg eladták. Régen ezekkel a kerek kövekkel törték az azbesztet – mutatja Soós László, aki szintén itt dolgozott 1977–85 között.
Mennyire törődött az egészségükkel a gyár vezetése? – kérdem. Semennyire. Eleinte semmi védőfelszerelést nem kaptak: késsel felhasították a csomagolást, majd simán lapátolták a szálló azbesztet. Később osztogattak nekik porálarcot, de az se sokat ért.
A kihalt telepen ma jövő-menő, keresgélő férfiakkal szóba elegyedünk. Mind elismerik, hogy fulladnak néha, de legyintenek rá. Van olyan pumpájuk, amit felírt nekik az orvos, de nem gondolnak bele, mi okozhatja a panaszt...
Szakértői vélemény alapján igazolt, hogy a cementgyár területén keveredik az azbeszttartalmú veszélyes hulladék az építési törmelékkel, s azt illetéktelenek, guberálók hordják el – ez áll a lőrinci önkormányzat előterjesztésében, amelyet a szeptember 4-i rendkívüli ülésre készítettek. Az önkormányzat környezetkárosítás miatt tett feljelentést ismeretlen tettes ellen. A magánterület jelenlegi gazdája, a fiktív cégnek bizonyult Selyp Invest Kft. vélhetően külföldön tartózkodó ügyvezetője ellen nemzetközi körözést kérnek kiadni, és felelősségre vonását kérik. A cég bontási engedélye idén júniusban lejárt, de nem tettek eleget a kötelezettségüknek. A gyárat, amelyet sokáig nem sikerült privatizálni, 2009-ben kezdték bontani, de félbehagyták. A zöldhatóság is tehetetlen volt velük szemben.
– Az volna a megnyugtató, ha mihamarabb rekultiválnák a 2004. december 31-én bezárt eternitgyár területét. Az önkormányzatunk 1500 aláírást gyűjtött annak érdekében, hogy az azbeszttel fertőzött területet tisztítsák meg, a törmeléket szállítsák el. A kiporzástól ugyanis ártatlan emberek betegszenek meg. Fel kéne mérni a környékbeli házakat, s ha szükséges, azok azbesztmentesítését is el kell végezni – tudjuk meg Víg Zoltántól, Lőrinci polgármesterétől. Mint mondja, itt mindenki találkozott az alattomos anyaggal: ő maga is darabolt flexgéppel olyan hullámpalát, amely azbesztet tartalmazott.
– Hogyne lennék ideges! Sorra halnak meg, akikkel együtt voltunk Mátraházán – mondta Paziczkiné Lászlóné Katalin, akivel még a budai bíróság folyosóján beszélgettem.
Az ő tárgyalása is elmaradt, majd várhatóan hónapok múlva tűzik ki. A most Petőfibányán élő Katalin először arra panaszkodott, hogy fullad, s fájt a háta meg a mellkasa, de nem tudta, mitől.
– Egy pénteki napon elmentem a tüdőszűrésre, de már haza se engedtek. Kiderült, annyi víz gyűlt össze a tüdőmben, hogy napok alatt az életembe került volna. Mezoteliómám van. Az orvos rögtön sejtette, hogy ez lesz, amikor megmondtam, honnan jöttem. Nem dohányzom, nincs káros szenvedélyem. Talán az volt a hibám, hogy Zagyvaszántón laktam, és túl sok levegőt vettem? – kérdezte keserűen az 56 éves asszony. Bevallotta, ő már az unokájáért aggódik.
A fiáék néhány száz méterre laknak a gyár romjától, nemrég vették a szép nagy házat. Amikor felszedték az udvart borító gumiszőnyeget, alatta is azbesztet találtak. Hiába is dugnák homokba a fejüket a hatóságok, és azok, akik tehetnének valamit. Itt még nagyon sok beteg lesz – állítják a pert elindítók.
Egyikük így fogalmazott:
– Velünk kukoricázhatnak, húzhatják az időt. Vagy kibírjuk, vagy nem. Csakhogy az utódaink ugyanitt fognak ülni, és kártérítésért fognak perelni. Elindult a lavina...
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!