Bajuszcibáló óriások - Szürreális konfliktus: a Himalájában egy darabka lakatlan és kietlen földért mennek ölre kínai és indiai katonák. Csakhogy a két szomszédos atomhatalom erőfitogtatása nem veszélytelen játék.
Ne tegyen szemrehányást magának, aki még nem hallott a Doklam-fennsíkról. A világ végén van, Kína és Bhután határán fekszik, csupán 88 négyzetkilométernyi. Méltán volt ismeretlen, amíg júniusban kínai katonák építkezésbe nem kezdtek: egy földutat hosszabbítottak meg dél felé, olyan területen, amit a parányi hegyi királyság is a magáénak tekint.
Bhutánt nem véletlenül aggasztja óriási szomszédjának nyomulása, sötét árnyként kísérti a másik volt buddhista monarchia, Tibet bekebelezése. Szövetségeséhez, Indiához fordult, az pedig csapatokat küldött a határra, hogy feltartóztassa a kínai útépítőket.
Azóta néznek farkasszemet a két ázsiai atomhatalom katonái, néhány száz méterről. Sőt olykor még közelebbről: előfordult, hogy lökdösődve, dulakodva próbáltak pozíciót foglalni egymás rovására.
Az összecsapásról készült videó elég nevetséges, de vidámságra semmi ok. A két rivális hatalom hetek óta fenyegető szócsatát vív, ez a legsúlyosabb határvitájuk három évtizede. Nem sok jót ígér, hogy Kína és India 1962-ben éppen egy határvita ürügyén keveredett valódi háborúba (lásd keretes írásunkat). „A mostani üzengetés hátborzongatóan hasonló, mint az akkori volt” – mondta Jeff M. Smith, a térség szakértője a New York Timesnak.
A máig hatályos határszerződést még a brit gyarmatbirodalom és a Csing császári dinasztia kötötte 1890-ben, a kései utódok pedig eltérően értelmezik. Az egyetlen normális megoldás valamiféle tárgyalásos kompromisszum lenne, de mindkét fél olyan keményvonalas álláspontot foglalt el mindjárt az elején, amiből nehéz presztízsveszteség nélkül kihátrálni. A kínaiak hatalmas összegeket költenek hadseregük korszerűsítésére évtizedek óta, megszokták már, hogy szomszédaik rendre kitérnek a konfrontáció elől. Nem így India miniszterelnöke, a harcos hindu nacionalista Narendra Modi, aki oktalan vakmerőséggel rohant a konfliktusba.
A két ázsiai szomszéd vetélkedése nem új keletű. Stratégiai elemzők már az ezredfordulón figyelmeztettek arra, a 21. század egyik kulcskérdése lehet, hogy az együttműködésre vagy inkább a rivalizálásra helyezi-e a hangsúlyt Peking és Újdelhi. India hamarosan függetlenségének 70. évfordulóját ünnepli. Kínában ősszel tartja XIX. kongresszusát az uralkodó kommunista párt, minden bizonnyal újraválasztják Hszi Csin-ping elnököt. Ha lezajlanak ezek a nagy, szimbolikus események, és mindkét oldalon lecsillapodnak a kedélyek, talán majd akkor lehet asztalhoz ülni, és a férfiasság méregetése helyett józan megoldást találni a doklami válságra. Addig pedig lehet imádkozni, nehogy mégis valami nagy baj legyen belőle.
"Egy vitatott határszakasz volt az ürügy 1962-ben is, amikor Kína és India valódi háborút vívott a Himalájában. Valójában Mao elnök már egy ideje móresre akarta tanítani Indiát, amiért befogadta a Tibetből menekülni kényszerülő dalai lámát.
A háború a több mint 3200 kilométer hosszú határ két egymástól távoli szakaszán zajlott, a túlerőben lévő Kínai Népi Felszabadító Hadsereg a nyugati és a keleti fronton is gyors győzelmet aratott. A látványos katonai siker után Peking egyoldalúan fegyverszünetet hirdetett, majd több körzetből kivonta csapatait. Mao ravasz volt, a támadást a kubai rakétaválság októberi napjaiban indította meg, amikor a harmadik világháborúval fenyegető konfliktus főszereplői, az Egyesült Államok és a Szovjetunió nem értek rá Ázsiával foglalkozni."
"A megoldás nagyon egyszerű. Viselkedjetek okosan, és vonuljatok vissza alázattal."
– Vang Ji kínai külügyminiszter intelme Indiának
A nem egészen fél magyarországnyi területű, 700 ezer lakosú Bhután két óriás közé szorult a térképen, és a jelenlegi konfliktusban is. A királyság India szövetségese, évi egymilliárd dolláros gazdasági és katonai segélyének haszonélvezője. Ezzel szemben Kínával még csak formális diplomáciai kapcsolata sincs. Bhután lenyűgöző gazdasági növekedése inkább arra utal: volt honnan fejlődnie az 1971-ben függetlenné vált országnak, ahol a lakosság több mint fele máig a hagyományos állattartásból él. Felfutóban van az idegenforgalom. Bhutánban található a világ legmagasabb olyan hegycsúcsa, amelyet még nem másztak meg (Gangkhar Puensum, 7570 méter).
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!