Az országos vezetés elkedvetleníti a szocialistákat.
- Az MSZP csak ott látszik, ahol most is szoci a polgármester.
- Gyurcsány nem véletlenül sietett a pártunióval.
- Kampánykörútra mentünk az ellenzékkel.
Kisfiú, végigszaladtál már a járdán? Na, száguldj rajta végig bátran! – kapacitál egy nyolcéves forma fiút a frissiben öntött betoncsík megtaposására Ujhelyi István. Ne higgy neki, ne csináld, politikus! – vétóz a papa, és a srác tagadólag csóválja a fejét, bárhogy nógatja is az MSZP alelnöke. Csikorog a kacaj a hajdúdorogi reggelben, csikorog az MSZP EP-képviselőjének foga is. Csige Tamás, az újrázni készülő polgármester nem „látványkecsölésre” hajtott ki hajnalban, másfél órája lapátolja a frissen kevert betont a talicskába a kisteherautó platójáról. És bizony a politikusi munka inkább a szájizmokat gyúrja ki, a bicepszet kevéssé. „Csak az apósom meg ne tudja, otthon még a füvet sem nyírom le, annyira nincs egy szabad percem se, most meg kiderül, hogy tudok dolgozni”, aggodalmaskodik Ujhelyi, hogy a kampánymeló miatt esetleg otthon is dologra fogják. Meg kell jegyeznünk, elég derekasan helytáll: a kampánycélokból verbuvált építőbrigád úgy két és fél óra alatt állít elő vagy 30-40 méternyi betonjárdát.
Mert itt, Hajdúdorogon a betonozás a korteshadjárat, a polgármester buzgólkodik minden útépítésnél – van egy fix brigád, illetve interneten toboroznak önkénteseket, aztán hajrá. Amíg talicskáznak, simítanak és nútoznak, addig vagy 60-70 ember megfordul az építkezés tájékán, mindenki politizál egy kicsit, és félrevonja a polgármestert, hogy mit kellene megoldani. Csige nem ígér könnyen, nem is csoda, harmadik városvezetői ciklusára készül. Még el sem kezdődött a kampány, máris három fideszes ellenfelet darált le (azaz ennyit léptettek vissza), végül helyi elnökét küldte harcba a kormánypárt. Sokat segített neki, hogy a várost „bekábeltévéző” társaság egy önálló csatornát bocsátott a városháza rendelkezésére, azóta a testületi üléseket adja éjjel-nappal az önkormányzat, és ez ott nem tesz jót a Fidesznek. Bár az egyház itt is jobbra húz, ezt némiképp ellensúlyozza, baloldali politikusként Csige harcolta ki, hogy Hajdúdorog megkapja a „görög-katolikus hitéhez leghűségesebb város” címét. Az egyik helyi MSZP-s szerint ezért történt, hogy amikor Kövér László lejött kampányolni a városba, mindössze a mozi harmadát töltötték meg a hajdúdorogiak, a többi embert úgy hozták buszokkal. Persze Kövér ebből is kivágta magát, azt mondta, hogy azért nem kíváncsiak rá a helyiek, mert megfélemlítették a várost.
A betonozás végén Csige molinót feszít a helyi ivó elé (a kocsmárosnak nem derogál), és azon élcelődik, hogy neki a nyolc évvel ezelőtti „reklámtáblája” is pont remek, azt teszi most is ki, csak le kellett róla kaparni az SZDSZ-t. Ujhelyit azért invitálták az utcafórumra, hogy elmondja, durván hazudik a kormánypárt, amikor azzal kampányol, hogy amennyiben egy település nem fideszes vezetőt választ, akkor búcsút inthet a fejlesztési pénzeknek. Ez szimpla hazugság és zsarolás, fogalmaz egyértelműen Ujhelyi, hiszen gyakorlatilag minden beruházást az EU finanszíroz (még a közmunkások téli képzését is). Egész egyszerűen azért, magyarázza az MSZP EP-képviselője, mivel a kormány minden pénzét olyan célokra verte el, amire egyetlen eurócentet sem ad az unió – például csak stadionépítésre 130 milliárd forintot költenek.
Tiszaújvárosban, egy panelház első emeletén (itt székel az MSZP-iroda, közvetlenül a földszinti Fidesz-központ tetején), szintén a pénzszűkével fenyegető kormánypárti propaganda semlegesítésére kérik Ujhelyit. Aki kapásból EP-képviselői irodát is nyit a városban. Mivel az MSZP alelnöke minden héten hazarepül Brüsszelből, több tucat hasonló irodát kíván létrehozni országszerte. Aztán „gyárlátogatás”: a 15 hektáros sportcentrumból mutatnak egy darabkát az EP-képviselőnek. „Az egyik falra (vagy 100 négyzetméteres felületről van szó – N. B. Gy.) egy városi életkép kerül, a másikra, a focikapu mögé meg a Gyuri képe”, kacag a tiszaújvárosi alpolgármester a gigászi tornateremben. „Miért, legalább ugyanannyian megtapsolnák”, riposztozik Bráz György, a város első embere. „Csak attól félek, hogy sokszor fejbe rúgnának”, kontrázik Fülöp György alpolgármester. A jelek szerint a tiszaújvárosi szocialistákat nem rángatja a kampányideg – úgy számolnak, a 27 ezres ipari városban üzembiztosan felülkerekednek a Fideszen. Így a tiszaújvárosiak nem is nagyon forszírozzák, hogy az országos pártközpontból jöjjön valaki korteskedni, jól el vannak magukban. „Ha ennyi iparűzési adót szednék be, nekem se lenne semmi gondom”, búsong egy környékbéli szoci polgármester, hogy neki nem futja termálfürdőre, uszodára, sportközpontra, extra szociális kiadásokra meg egyebekre.
Ha szó kerül a győzelmi esélyekről, akkor a legtöbb helyi szocialista politikus egyetért, hogy ott van esély, ahol jelenleg is MSZP-s polgármester regnál – az egyetlen kivételként Miskolcot emlegetik, ahol a független Pásztor Albert mögé sorolt be – nem kevés vita után – a baloldal. A helyi szocialista kampányolókkal beszélgetve egyöntetűnek hat a vélemény: az országos baloldali politikai alkudozások csak faragják az ellenzéki bázist.
Ráadásul a fenti jelekből azt olvassák a szocialisták, hogy Gyurcsány nem véletlenül „tolta” a balos pártunió létrehozását, hiszen az önkormányzati választások után már nem lehet az EP-voksoláskor kialakult baloldali erősorrend alapján követelni a baloldali szerepek újraosztását. Azt pedig valószínűleg a DK és az Együtt is tudja, hogy a közép- és kisvárosok, illetve a falvak világa nem az ő terepük, már csak azért sem, mert lévén új pártok, ők nem tudnak hivatalban lévő polgármesterek újrázásában bízni, így inkább a fővárosban próbálják megmutatni magukat.
Zökkenőkkel ugyan, de a budapesti kerületek többségében megszületett az egyezség az MSZP, az Együtt és a DK között – ám a legerősebb, biztos baloldali többségűnek látszó XIII. kerületben a mai napig tart a baloldali háborúskodás, ami azzal fenyegeti Angyalföldet, hogy a közgyűlésben többségbe kerülhet a Fidesz. Polgármesterjelölt itt is csak egy van – a kerületet húsz éve irányító Tóth József –, de az összes önkormányzati képviselői helyért egymással rivalizálnak az MSZP-s és a DK–Együtt-es jelöltek. Bár ez így nem pontos: igencsak közel kell menni az MSZP-s jelöltek plakátjaihoz a kerületben, hogy észrevegyük rajtuk a párt logóját. Nem is szocialistaként, hanem „Tóth József jelöltjeiként” hirdetik magukat, nyilván előre jól megfontolt szándékkal. Az aláírásgyűjtés tapasztalatai ugyanakkor azt mutatják, hogy a kerület jelentős számú baloldali szavazójának tele van a hócipője a széthúzással, ők egy ellenzéki jelöltre szeretnének szavazni, no meg Tóth Józsefre. Tudják ezt a DK és az Együtt helyi emberei, ezért meg-megújuló jelleggel ajánlanak alkut Tóthéknak, ám ők a mai napig hajthatatlanok: nem adnak egyetlen körzetet sem másnak. Belső egyeztetéseken állítólag elhangzott az is, még a fideszes kerületi képviselőtestületi többség veszélyét is vállalják a helyi szocialisták, akkor sem engednek. Visszalépni persze a választás előtti utolsó pillanatban is lehet.
Gondoltuk, mi meghallgatjuk a kerületiek hangját, ráadásul megtapasztaljuk a DK oly sokat hivatkozott kampányerejét is, így aztán kinéztük a honlapról, hol korteskednek a DK jelöltjei a kerületben, majd felkerekedtünk. Ott voltunk, kerestük őket, vártunk is, nem keveset, ám a programnaptár szerinti időpontban sem jelöltet, sem eseményt nem találtunk a megadott helyszínen. DK-s szórólap helyett a helyi szupermarketben az ásványvíz mellé osztogatott jégkrémmel kárpótoltuk magunkat.
Bezzeg pár sarokkal odébb a szórólap mellé toll és hűtőmágnes is dukál Tóth József és jelöltjei – így hívják magukat az MSZP-zés helyett – kampányában. Tóthék gyakorlatilag nonstop jelenléttel nyomják, a laza füstkarikákat eregető városatya-aspiránst helyszíni szemlénk idején épp két biciklis fogja közre, és megválasztásában biztosan terjesztik elő kéréseiket. Hogy mi lesz a balos szkanderezés vége, azt senki sem tudja, ám sokan félve emlegetik a Zugló-szindrómát: 2006-ban a külön induló MSZP-s és SZDSZ-es jelölt együttesen mintegy 62 százalékot szerzett, ám nevető harmadikként, a 33 százalékot besöprő fideszes aspiráns győzött.
A fenti példákból persze hiba lenne arra következtetni, hogy az MSZP izmosodik éppen. Érdemi kampány mindössze ott van, ahol szocialista polgármester próbálkozik újra, az országos elnökségből pedig mindössze ketten (Gőgös Zoltán elnökhelyettes és Ujhelyi István alelnök) roadshow-znak. Nem véletlen, hogy a jelenlegi elnökség egy részéről (köztük néha az első emberről is) már múlt időben beszélnek a kampányoló párttagok. Ezt persze hiba lenne úgy értelmezni, ahogy gyakorta a sajtó teszi, miszerint mindjárt visszatér Mesterházy Attila. A volt pártelnök egyértelmű csapattal csak az országgyűlési frakcióban rendelkezik, ám itt sem övé a többség, a megyei elnökök közül legfeljebb ötre számíthat, a választmány Botka László, jelenlegi szegedi polgármester terepe. Az elnökségben gyakorlatilag tisztán Tóbiás József az úr, igaz, azon az áron, hogy többé-kevésbé ismeretlen figurákkal töltötte fel, akiknek többsége a megválasztása óta még életjelet sem adott magáról a szélesebb nyilvánosság előtt.
Szervezeti erő tehát egyelőre nem emelheti vissza Mesterházyt. Tóbiásnak inkább a belső elégedetlenségtől kell tartania, sokan nehezményezik, hogy – szoci olvasatban – Budapestet odadobta a DK-nak és az Együttnek, amikor magára hagyta az egyezkedésben Kunhalmi Ágnes fővárosi elnököt, illetve amikor nem szorította rá a fentebb már emlegetett XIII. kerületi polgármestert, Tóth Józsefet, hogy lépjen ringbe Tarlós István ellen. Továbbá nehezen nyelik le az MSZP-sek, hogy Tóbiás inkább óvatoskodik, ahelyett, hogy rendesen beleállna az ellenzéki szerepbe. Úgyhogy megeshet, hogy ha lemennek az önkormányzati választások után – még akkor is, ha az adottságokból fakadóan az MSZP jobban jön ki a voksolásból, mint a DK és az Együtt –, jó szocialista hagyomány szerint, ismét előkerülnek a személyi kérdések a pártban. Ahhoz már nyilván Mesterházynak is lesz egy-két szava, ám a delegációk valószínűleg nem is hozzá, hanem Szegedre indulnak majd. Botka Lászlónak, az újrázásra készülő szegedi polgármesternek pedig akkor már el kell döntenie, a „nagy reménység” szerepét akarja-e továbbra is játszani, avagy hajlandó végre egy szintet feljebb lépni az országos politikában.
Liberálisok az aluljáróban
„Egy év alatt ez már a negyedik választásunk, hatalmas a rutin” – mondja a Liberálisok pesterzsébeti polgármesterjelöltje, Rózsa Mihály, miközben boszorkányos ügyességgel szereli össze a félig papír, félig műanyag kitelepülőstandot. A Határ úti metróállomás közönsége érdeklődve, de némi távolságtartással figyeli a jelöltet, aki lendületesen kínálja szórólapjait. „Na, pont ennyi pénzünk van, amit itt látsz. A pultot a párt adja, a szórólapokat én fénymásoltam.”
Az enyhén szellemképes nyomaton a jelölt programjának főbb pontjai olvashatók: a strand újranyitása, a talajterhelési díjak csökkentése, új szabadidőpark létesítése a kiserdőben, a közbiztonság javítása, a vállalkozók helyi közterheinek csökkentése, a szemétszállítás átalakítása és szociális szövetkezetek létrehozása. Utóbbi Rózsa Mihály szerint az egyik legfontosabb. „Munkáért munkabér járjon, ne segély. Mi a közmunkaprogramok helyett hoznánk létre a szociális szövetkezeteket, amelyek munkát és megélhetést biztosítanának a nehéz helyzetben élőknek.” Terveznek egy látványos performanszt, egy rabszolgavásárt, ahol megmutatják, hogy a közmunka nem más, mint modern kori rabszolgaság. „Lesz ott egyetemista, idős nyugdíjas és cigány ember is rabláncon.”
Az egykori szociológus, újságíró, majd építési vállalkozó nemcsak az utcát, hanem a világhálót is a kampánya szolgálatába állította. „Kihasználom, hogy a Facebookon rengeteg az ismerősöm. Olyanok is megtalálnak, akik még olvasták a cikkeimet egykor a HVG-ben vagy a 168 órában.”
Az esélyeikről visszafogott optimizmussal nyilatkozik. „Tisztában vagyunk az erőviszonyokkal. Mondhatnám, hogy nekünk, liberálisoknak már az is nagy siker volna, ha én bejutnék a képviselő- testületbe. De én maximalista vagyok: úgy dolgozunk, hogy megnyerjük. Csak így van értelme.” A pénzhiány miatt összevont kampányzárót terveznek Dél-Pesten. „Jó lenne, ha Bárdos Deák Ági is eljönne és énekelne. Ő még nem tud róla, de majd szólunk neki. Reméljük, pénzt nem kér, na, nem is nagyon volna miből.”
Mi változtat?
Falk Miksa utca, páros oldal.
– Jó napot kívánok, Juhász Péter vagyok, az ellenzék polgármesterjelöltje a Belvárosban.
– És kit ellenez?
– Leginkább a Fideszt…
– Oké. Én meg nem politizálok.
– Akkor ez azt jelenti, hogy el sem megy szavazni?
– Az biztos. Ebben az országban? Na, örültem a szerencsének.
Az ellenzéki összefogás jelöltjeinek nincs egyszerű dolguk a Belvárosban (sem). Nincsenek pontos listáik, kevés az önkéntes és a pénz sem veti fel őket. És akkor még nem beszéltünk az utóbbi hetek jól irányzott lejárató kampányáról. Juhász „drogos” Péter ennek ellenére – vagy tán éppen ezért – ezerrel kampányol.
A módszer nem új, de nagyon macerás: utcáról utcára, házról házra járni, becsengetni minden ajtón, és elmondani, hogy ki is ő és mit akar.
„Az a szokás, hogy felmegyünk a legfelső emeletre, és onnan csorgunk lefelé. A legrosszabb bezárt ajtók előtt ácsorogni, és remélni, hogy egyszer majd kinyitják. És ha már kinyitották, akkor sincs semmi garancia arra, hogy meg is hallgatnak. Minden házban van egy fideszes házbizalmi, akibe tutira belefutunk.”
A csütörtöki mérleg egyébként biztató. Tíz lakásból legalább hétben otthon voltak, és többségükben szóba is álltak Juhásszal és Nádas Ágnes képviselőjelölttel. „Én magukra fogok szavazni!” – mondja egy fiatalember, akibe a kapuban botlunk bele. Futni készül, köszöni a szórólapot, de a tollat nem kéri. „Golyóstollban jól állunk, de drukkolok maguknak!”
Háromezer toll, több ezer szórólap, néhány kitelepülőpult és plakát. Nagyjából ennyi fér a szűkös büdzsébe.
„Hárommilliót kalapoztam össze a kampányunkra, de inkább ne írd meg. Ki fognak röhögni, hogy ennyiből csináljuk. 27 ezer lakásba kell becsöngetni, szinte lehetetlen, de azért próbálkozunk” – mondja az egykori civil jogvédőből lett polgármesterjelölt.
Falk Miksa utca, páratlan oldal.
– Köszönöm, hogy benéztek, de nekem nincsenek illúzióim. Úgyis a Fidesz nyer.
– Nem is illúzió kell, hanem hogy elmenjen szavazni.
– És az változtatna valamin?
– Csak az változtat.
Az új plakátok a jövő hétre készülnek el, azon már az egész család rajta lesz: a jelölt, a felesége és a három gyerek. „A régi sem volt rossz, de azon csak én voltam, és egy csomóra ráfújják, hogy DROGOS. A gyerekekre csak nem írják rá, az hülyén veszi ki magát” – magyarázza.
XXXXXXXXXXXX
KÉT HÉT MÚLVA VÁLASZTUNK
Nem tudni, hol laknak
Az őszi választásokon 24 olyan jelölt indul, akinek nincs sem állandó lakcíme, sem tartózkodási helye, lakcímkártyáján pedig csak a település neve van feltüntetve, utca és házszám nélkül. Ez csak azért érdekes, mert a lakcím nélküli állampolgárok szavazni egyáltalán nem szavazhatnak, ám rájuk lehet voksolni.
Az Alaptörvény szerint ugyanis a magyarországi lakcímmel nem rendelkezőknek passzív választójoguk van: választhatók, de nem szavazhatnak, ami azt jelenti, hogy képviselő, polgármester vagy akár főpolgármester is lehet Magyarországon bejegyzett lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgár.
Egy is elég
Akár egyetlen szavazattal is lehet valaki polgármester vagy képviselő az október 12-i választáson, ami egyfordulós és nincs érvényességi küszöb sem. Eredménytelen csak akkor lesz egy önkormányzati választás, ha például a tízezernél több lakosú településeken az egyéni választókerületekben, illetve a polgármester-választáson ugyanannyi érvényes szavazatot kap két vagy több jelölt, vagy ha a tízezernél kevesebb lakosú településeken nem sikerül annyi jelöltet megválasztani, ahány tagú lenne a testület.
Jobb kitartani
Mivel a nyomda csak a szavazás előtti hetedik napig lehet tekintettel az önkormányzati választáson induló jelöltek visszalépésére, aki az utolsó héten gondolja meg magát, annak a nevét már csak a szavazatszámláló bizottságok tudják kihúzni a szavazólapokon. Ilyenkor azonban már nehéz meggyőzni a gyanakvó választópolgárokat arról, hogy nem választási csalás miatt lett lehúzva a jelölt neve a szavazólapról.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!