Bankók, kecskék, szívek – ha hiszékeny, sokat fizet

Nap mint nap kéretlen levelek tucatjait kapjuk: egy részük ártalmatlan reklám, ám mások akár kárt is okozhatnak. És ami nem a számítógépünket teszi tönkre valamilyen vírussal, az a pénztárcánk kifosztására szakosodott. Az internetes csalások több mint 30 éve ismertek – és még mindig van, aki bedől nekik.

A jó öreg 419-es

A legismertebb talán a nigériai levél, más nevén a 419­es – a nigériai büntető törvénykönyvben ez a paragrafus jelöli az internetes csalásokat, amiért ma már pénzbüntetés és három év börtön jár. Az ötlet egyszerű: kapunk egy levelet egy háborús övezetből (alkalmasint Nigériából), ahonnan egy herceg, egy üzletember vagy valaki más hatalmasság arra kér minket, segítsünk a vagyonát kimenekíteni az országból. Ehhez meg kell adnunk a bankszámlaszámunkat, esetleg telefonon kell elérnünk az üzletembert (a hívás szigorúan emelt díjas) – majd futhatunk a pénzünk után… Ennél egy fokkal szofisztikáltabb megoldás, ha valamilyen kórház/repülőtér/árvaház/út stb. építésére kérnek tőlünk pénzt, de a trükknek sokan bedőlnek: Amerikában csak 1996­ban 100 millió dolláros nagyságrendben csaltak ki pénzt a hiszékeny emberekből. Miért pont Nigéria? A válasz a homályba vész, de talán innen érkezett a legtöbb levél, és a 2000­es évek elején Nigéria kifejezetten sokat tett azért, hogy megfékezze ezt a bűnözési módszert, s hogy visszaállítsa az ország reputációját. Mostanra a legtöbb ilyen átverés már nem is Afrikából, hanem az Amerikai Egyesült Államokból (61%) és az Egyesült Királyságból (15%) érkezik.

Egy messziről jött átverés

A nigériai levelek őse még bőven a modernitás kora előtt született. Egészen pontosan 1588­ban: a legendás „spanyol fogoly” trükköt tekintik a kiindulási pontnak. Az eredeti ötlet szerint Spanyolországban galád körülmények közt sínylődik börtönében egy ártatlanul elítélt fogoly. A csaló a kiszabadításához kért pénzt, és ahogy a szökési terv kibontakozott, egyre többet és többet követelt, hogy megkenje a korrupt börtönőröket és előkészítse a menekülési útvonalat. A történet szerint a pénzt kérő ember nem önzetlen szívjóságból volt érdekelt a szabadulásban – ha ugyanis a fogoly kiszabadul, ő elveheti egyetlen szépséges leányát.
A történet 1920­-ban éledt újjá Amerikában, ekkor már politikai fogollyal – és sikerrel. Az 20. század végén pedig már az interneten terjedt – és a mai napig tarol.

Vér tapad hozzá

Rengeteg áldozatot szednek az ilyen levelek – és nem csak anyagi kár érheti őket. Több olyan esetben, amikor a sértett fél megpróbált az eredeti helyszínen (tehát valamely afrikai országban) érvényt szerezni igazának, életét vesztette, többségük csaló bandák áldozatául esett, kirabolták vagy elrabolták őket. Mások viszont a szégyennel nem tudtak együtt élni, és saját maguk vetettek véget életüknek. Akadt lelkészfeleség, aki a saját urát puffantotta le: 2006­ban Tennessee­ben Mary Winkler puskát ragadott, és minden valószínűség szerint azért lőtte agyon férjét, mert 17 500 dollárt csaltak ki tőle ezzel a módszerrel. Az eddigi legsúlyosabb eset azonban kétségkívül 2003. február 19­én következett be: egy cseh kisnyugdíjas, Jiri Pasovsky lelőtte Prágában a nigériai konzult, Michael Lekara Wayidot. Elkeseredett tettét azután követte el, hogy egy évig próbálta visszaszerezni kicsalt pénzét.

A hóhért is akasztják

Manapság divat sportot űzni az internetes csalók „megszívatásából”. A feldühödött, de át nem vágható alanyok előszeretettel kezdik támadni a svindlereket: jobb esetben „csak” kinyomozzák a tartózkodási helyüket, és rájuk küldik a rendőrséget. Ennél rosszabbul járt két ghánai csaló. Az amerikai áldozat ugyanis, akit meg akartak kopasztani, küldött nekik egy levelet, amelyben közölte: ő a Kenyér, Tej és Méz Egyházának papja, és szívesen küld nekik pénzt, ha belépnek a közösségbe. Ehhez az álpap többek közt azt követelte tőlük, hogy tetováltassák magukra az egyház szent tehenét, és a feliratot „Van kenyered, tejed és mézed?” A csalók megtették, így végül kaptak egy (természetesen hamis) csekket 50 ezer dollárról. Ami mellé az őket átverő igazságtevő mellékelt egy hamisított újságcikket is, amelyben a két ghánai férfi homoszexualitását ecsetelik, illetve azt, hogy ha nem egymással, akkor kecskékkel hálnak.


Fleto@freemail.hu

Az első igazán nagy karriert befutott, teljesen magyar változat 2005-­ben jelent meg: a csaló Gyurcsány Ferenc nevében kért pénzt. A levélben Magyarország miniszterelnöke igen kulturált, udvarias formában kérte egyesek „diszkrét segítségét
jelentős összegű készpénz, egészen pontosan 3 500 000 000 (hárommilliárd-­ötszázmillió) magyar forint külföldre juttatásában”. Innen már a szokásos mederben folyt a történet, Gyurcsány nevében a csaló elkérte a vállalat nevét, címét, telefonszámát, bankszámla­ és hitelkártyaszámát. Egy kis szépítés magyar módra: kérte továbbá a megkeresettektől a „saját és a környezetében élők pártpreferenciáit választókörzetek szerint”. Csak a biztonság kedvéért… Sajnos kimutatás arról nem született, mennyien akartak jót tenni a bajba jutott Fletóval.

Van más is

Nem pusztán nigériai hercegek és olajmágnások nevében lehet pénzt kikunyerálni a hiszékeny emberekből.

A fekete pénz átverés lényege az, hogy közlik az áldozattal: rengeteg bankjegy van a tulajdonukban, csakhogy azok véletlenül fekete festékkel lettek leöntve. Arra kérnek pénzt, hogy ezt a festéket eltávolítsák, megfelelő jutalék ellenében. 1999­ben egy amerikai üzletember 742 ezer dollárt fizetett ki egy nap alatt ilyen csalóknak. A rendőrség ezek után kiemelten figyelte az ilyen eseteket: Londonban egy év alatt 15 hasonló esetet lepleztek le, ahol az átverők átlagosan 250 ezer fontot kaptak áldozataiktól fejenként.

A CIA-csalás alapja, hogy egy hivatalos szerv (például maga a CIA) nevében küldenek levelet az áldozatnak, amelyben figyelmeztetik, hogy a számítógépén illegális tartalom van. Arra kérik, hogy töltsön ki egy formanyomtatványt és küldje vissza. Csakhogy a csatolt dokumentum vírust rejt, ami az egész számítógépet megfertőzi. Előnye ennek a fajta átverésnek biztosan volt: egy gyermekpornót árusító német férfi 2005­-ben elhitte, hogy a CIA német megfelelője, a Bundeskriminalamt (BKA) küldte neki a levelet és leleplezték, ezért besétált a rendőrségre és feladta magát.

A Valentin-csalás az ember legkiszolgáltatottabb érzelmeire játszik rá. Az átverő kipécézi a társkereső oldalon lehetőleg tőle jó messze, akár más országban élő áldozatát, és elhiteti vele, hogy komoly kapcsolatra vágyik. Aztán váratlan körülményekre hivatkozik (például baleset utáni kórházi kezelésre kér pénzt) vagy egyszerűen csak azzal próbálja meg kiszedni a kívánt összeget a reménykedő szerelmesből, hogy szüksége van útiköltségre. Aztán soha többé nem kerül elő. Csak tavaly Amerikában az FBI adatai szerint 5791 áldozata volt a Valentin­átverésnek, akik több mint 82 millió dollárt fizettek ki a csalóknak.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!