Nagyné Pintér Jolán, A GULÁG-okban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány elnökhelyettese javasolta, hogy Bayer Zsolt megkapja a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét. Erről az alapítvány kuratóriumának elnöke, Stark Tamás történész mit sem tudott, sőt a Népszabadságnak azt nyilatkozta, Bayer „semmiképpen sem méltó állami díjra”. Lapunk az ötletgazdával váltott néhány mondatot.
– Stark Tamás azt nyilatkozta, nem tudott Bayer Zsolt felterjesztéséről.
– Így igaz, hiszen az én ötletem volt.
– Magánemberként vagy az alapítvány elnökhelyetteseként cselekedett?
– Magán… illetve elnökhelyettesként. De nem szeretnék erről beszélni. A sajtót eddig nem érdekelte, hogy mivel foglalkozunk, hirtelen ért engem ez az egész, nem gondoltam, hogy ekkora cirkusz lesz, nekem nem is az a dolgom, hogy ezt figyelemmel kövessem. Sokan próbálják elhallgatni a gulágokban történt borzalmakat, történészek is. A szüleim is évekig ott voltak, a gulágokban elpusztult emberek emlékét ápolom, ezzel foglalkozom, mással nem.
– De honnan jött az ötlete, hogy Bayer Zsoltot…
– Bayer Zsolt írt ezekről, ennek én örülök. A többi írásával nem foglalkozom. Mindenki tud jót is, rosszat is cselekedni, írni, senki nem fekete vagy fehér. Nekem nem dolgom ítélkezni. A színigazat mondom, ami sokszor nehezen hihető, az érzelmek embere vagyok. Édesanyám, Pintér Károlyné volt az alapítvány megalapítója.
– És ennek szellemében gondolt egyet, és írt egy lovagkereszt „ajánlólevelet”?
– Nem is tudom, talán három hónappal ezelőtt egy levélben tettem ajánlást, hogy Bayer Zsolt legyen kitüntetett. Jóban vagyok Stark Tamás elnökkel, nagyra tartom őt. Azt sajnálom, hogy a felterjesztést nem beszéltem meg vele. Igaz, az alapítói okirat szerint egyedül is dönthetek ilyen kérdésekben.
– Mit szól ahhoz, hogy Stark Tamás nem ért egyet Bayer kitüntetésével? Ez sem fogja beárnyékolni a kapcsolatukat?
– Szerintem nem fog közénk állni, hogy ebben az ügyben más a véleményünk, én tudom, hogy sokan egyébként nem azt gondolják, amit ő. Bocsásson meg, köszönöm az érdeklődést, de tényleg nem szeretnék mást mondani. Két nappal ezelőtt gyönyörű megemlékezést tartottunk, a szüleim sorstársaival, 90 éves idős emberekkel találkoztunk, még mindig annak a hatása alatt állok.
Pintér Károlyné, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének (Pofosz) Gulag-tagozatának elnöke, aki 1945–1953-ig nyolc évet töltött szibériai kényszermunkatáborokban, nem fogott kezet Gyurcsány Ferenccel, akitől a kitüntetést átvette 2006 októberében. Pintér Károlyné az MTI kérdésére akkor azt mondta: a múltja az oka ennek a gesztusnak. „Az, hogy nyolc és fél évet voltam a Szovjetunióban, ártatlanul elítélve, és ő szintén, ugye, azért ott tanult meg ott nevelkedett jóformán, ott tanulta ki a szakmát” – jelentette ki. Arra a felvetésre, hogy a kitüntetések zömét, így az övét is a miniszterelnök előterjesztésére adományozza a köztársasági elnök, azt mondta: tudomása szerint az ő esetében nem Gyurcsány Ferenc tett előterjesztést. „Ha én tudom, akkor el se fogadom” – mondta, majd hozzátette: „a miniszterelnök »nemkívánatos személy« (…), miért nem mond le?”
A GULÁG-okban Elpusztultak Emlékének
Megörökítésére Alapítvány hivatalos
e-mail címe ludasmatyi2@gmail.com.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
