Hatalmas vereséggel zárultak az olasz helyhatósági választások Silvio Berlusconi és a jobbközép pártok számára. Milá nóban, Nápolyban, Torinóban, Bolognában és Cagliariban (Szicília) is baloldali polgármesterjelölt győzött.
A legfájóbb pont mégis Milánó – Berlusconi városának – elvesztése: az olasz miniszterelnök az északi iparvárosban született, itt indult politikai karrierje és 1986 óta az A. C. Milan futballcsapatának elnöke is.
A nápolyi és milánói választások első fordulója után, amely a 2009-ben alakult Baloldal Környezet és Szabadság fölényét hozták, eldurvult a kampány. Berlusconi közölte, hogy idióta, aki a baloldalra szavaz, a referendumot a kormány sorsáról szóló döntésnek kiáltotta ki. Mikor ez sem segített, felvetette, hogy Nápolyba és Milánóba helyezhetnek át minisztériumokat, ha az általa támogatott jelöltek nyernek. A sok különböző csoportból összeállt baloldal kiállt a radikális jelöltjei mögött is, sőt, még kereszténydemokraták közül is sokan a baloldali politikusokra adták le a szavazataikat. Így most sarló-kalapácsos zászló lengedezik Milánó, Nápoly, Cagliari és Trieszt városházán. Milánó új polgármestere Giuliano Pisapia, az exkommunista büntetőjogász.
Pedig Berlusconi bevetette három tévécsatornáját, tucatnyi újságját, az ellenzéknek alig volt esélye a megszokott módon kampányolni. A baloldali politikusok ezért inkább az internetes hirdetésekhez folyamodtak, így sikerült megtörni Berlusconi hegemóniáját. A Romano Prodi vezette Demokrata Párt önmagában kevés volt ahhoz, hogy fellépjen a Forza Italia és az Északi Liga koalíciójával szemben. De a SEL győzelme új korszak kezdete lehet az olasz belpolitikában, ahol a legkülönbözőbb baloldali csoportok és a jogvédők összefogásával hiteles alternatívát nyújthatnak Berlusconival szemben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
