Ki hitte volna? Már egykori esküdt ellenségei is visszasírják George W. Busht. Ez persze nem történhetett volna meg Donald Trump nélkül. Ifj. Bush, az „utolsó republikánus” a jelenlegi elnök következetes, kemény és befolyásos kritikusa lett.
„Ha visszatekintek, az alapján, amit az utóbbi két évben látunk ebben az országban, tartozom neki egy bocsánatkéréssel” – mondta egy tévévitában George W. Bushról az MSNBC csatorna egykori műsorvezetője, Keith Olbermann. A riporter azzal vált ismertté, hogy 2001-től nyolc éven át minden este élő adásban osztotta az Egyesült Államok 43. elnökét. És nem válogatta meg a szavait. Egyszer azt mondta, hogy fasiszta. Másszor, hogy hazug. Meg azt is, hogy az amerikai történelem „legnagyobb politikai gonosztevője”. Illetve még azt, hogy a terroristák oldalára állt és hazaárulást követett el.
De nem a tévés az egyetlen, aki átértékelte az ifjabbik Bush ténykedését. Nancy Pelosi, a demokraták képviselőházi frakcióvezetője arról beszélt, hogy Trumppal nem lehet együttműködni, bezzeg Bush idejében a politikai viták közepette is haladt a törvényalkotás a Kongresszusban. Anno a kaliforniai képviselő asszony házelnökként „totális kudarcnak” és „hozzá nem értő vezetőnek” minősítette Busht, akinek „se ítélőképessége, se tapasztalata, se tudása”.
Túl azon, hogy a festett hajú, narcisztikus milliárdos ámokfutása a Fehér Házban csakugyan új megvilágításba helyezi a közelmúltat, Bush is megtette a magáét, hogy „bezzeg gyerek” legyen. Az íratlan szabályok szerint távol tartotta magát a napi politikától utódja, Barack Obama idején. Ám egyre aktívabb Trump hivatalba lépése óta, októberben pedig szokatlanul éles kritikát fogalmazott meg New York-i beszédében. Nem nevezte néven Trumpot, anélkül is mindenki érthette, mit mond. Elítélte a bigottságot s a fehér felsőbbrendűség eszméjét. Úgy fogalmazott, hogy a politika sérülékeny, ki van téve összeesküvés-elméleteknek és kitalációknak. Aggodalmát fejezte ki, hogy az orosz kormány egymás ellen fordítja az amerikaiakat. Azt mondta, a gazdasági protekcionizmus konfliktusokat, bizonytalanságot és szegénységet szül. Arról beszélt, hogy a bevándorlók hozzájárulnak a fejlődéshez. És végül, de nem utolsósorban helytelenítette az elharapózó agresszív, fenyegető politikusi stílust.
A 2003-as iraki háború és következményei, illetve a pénzügyi válság miatt népszerűtlenné vált Bush ma már sok régi kritikusa szemében is az, ami: egy konzervatív politikai dinasztia hagyománytisztelő képviselője. Nyilván nem a legokosabb, legtehetségesebb államférfi, de olyan régi vágású ember, aki hisz valamiben, kiáll az elveiért. Bush aggódik, hogy ő lesz „az utolsó republikánus elnök” – ezt a korábbi rejtélyes megjegyzését ma már nem olyan nehéz megfejteni. A fordulatból könyvcím lett: The Last Republicans (Az utolsó republikánusok) címmel a napokban jelent meg az a kötet, amely a két Bush elnökről szól. Apa és fia egyértelműen üzeni Amerikának és a világnak, hogy a jelenlegi elnök, bár a republikánusok színeiben választották meg, nem az ő konzervatív hagyományaikat képviseli. Szemére hányják, hogy nem megoldást keres a problémákra, csak szítja az indulatokat – ugye, ismerős?
Az idősebbik, a 93 éves George Herbert Walker Bush azt is elárulta, annyira ki nem állhatja Trumpot, hogy a tavalyi elnökválasztáson inkább Hillary Clintonra szavazott. 71 esztendős fia nem akart a demokrata jelöltre voksolni, ezért üresen dobta be a szavazócéduláját.
"Ez a fickó nem tudja, mit jelent elnöknek lenni"
– George W. Bush Donald Trumpról
A DINASZTIA.
4 nemzedék óta a Bush család az USA egyik legbefolyásosabbdinasztiája, csak a Kennedy-klánéhoz mérhető, öröklődő hatalommal.
Az alapító atya, Samuel Bush (1863–1948) megvalósította az amerikai álmot: vasúti tisztviselőből küzdötte fel magát egy acélipari cég élére, Rockefellerék üzlettársának. A fegyvergyártással és azon keresztül a politikával az első világháború hozta össze. Korának egyik legsikeresebb iparmágnása lett, de maga sem hitte volna, hogy mire viszik utódai:
PRESCOTT BUSH szenátor (1952–63), korábban befektetési bankár.
GEORGE H. W. BUSH elnök (1989–93), előtte alelnök, a CIA igazgatója, pekingi és ENSZ-nagykövet, a republikánus párt elnöke, képviselő.
GEORGE W. BUSH elnök (2001–09), azelőtt Texas kormányzója.
JEB BUSH, Florida kormányzója (1999–2007)
Az ikrek és a szerető apa.
Felpörgött az „írói munkásság” a Bush családban: az egykori first lady, Laura után memoárral jelentkeztek George W. Bush ikerlányai is, Sisters first címmel. Barbara és Jenna nem leplez le senkit, illő tisztelettel mesél a rokonságról. Például a szerető és gondoskodó apáról. A lányok 19 évesek voltak, amikor W. elnök lett. Óriási érdeklődés követte minden lépésüket, már csak azért is, mert azelőtt még soha egyetlen amerikai elnöknek sem voltak ikrei. Többször kerültek a bulvárlapok címlapjára, például, amikor titokban söröztek (Texasban 21 év a korhatár!), vagy túlzásba vitték a bulizást. Az egyik ilyen alkalom után Jenna felhívta az apját, mert tudta, mennyire kínos neki, ha az elnök részeg lányáról közölnek fotókat. Bocsánatot akart kérni, de az apja nem hagyta. Azt mondta, ő tartozik bocsánatkéréssel a gyermekeinek, mert miatta nem élhetik háborítatlanul diákéveiket.
Az ikrek már 36 évesek, felnőttek és megkomolyodtak.
Jenna férjhez ment, két gyereke született, mesekönyvet írt édesanyjával közösen, és az NBC tévécsatorna tudósítójaként az oktatásüggyel foglalkozik – egyszer Bill Clintont is meginterjúvolta, Chelsea lányának esküvője előtt.
Barbara Global Health Corps néven saját nonprofit céget alapított és vezet.
Egy ilyen családban persze megkerülhetetlen kérdés, hogy nem készülnek-e politikusi pályára. Nos, a jelen állás szerint nem, de a dinasztiában mindenki ismeri az alapszabályt: sohase mondd, hogy soha.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!