Blöffpapírok

Dölyfösen kerekedtek a képviselői hasak, az aranyórát szinte úgy kellett bepréselni a mellény vonatkozó zsebébe, havannák füstje ülte meg a Tisztelt Ház folyosóit és a hazatérő honatya törvényhozástól törődött válláról inas kanyarította le a kabátot – ám mára vége a kegyelmes urak parlamenti világának, az üléstermet zömmel az alsó középosztály tagjai töltik meg (és egykét nincstelen is közéjük keveredett).

Legalábbis a most leadott vagyonnyilatkozatok szerint. Melyekből az derül ki, hogy a honatyák többségének több az adóssága, mint a spórolt pénze. Ez persze nem meglepő, ugyanis az „önkéntes számadásokból” az is világos: a pénzintézetek gyakorta nullvagyonú egyénnek is szívesen folyósítanak jelentős hiteleket, gyakorlatilag fedezet nélkül – a jelek szerint a kormánypárti mandátum sokat nyom a latban, hiszen ha egy bankot szeret a környék honatyája, akkor az azonos színű önkormányzat ott kezelheti a megtakarításait, onnan vehet fel hitelt stb.

De valójában mindegy is, mi szerepel a papírban, ugyanis semmilyen retorziótól nem kell tartania annak, aki kifelejt valamit. Rogán Antall (jelenleg miniszterelnöki kabinetfőnök) sima hiánypótlással megúszta, hogy csökkentette lakása valós méretét; Mészáros Lőrinc felcsúti polgármesternek kutyabaja nem lett, amikor elfelejtett beírni egymilliárd forintot és egy céget; és Szijjártó Péternek is csak annyit kellett mondani, hogy bocs, a szülők adtak rá kölcsön, amikor kiderült, hogy több mint 160 milliós családi házat vásárolt.

Pedig Lázár János korábban azt ígérte: vége a parlamenti mutyirendszernek, egyrészt szigorodik az utazási költség és a lakhatási kiadások elszámoltatása (ez részben meg is történt – például a honatyák már benzinkártyával tankolnak, és nem készpénzben kapják meg az üzemanyag árát), másrészt a jövőben a családtagok gyarapodásáról is számot kell adni. Nos, az utóbbi kitétel érdemben nem vált valósággá: ugyan a hozzátartozók és eltartottak vagyonát is bevallják a képviselők, de a zárt borítékban benyújtott számadás nem nyilvános, így senki nem bonthatja fel, csak akkor, ha visszaélés alapos gyanúja merül fel. Ilyesmivel pedig nem könnyű előállni, ugyanis vagyonnyilatkozati eljárást csak úgy kezdeményezhető, ha valaki pontosan megjelöli a nyilatkozat kifogásolt részét és tartalmát. Ám akkor sem történik semmi, ha vakrepülésben is sikerül ez a bravúr. Ugyanis a családtagok vagyonnyilatkozataiban szereplő tételeket szintén a parlamenti bizottság ellenőrzi – a grémium pedig eddig sem fenyített be senkit (lásd a fenti példákat), a NAV, a rendőrség és az ügyészség pedig véletlenül se megy a vagyonnyilatkozatok közelébe.

Viszont Lázár ürömben is felfedezte az örömet: ha már nem vezethette be a szigorú számadást, tokaj-hegyaljai birtokot és budai házat vásárolt csemetéinek. Úgyhogy a vagyonbevallás intézménye mára elaggott: eredetileg azt a célt szolgálta volna, hogy a képviselők pénzügyi helyzete átlátható legyen, s ez növelje a bizalmat a politikai elit iránt. Csakhogy a pártok álszent módon azt az üzenetet akarták közvetíteni, hogy a parlamentben szolid jövedelmű, keményen dolgozó kisemberek ülnek, ezért egyrészt a képviselői juttatások rendszerét úgy alakították ki, hogy a jövedelmek egy része láthatatlan legyen, másrészt a vagyonbevallás pontatlansága fölött rendre szemet hunytak. Mára a vagyonbevallás az elitkorrupció szimbóluma lett.

Gerlóczy Márton írása a témában a Vasárnapi Hírek 8. oldalán

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!