Pénteken az egyik fúrófej elérte azt a 630 méter mélységben lévő helyiséget, ahova már a mélyben rekedt chilei bányászok is fel tudnak kapaszkodni.
Mentésük azonban még mindig nem kezdődhet meg, mivel a vájat egyelőre túl szűk ahhoz, hogy a felszínre lehessen hozni őket. Körülbelül hat hetet kell várni arra, hogy kellőképp kiszélesítsék, így leghamarabb november első napjaiban tudják majd felhozni őket. Mindeközben a mentést felügyelő orvosok és pszichológusok úgy próbálnak könnyíteni a lent rekedtek helyzetén, hogy minden napjukat percre pontosan beosztva folyamatos elfoglaltságot biztosítanak nekik. A bányászok így egyfajta gigantikus műszakként élik meg a bezártságot. A The Guardian riportot készített arról, hogyan telik egy napjuk a mélyben. A férfiak egész napja be van osztva: három csoportban végzik a munkát, folyamatosan felügyelik a bánya állapotát, nehogy beomoljanak a falak. Minden feladatra külön felelőst neveznek ki, van saját orvosuk, krónikásuk és költőjük is. Tisztálkodó-helyiségük is van, ez különösen fontos, mivel a fogproblémák mellett a gombás fertőzések okozzák odalent a legtöbb kellemetlenséget. Szabadidejükben pedig kártyajátékokkal terelik el figyelmüket. Mindent, amire szükségük lehet, egy nyolc centiméter átmérőjű vájaton keresztül juttatnak le hozzájuk. Nem csak az élelmiszereket, de a Bibliákat, gyógyszereket, és egyéb felszereléseket is ezen a meglehetősen keskeny útvonalon át kapják meg. Két dologhoz nem juthatnak csupán, cigarettához és alkoholhoz. Az orvosok megítélése szerint nem tanácsos szeszt fogyasztaniuk, mivel a férfiak egy része alkoholfüggőségtől szenved. A bányászok a Sebastián Pinera államfővel folytatott telefonbeszélgetés során mindössze egy pohár bort kértek, hogy szeptember 18-án megünnepelhessék az ország függetlenségének kétszázadik évfordulóját, a szakértők azonban kitartanak amellett, hogy a 700 méteres mélységben rekedt vájárok sem alkoholt, sem dohányt nem kaphatnak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!