Gerő András történész szerint önpusztító, önsors rontó nemzet vagyunk, s erről mi magunk tehetünk.
– Volt Luther Mártonnak kiáltványa, aztán jött a Kommunista, majd a Kapitalista kiáltvány. Hová tegyük az önét?
– Nem hasonlítom magam hozzájuk, azon művek szerzői haláluk után kanonizáltak lettek. Engem különösebben nem érdekel, hogy mi lesz a halálom után, de műfaji azonosságról valóban beszélhetünk. Nem a saját érzéseim vagy véleményem szerepel a kiáltványomban, hanem – európai összefüggésekbe helyezve – a magyar civilizáció különféle dimenziói. Mindebből kiderül: a magyarok korábban halnak meg, mint ahogy kellene, ez az alapvető baj. Ráadásul erről nagy részben önmaguk tehetnek, ugyanis önként rövidítik meg az életüket.
– Mi ennek az oka?
– Rosszul strukturáltan, viszont nagyon sokat eszünk. Alkoholizálunk, dohányzunk, azaz halmozzuk az orális szenvedélyeket, viszont nem mozgunk. Nem szenvedélyellenes vagyok, de a mértékletesség betartása nagyon fontos lenne. Félmillió alkoholista van hazánkban, közülük 20 ezer a regisztrált. A dohányáruk reklámtilalmának mintájára – ha az államnak fontos lenne a magyarok életének hossza – be lehetne tiltani az alkoholreklámokat is, és nem liberalizálni a házi pálinkafőzést.
– De miért érzi úgy, hogy erről önnek kell tájékoztatást adnia? Ért ön ehhez egyáltalán?
– Személyes indíttatás vezérelt: figyelmeztetéseket kaptam, hogy változtatnom kell az életmódomon, ezeket meg is tettem. Lefogytam, mert a túlsúly életveszélyes, sétálok a kutyámmal – nálam ez a sport – és viszonylag ritkán iszom alkoholt. Csupán egy szenvedélyről nem mondtam le: a dohányzásról. Ráadásul sok kortárs barátom halt meg, akiknek nem kellett volna. Valóban nem ilyen kérdésekkel foglalkoztam eddig, de miért kellene egy ügyünek lenni? Lehet több ügy és munka is fontos az ember életében. Szeretném, ha ez bekerülne a közpolitikai és a közgondolkodásba, ezért elküldöm a három legfőbb „közjoginak” és három parlamenti frakciónak is.
– Csak háromnak? Kik maradnak ki?
– A Jobbik, mert az a párt emberellenes, a Civilizációs kiáltvány pedig embervédő, az LMP-nek pedig azért nem küldöm el, mert őket nem ember-, hanem inkább környezetvédőnek tartom.
– Azt állítja: önpusztító életet él a magyar lakosság túlnyomó része, önzők vagyunk és a bizalomhiány nálunk a legmagasabb egész Európában. Miért?
– A bizalomhiány – az emberi részvételre nem számító diktatúrák által – beépült a magyar kultúrába. Nem pártokhoz kötődő, hanem kultúrantropológiai értelemben írok erről. Ha megnézünk egy magyar lakóházat, a zárt kapukon belül börtönlakások sorakoznak, óriási vasrácsokkal az ajtón, ablakon, ez mutatja a közbizalom hiányát is. Az emberek nem bíznak az államban, a szomszédban, szinte senkiben. Nagyobb bizalmi tőkeerő lenne, ha például többet beszélgetnénk egymással. Esténként 15-20 percet diskurálni kellene legalább a partnerünkkel. Szomszédainkban is ellenséget látunk, el- és bezárkózunk előlük, pedig máshogy is lehetne.
– Milyen változások segíthetnek?
– A társadalom közérzetén pénzbe nem kerülő, apró lépésesekkel is lehet javítani. Például egy nálunk jobban kereső, netán gazdag emberről nem azt kellene egyből feltételezni, hogy lopott és csalt. A stigmatizálás nagy hiba, aki így viselkedik, ugyanezt kapja vissza, elrontva saját hangulatát, a többiek és az ország közérzetét is. Mindezt az irigység és a rosszindulat szüli, s ez a bizalomhiányhoz vezet, ezért a magyar társadalomban sok esetben a legkisszerűbb önzés dominál. Azt szeretném tudatosítani: civilizációs kihívások kísértete járja be Magyarországot, s erre válaszolnunk kell.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!