Egyre bővül, dagad a Nemzeti Könyvtár, immár több mint 40 kötetesre duzzadt, de a cél 2018-ig 96 könyv kiadása. Kár, hogy Kerényi Imre százmilliókból (közpénzből) gründolt sorozata valójában nem sokakat tart lázban.
„Én nem rontom az ő piacukat, mert azon kívül vagyok” – mondta Kerényi, amikor a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése jelezte: a Nemzeti Könyvtár sorozat durva beavatkozás a piaci viszonyokba. De ha ez így van, és Kerényi nem ront mások piacán, akkor miért adnak ki olyan könyveket, amik már amúgy is kaphatóak? Erre a kérdésre ésszerű válasz nincs, így ha ma valaki szeretne egy példányt Rejtő Jenő klasszikusaiból (A három testőr Afrikában, Piszkos Fred közbelép, Csontbrigád), akkor dönthet úgy, hogy megveszi az antikvár Albatroszokat, darabonként pár száz forintért, vagy a frissiben kiadott, egyenként 800 forintos változatból vételez. Vagy Kerényiét választja, 2500-ért. De jó, ha tudjuk, hogy azt Orbán Viktor ajánlotta személyesen.
Egyébként nem könnyű megsaccolni, mennyire fogy a sorozat. Hivatalos adat nincs, Kerényi szavaival élve ugyanis a Nemzeti Könyvtár egyes darabjai „fogyogatnak” a boltokban, de az eladott példányszám szerinte másodlagos. Lehet, hogy így van, bár a több százmillió forintos költségek, amiket felemészt a csaknem százkötetes sorozat évről évre, azért felvetnek bizonyos kérdéseket.
Budapest egyik legnagyobb könyvesboltjában például egyáltalán nincs példány a sorozatból, mert visszakérték őket. Egy másik, szintén nagy boltban találtunk néhány darabot (például a Matolcsy György által ajánlott Krúdy ízeit), amikhez hónapok óta nem nyúlt senki – fogyás ebben az üzletben sem volt. „Keresni nem nagyon keresik, de volt már olyan, hogy valakinek kellett Kosztolányitól az Édes Anna, és ezt vette meg, mert megtetszett neki a kiadás” – mesélte az eladó. De hozzá is tette: volt olyan, még a sorozat indulásánál, hogy minden egyes kötetből kellett tartaniuk legalább öt példányt. „Szép volt a polcon, de sok helyet foglalt, és csak a port fogta. Talán egy kezemen meg tudnám számolni, mennyit adtunk el belőlük összesen.” Nem kell, ott van erre a leltár: négy darabot, a berendelt 35-ből.
Akkor mégis hova tűnnek a kötetek, ha senki sem keresi őket? Több mint 6000 magyarországi és csaknem 350 határon túli címre küldenek belőlük ingyenpéldányokat – biztos van köztük néhány iskola és könyvtár, ahol még nincs egy sem Az ember tragédiájából. De legyünk igazságosak: az is lehet, hogy online rendeli meg őket az, aki szeretné összegyűjteni mindet.
Visszatérve a költségekre: évi 300 millióból készül a sorozat. Mentségére legyen szólva, hogy Kerényi ahol tud, spórol. Például egyes szerzők jogdíján vagy éppen a reklámköltségen: egy fővárosi könyvesbolt munkatársa mesélte lapunknak, hogy járt náluk a miniszterelnöki megbízott, és kissé éles hangon kérdezte, miért nincs kiemelt helyen, szépen elrendezve a sorozat. Az aznap dolgozó kollégának eszébe sem jutott ekkora tekintéllyel vitába szállni, szép piramisba rendezte hát a köteteket, a követelt helyen. Csakhogy bárki más ezért fizetni szokott a könyvesboltnak – Kerényi viszont csak kisétált.
A piaci igényekről is érdemes szólni: Tormay Cécile A régi ház című munkáját (ez volt az első kiadott kötet) például úgy reklámozta a miniszterelnöki megbízott, hogy ezt a művet mindkét politikai oldal hívei szívesen veszik majd a kézbe. Nos, az általunk meglátogatott könyvesboltban senki nem akarta az elmúlt hónapokban megvenni a regényt, miközben Tormay keményvonalas prózája, a Bujdosó könyv január óta is szépen fogyott – 7 darabot vittek belőle. De azt nem Kerényi adta ki…
És akkor a pitypangos Magyar Krónikáról még nem esett szó. Az újságárusoknál érdemes érdeklődni: jellemzően havi egy példányt adnak el belőle – már ahol egyáltalán akad belőle, és bárki érdeklődik iránta. De ez már tényleg csak szőrszálhasogatás.
"Évi 300 millióból készül a sorozat, mentségére szóljon, Kerényi ahol tud, spórol – például a jogdíjakon."
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!