Bér- és szociális dömping elleni törvényről határoz majd a bécsi kormány február 22-én – így készül munkaerőpiacának nyitására. Ausztria és Németország az Európai Unió régi tagállamai közül a két utolsó, amely percre pontosan kivárta a hét évet. Ennyi ideig lehetett az unióhoz 2004 májusában csatlakozott tagországokat távol tartani munkaerőpiacaiktól. Hét esztendeje tízen csatlakoztak a szervezethez, Málta és Ciprus munkavállalóit a két német nyelvű ország rögtön beengedte dolgozni, nem jelentettek veszélyt, a nyolc volt szocialista ország előtt viszont Bécs és Berlin leengedte a sorompót. Arra hivatkoztak, hogy miután elsősorban az ő szomszédjukban lévő országokról van szó, a munkaerő özöne is elsősorban rájuk zúdul majd.

Ausztriában a szakszervezetek jártak élen az „idegenek” feltartóztatásában, a tartományok közül pedig Burgenland, magát a leginkább kitettnek mondva a „magyar és a szlovák veszélynek”. A hangos propaganda és a csendes valóság fokozatosan eltért egymástól. Azokban a foglalkozási ágakban, ahol az „öregedő” Ausztria nem tudta igényeit belülről ellátni, az utóbbi három évben már engedékenyebb lett, 2008-ban 35, 2009-ben már 67 szakma képviselőit engedte be munkaerőpiacára. Ha az osztrák vállalat igazolta fontosságukat, külföldi menedzserek mentesültek a foglalkozási tilalom alól. A bécsi kormány a magyarokkal különösen kesztyűs kézzel bánt, határ menti megállapodásokkal, igény szerinti munkaszerződésekkel, gyakornokok foglalkoztatásával enyhítette saját szigorát. Az osztrák statisztikai hivatal szerint 15 ezer szakmunkás állt munkába a hiányszakmákban a nyolc országból, köztük csak szakácsból 800. Az idősek ápolása például szinte maradéktalanul szlovák asszonyi kezekbe került, a családoknál dolgozók munkája fokozatosan legalizálódott, ma már nyugdíj- és egészségügyi biztosítás is kiterjed rájuk.

Az osztrák munkaügyi minisztérium kalkulációi szerint 20-25 ezer új uniós külföldi vállal majd munkát évente Ausztriában, ennyi embert a gazdaság képes lesz felszívni. A bérkülönbség Ausztria és az érkezők között hatalmas: a magyar bérek a bécsi Arbeiterkammer számításai szerint az osztrák bérek 43 százalékát teszik csak ki, nálunk kevesebbet csak a szlovákok keresnek, továbbá a bolgárok és a románok, de ők majd csak akkor dolgozhatnak, ha már ki­­várták a bűvös 7 évet.

A februári törvény előírja, hogy a külföldiek esetében is az osztrák kollektív szerződések előírásait kell követni. A bérezésben is az egyenlőség elvét kell követni. A munkaügyi felügyeletek erősítést kapnak, a feketén foglalkoztatókat, a kisebb bért fizetőket az első „botlás” esetén már 5-50 ezer eurós büntetéssel sújtják, a második esetben a kétszeresével.

A belső foglalkoztatást féltők nem is elsősorban a „mezei” munkavállalóktól tartanak, hanem attól, hogy mivel májustól a szolgáltatások is szabadon áramlanak, kisebb és nagyobb vállalkozások „küldhetik rá” Ausztriára saját csapatukat. Az idegenellenességben élenjáró Szabad­­ságpárt viszont az ingázókban látja a legnagyobb veszélyt, akik reggel jönnek, este mennek majd, s akiknek a foglalkoztatását nehezebb lesz ellenőrizni. Az osztrák álláshelyek védelmét csaknem ilyen elszántan védő, kormányzó szo­ciáldemokraták kivált a nehezen ellenőrizhető építőiparban látnak veszélyt.

Ausztriában a legtöbb külföldi munkavállaló német és török. Magyarok mintegy 16 ezren dolgoznak legálisan az országban, a „ténylegesek” száma, főként az idegenforgalmi, betakarítási csúcsszezon idején ennél jóval több. A brüsszeli Eurobarometer 2009-ben végzett kutatása szerint a magyarok 29 százaléka kész arra, hogy külföl­dön dolgozzon, ennél csak a szlovének vállalkozóbbak, 30 százalékuk menne. (Ausztriából csak a megkérdezettek 8 százaléka kívánkozna el.) Ugyancsak ebből a felmérésből derül ki, hogy a Magyarországról menők 30 százaléka Ausztriát választaná, 36 százalékuk Németországot, 26 százalékuk pedig Nagy-Britanniát.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!