Csak papíron létező orvosok

Az is kérdéses, hogy valaha bevezetik-e ezt a gyakorlatot. Pedig sokat segítene a betegeknek, sőt még az orvosoknak is, hiszen így talán nem osztanának be egy urológusrezidenst a sürgősségi ügyeletre.

Fontos volna, hogy a betegeket is megkérdezzék az ellátásuk minőségéről – mondja Hegedűs Zsolt. A Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének alelnöke hosszú ideje harcol azért, hogy itthon is mérjék a betegelégedettséget, betegbiztonságot, és rendszeresen, érthetően publikálják azokat. Ám ezt egyelőre nem sikerült bevezetni. Pedig biztosan sokaknak lenne véleménye akár azzal kapcsolatban is, milyen könnyű vagy épp nehéz orvost találni.

A kormánypárti sajtó ugyanis állítja, soha nem dolgozott még ennyi orvos Magyarországon, 39 132-en praktizálnak. Ha azonban a számok mögé nézünk, kiderül, hogy a valóság sokkal keserűbb. Hegedűs Zsolt szerint például messze nem életszerű ez a szám, ő maga is tapasztalja, hogy az ötöd-hatod éves medikusok fele külföldre készül. A statisztikákban ráadásul olyanokat is aktívan praktizáló orvosnak tekinthetnek, akik már meghaltak vagy gyesen vannak, esetleg külföldre mentek. Regisztrálni ugyanis 5 évente kell az Állami Egészségügyi Ellátó Központnál, és ennyi ideig aktívnak is tekintik az orvost, függetlenül a már említett körülményektől. Valójában tehát nem tudjuk, hány orvos dolgozik ténylegesen az országban, milyen a korfa vagy a szakorvosok eloszlása, az adatok ugyanis nem naprakészek és nem transzparensek.

Sürgősségire kényszerítve

„Azt tanácsolom azoknak, akik a statisztikákból ilyen örömhíreket tudnak gyártani, hogy látogassanak el a periféria kis kórházaiba az ellátóhelyekre és közöljék az ottaniakkal, hogy megnyugodhatnak, mert rengetegen vannak. Már ha találnak ott valakit, akinek ezt elmondhatják” – reagált az említett hírre a VH-nak Sipka Balázs, a Magyar Rezidensszövetség elnöke. Ő is megerősítette, hogy valójában senki nem tudja, mennyi orvos dolgozik jelenleg az országban, de annyi biztos, hogy nagyon aszimmetrikus az elhelyezkedésük. A legtöbben a négy egyetemi városba mennek, így a kis kórházak kerülnek nehéz helyzetbe. Több intézményben is napi szinten kritikus a helyzet az ügyeletek beosztásánál. Mint megtudtuk, a Honvédkórházban jelenleg a rezidenseket irányítják át egyik osztályról a másikra, hogy betöltsék a lyukakat. Ez persze Sipka Balázs szerint nem minden esetben jogszerű, a rezidensekre azonban óriási nyomást helyeznek a munkáltatók, hogy ebben együttműködjenek. Erre nem mindenki hajlandó, ez az egyik oka, hogy jelentős a fluktuáció a hazai intézményekben. Az is gyakori, hogy a magánszféra felé veszik az irányt azok, akiknek véget ért a szakképzésük. Már a kormányzati kommunikációban is megjelent, hogy milyen komoly probléma ez a belső migráció.

„Már nem is a pénz a mozgatórugó, az ösztöndíjakkal, emelésekkel és ügyeletekkel már elégséges lehet a bevétel, a legtöbben inkább a munkakörnyezetet és a szakképzés minőségét kifogásolják. Ellátási gondok miatt a rezidenseket is beosztják a sürgősségi osztályokra és nem mindig hagyják, hogy teljesítsék a gyakorlataikat. Visszarendelik őket a saját osztályukra, ami miatt akár a szakképzési idő is csúszhat” – fejti ki Sipka Balázs. Ez lehet az oka, hogy kórházról kórházra „menekülnek” a rezidensek, és sokan végül a magánegészségügyben kötnek ki.

Végtelen sok munkaóra

Hegedűs Zsolt mindezek mellett egy másik, érdekes helyzetre is felhívta a figyelmet. Senki sem felügyeli ugyanis, hogy egy orvos valójában mennyit dolgozik. Előfordulhat, hogy egy intézmény azért, hogy meglegyen a működéshez szükséges óraszáma, heti 40 órára jelenti be az orvost, akár annak tudta nélkül. Pedig valójában csak 8 órát dolgozik az intézményben, és mellette más kórházban is tevékenykedik. Hegedűs Zsolt szerint könnyen előfordulhat, hogy az ilyen visszaélések sokáig ki sem derülnek, ezért papíron lehetetlenül sokat dolgozik egy orvos. Ez azonban így is a jobbik esetnek számít, hiszen az sem ritka, hogy egy szakorvos a 12 órányi munka után megy át egy másik intézménybe ügyelni, és a valóságban akár 36 órás műszakot is vihet elegendő pihenés nélkül, közvetve veszélyeztetve a betegbiztonságot.

„Jelenleg még az is elképzelhető, hogy nem is lenne szükség több orvosra, csak megfelelően kellene megszervezni a munkát, hogy ne nekik kelljen a betegutak intézésével időt vesztegetni, és tényleg a szakmai munkára koncentrálhassanak. Sokan ugyanis azzal töltik a napjukat, hogy kollégáknak telefonálgatnak, hogy segítsenek bejutni egy-egy vizsgálatra a betegüknek, vagy éppen, hogy a nyomtatóba legyen festék vagy papír” – fejtegeti Hegedűs Zsolt.

Nagy reformok jönnek?

Ahogy előtte sokan, úgy Kásler Miklós emberierőforrás-miniszter is a jelenlegi helyzet reformálását és komoly szakmai átalakításokat ígért, azonban a konkrétumokról egyelőre semmi hír. Pedig nem ártana tudni, hogy például a sürgősségi ellátás megújítására mi a terve a minisztériumnak. „Jó lenne már látni egy egyértelmű iránymutatást arra, hogy mi a legfontosabb a betegbiztonság szempontjából, és például egy egységes válasz kellene arra, hány sürgősségi szakorvos, rezidens, szakápoló dolgozzon egy sürgősségi osztályon, ahol akár napi 160 beteget is ellátnak” – fogalmaz Hegedűs Zsolt.

Nemcsak az nem mindegy, hányan dolgoznak egy sürgősségi osztályon, hanem az sem, hogy nekik milyen végzettségük van. Tavaly tavasszal nagy botrányt okozott, amikor kiderült, hogy a soproni kórházban egy urológusrezidensnek egyedül, megfelelő felügyelet nélkül kellett helytállnia a sürgősségi osztályon. A helyzetről akkor maga az érintett számolt be az „1001 orvos hálapénz nélkül” nevű Facebook-csoportban. Az urológus szakorvosjelöltnek azért kellett a sürgősségin dolgoznia, mert nem meglepő módon folyamatos szakemberhiánnyal küzdött az osztály. Hegedűs Zsolt szerint ilyen esetek a mai napig előfordulhatnak, de a tapasztalatlan rezidens mögött olykor legalább áll egy szakorvos, akit fel lehet hívni. Bár a telefonos segítség messze nem ugyanaz, mint ha valaki helyben látja a beteget.

Felmondási hullám

A számtalan lehetetlen helyzet – a szakember- és forráshiány, valamint a nem megfelelő szervezés – miatt az utóbbi években több tömeges felmondás is volt a hazai intézményekben. 2015-ben a fővárosi Szent Imre Kórházban mondott fel hat aneszteziológus a nyolcból. Tavaly júniusban pedig a Magyar Nemzet írt arról: a Nyírő Gyula Kórház fél belgyógyászati osztálya volt kénytelen lehúzni a rolót nyárra, mivel a szabadságolások miatt nem volt elég ember; 67 ágyból 32 volt elérhetetlen. Legutóbb arról szóltak a hírek: az összes ápoló felmondott az ajkai Magyar Imre Kórház intenzív osztályán. A 24.hu szerint egy külsős cégen keresztül érkeztek „bérnővérek” Székesfehérvárról, részben ezzel igyekeznek kezelni a kialakult helyzetet.

A legnagyobb baj az ellátásban jelenleg a hiányszakmák esetében van. Azok a rezidensek, akik vállalják, hogy hiányszakmát kezdenek tanulni, havi nettó 150 000 forintos ösztöndíjra pályázhatnak, de a lehetőségekhez mérten akár ennél magasabb összeget is folyósíthatnak annak, aki itt kezd dolgozni. A pénz azonban messze nem minden. Hegedűs Zsolt szerint hiába találnak ki a minisztériumban mindenféle ösztöndíjakat a rezidensek számára, hogy itthon tartsák őket. Ha gyökeresen nem változik maga a rendszer, akkor valószínűleg azután mennek majd el, hogy itthon kiképezték őket szakorvosnak. Amit most látnak, az ugyanis nem életpályamodell.

Öngólt rúgott a minisztérium

Miközben ekkora a hiány, nem kis öngólt rúgott a minisztérium, mikor kiderült, hogy a közszférában bevezetett létszámtop a rezidensekre is érvényes. Éppen ezért a kórházak is akadályba ütköztek a felvétellel, így néhány héttel szeptember előtt a rezidenseknek még nem volt szerződésük azzal a kórházzal, ahol egyébként a képzést akarják kezdeni. Sipka Balázs korábban elmondta, hogy valószínűleg a minisztériumban elfeledkeztek arról a 800-900 rezidensről, akik szeptembertől helyezkednének el a hazai intézményekben. A helyzet mostanra – hála a szövetség tárgyalásainak – megoldódott, de nem kevés stresszt okozott az érintetteknek.

De nem csak ez borzolta a fiatal orvosok kedélyét mostanság. Ahogy arról a Népszava beszámolt: 45 orvos szeptember elsejétől fölmondta az önkéntes túlmunkaszerződését a Honvédkórházban, miután a menedzsment júniusban megvonta az ezért adható juttatást. Volt olyan orvos is, aki emiatt 100 ezer forinttal kapott kevesebbet. Végül 10-15 orvos visszalépett, ők ismét beoszthatók a heti 12 órányi többletmunkára. A helyzet tehát „megoldva”.

„Ha az összes orvos feladná az önkéntes túlmunkáját, már most összedőlne a rendszer. Ugyanakkor tény az is, hogy akad, akinek 40 órát kellene dolgoznia az állami ellátásban, de valójában csak 20-at van bent, a többit máshol vagy épp magánpraxisban tölti. Egységes felügyeleti rendszerre lenne szükség, hogy látható legyen, pontosan ki, hol és mennyit dolgozik” – mondja az alelnök. Az, hogy ez megvalósulhat-e valaha, már csak a döntéshozókon múlik.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!