Csonkolják a közszférát

Megeshet, hogy a kormány „mestertervét” kotyogta el a Miniszterelnökség államtitkára, de az is lehet, hogy szimplán egy brutális állami leépítést jelentett be. (Pontosabban erősített meg, mert számok nélkül ugyan, de Lázár János magáról az ügyről már „csepegtetett” a Népszavának adott interjújában.) Csepreghy Nándor ugyanis arról beszélt: mintegy 200 ezerrel csökkentenék a közszolgálatban dolgozók létszámát – legalábbis 2018-ig. Ám utána is tovább üzemelne a felmondásgyár, a kabinet jövőképében az van, hogy a gazdaságilag aktívak (értsd: akiknek jut valamilyen munka) 10 százalékát fizesse az állam. Mivel jelenleg mintegy 0,87 millió embert fizet a központi és települési költségvetés, hosszútávon 400-600 ezer alkalmazottól búcsúzna a kormány. Hogy mi lesz a most esedékes 200 ezerrel, amiatt nem rángatja az ideg a kormányt: Csepreghy szerint ennyit simán felszív a versenyszféra.

Csakhogy a statisztika nem igazolja az államtitkár szavait. Az utóbbi három évben ugyanis a versenyszféra mintegy 95 ezer alkalmazottal bővített, így most 1 millió 914 ezer ember van állásban. Ezzel párhuzamosan szépen terebélyesedett a költségvetési szektor is: az említett időszakban 80 ezerrel több embernek ad kenyeret a központi költségvetés (870 ezernek). Magyarán a versenyszektor, csak az elbocsátandók felét lenne képes felszívni – ha kizárólag a munkaügyi számsorokat nézzük.

Ám már a növekedési számok is árnyalják a képet, ugyanis tavaly 2,8 százalékos gazdasági erősödésére lehetett büszke az ország (főként az uniós forrásoknak köszönhetően), a 2014-es bővülés pedig 3 százalék körül alakult. Csakhogy idén – és ez a kormányzat becslése – legfeljebb 1,7 százalékkal izmosodik a gazdaság, és a következő két évben sem ugorja meg a 2 százalékot. Azaz a számok alapján legfeljebb 60-65 ezer új munkahely lesz, azaz máris 130-135 ezer ember nem tud elhelyezkedni.

További adalék, hogy a foglalkoztatási statisztikák erősen torzítanak, ugyanis gyakorta a külföldön munkát vállalókkal is számolnak, pedig az ő alkalmazásukhoz nincs köze a magyar gazdaságnak/államnak.

A „külmunkások” tábora pedig hatalmas: csak az Egyesült Királyságban, illetve Németországban 135 ezer magyar dolgozik – bejelentve. Azaz az utóbbi három évben munkahely-szaporulatban a kivándorlás is erősen benne van – azaz még többen nem tudnak elhelyezkedni (legalábbis idehaza) a leépítendő tömegekről.

Ami pedig az elveket illeti: az említett 10 százalékos arány (összdolgozói létszám/ állami alkalmazottak) ott dívik, ahol a közszolgáltatásokat piaci alapon szervezik, azaz sokkal nagyobb a magáncégek aránya. Ilyen mérvű állami leépítés ugyanis az egészségügy, az oktatás stb. robotosainak a kiszervezését igényelné. Persze arról, hogy mi van a kormány fejében, arról csak találgatni lehet. Íme, pár hipotézis.

A kabinet mégsem akarja magánosítani hosszú távon a közszolgáltatásokat, akkor ekkora tömeget csak a közmunkások közül lehet elküldeni. Ha ezt meglépné az állam évi mintegy 250 milliárd forintot spórolna – az más kérdés, hogy sok százezer ember esne el az 51 ezer, átlagosan évente 4 hónapig kapott közmunkásbértől, maradna a havi mintegy 23 ezer forint úgynevezett jövedelempótló támogatás. Egy másik eset, hogy a kormány, a fűnyíróelvet alkalmazva minden szektorból elbocsát adott mennyiségű embert – ezek zömét (lásd a fenti számokat), viszont nem szívja fel a munkaerőpiac. Ám a kabinetnek ez sem jelent különösebb gondot, ugyanis az álláskeresési támogatás három hónapig jár, kifutása után a munkanélkülieknek csak egy része terheli az államkasszát: jelenleg a mintegy 350 ezer állástalanból körülbelül 200 ezer semmilyen állami ellátásban nem részesül.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!