Balatonba fulladt fiatalok, rendőri intézkedés közben, infarktusban meghalt férfi és csúszdázás közben szívrohamot kapott nagypapa. Nagyjából 10 nap mérlege ez, és egyik esetben sem egyértelmű, hogy a jelenlévők – köztük rendőrök és úszómesterek, akik elvben megfelelő életmentő végzettséggel rendelkeznek – szakszerűen és időben cselekedtek volna.
Egy szemtanú látni vélte, hogy a csúszdaparkban rosszul lett 74 éves férfin, miután az egyik vízimentő kiemelte a medencéből, fürdőzők kezdtek szívmasszázst alkalmazni, pedig több úszómester „szakember” is ott sertepertélt a közelben.
Dr. Lóczi Gerda, a professzionális életmentést tanító, illetve elsősegély-oktatókat képző Magyar Resuscitatios Társaság oktatási irodájának vezetője szerint, ha pusztán a számokat nézzük, Magyarország kifejezetten jól áll nem egészségügyi dolgozók számára tartott elsősegély-tanfolyamokból. „A gond inkább az – állítja –, hogy nincs szinten tartás. Ha például valaki 1973-ban elvégzett egy elsősegély tanfolyamot, annak papírja van róla, hogy életmentésre képes és alkalmas. Soha senki nem fogja tőle megkérdezni, hogy valaha látott-e már ájult embert vagy próbált-e legalább babán mellkaskompressziót alkalmazni.”
Pedig a nemzetközi mérések szerint a készség – gyakorlat nélkül – fél év alatt elkopik. A szakember úgy véli, minimum kétévente, de jobb volna évente megismételtetni az elsősegélyvizsgát legalább azoknak, akiknek munkaköri kötelességük a segítségnyújtás. A másik fő probléma, hogy bár törvény írja elő képzett elsősegélynyújtó jelenlétét minden olyan helyen, ahol tömegével fordulnak meg emberek (munkahelyek, iskolák, bevásárlóközpontok, sportlétesítmények, strandok stb.), még az sem feltétlenül követelmény, hogy gyakorlati vizsgát tegyen a nem hivatásos életmentő. Elég, ha elvégez egy tanfolyamot, amelyből ma Magyarországon elég tág a merítés: néhányon szakképzetlen oktatók 3 órás előadást tartanak, könyvből olvasva, hodályba terelt 40-50 diáknak, aztán pedig kiosztják az okleveleket. A jelenlegi szabályozásnak ennyi megfelel. Mivel az efféle gyorstalpalók nem adnak készséget, hiába a „szakképesített” titulus, éles helyzetben alig akad olyan tanfolyamot végzett, aki hozzá merne nyúlni egy összeesett emberhez. Dr. Lóczi szerint 12 éves kor fölött kötelezően az iskolai tananyag részévé kellene tenni az elsősegélyórákat.
„Skandináv példákon jól látszik, hogy ahol minden gyerek megtanulja az újraélesztést, az két és félszeres »szorzót« jelent, vagyis azt, hogy a gyerek mellett az anyuka és a nagymama is megtanulhat újjáéleszteni.” A szakembert az is aggasztja, hogy bár az elmúlt 10 évben rengeteg defibrillátort telepítettek az országban, laikusként sehonnan nem tudunk információt szerezni arról, van-e a közelünkben, és ha van, működik- e egyáltalán?
Jó-e az akkumulátora, elérhető-e, vagy évek óta elzárva hever a főnök szobájában, esetleg a portásfülkében?
A Magyar Nemzeti Szívalapítvány hosszú ideje próbálja összeállítani az ország defibrillátortérképét, de mivel önkéntes regisztráció alapján telne az adatbázis, egyelőre összesen 278 készülék szerepel a nyilvántartásukban, azok is főként egyszerű helymeghatározással.
Október 16-án, a Szív és az Újjáélesztés Világnapján indul az Országos Mentőszolgálat Szív City rendszere. Az okostelefonra letölthető applikáció összegyűjti az önkéntes életmentőket, és balesetek, rosszullétek esetén a helyszínre küldi azokat, akik a közelben tartózkodnak. „Amikor bejelentés érkezik a mentőszolgálathoz, a diszpécser azonnal jelet küld az applikációra, amely értesíti a közelben lévő, korábban regisztrált életmentőket. A regisztrációnál meg lehet adni, hogy képzett elsősegélynyújtók vagyunk-e, akik egyedül is elbírnak egy-egy vészhelyzettel a mentők kiérkezéséig, vagy csak lelkes és segíteni akaró amatőrök – magyarázza Lóczi Gerda. – Utóbbi esetben, a diszpécserre hagyatkozva, bátran távvezérelt újjáélesztést végezhetünk. Mert az árt a legtöbbet, aki nem tesz semmit” – teszi hozzá.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!