Az 'apró betű' hazavágta az autóhiteleseket - Tízezrek lehetnek bajban

Szép kis káoszba fordult a bankok elszámoltatása, noha első ránézésre a képlet egyszerű volt. Mert aki 3 millió forintot vett fel, 3,4 milliót már visszacsengetett, ám a bank mégis további 4 millió forintot követel; ennek ellenére az autókölcsönt biztosító pénzintézet szerint pont nulla forint jár vissza az ügyfélnek. A sok-sok ember nem érti, hogy devizahitelének forintosítása után miképp nőhetett meg törlesztőrészlete. A kormány azt ígérte az autóhiteleseknek, hogy az elszámoltatás és a forintosítás egy átlagos egyedi hitel tőketartozása az ötödével, a törlesztőrészlete pedig a negyedével csökken. Ám a most postázott tájékoztató levélben sokan hiába keresik a kisebb számot, sőt.

De kár ezen csodálkozni: már tavaly novemberben egyértelmű volt – amikor kiszivárogtak a hihetetlenül bonyolult számítási algoritmusok –, hogy a kormány által agyondicsőített adósmentés bankmentésbe fordult. A Kúria azt ugyanis tisztességtelennek ítélte, hogy a bankok egyoldalúan emelték a kamatot és az árfolyamrést az ügyfelekre hárították, ám abban semmi kivetnivalót nem talált, hogy a pénzintézetek a hitelesekre nyomták az árfolyamkockázatot.

Elfüstölt 1100 milliárd

A bankok körülbelül 2000 milliárd forintot nyertek a devizahiteleken. Ebből a profitból a Kúria nagyjából 900 milliárd forintról mondta, hogy tisztességtelenül szedték be. Magyarán, az adósok 1100 milliárd forint veszteséget végleg kénytelenek elkönyvelni – a hitelnyújtók javára. Ez egy átlagos 155 forintos frankárfolyamon felvett kölcsön esetében – a 256,47-es árfolyamon történt forintosítás miatt – bő 100 forintos árfolyamveszteséget jelent. Magyarán: a meccset a bankok nyerték, és ehhez a kormány asszisztált. S hogy a hitelesek tömegei miért nem érzékelik az említett 20, illetve 25 százalékos csökkenést? Ennek két oka van. Az első az – pedig ebben az esetben a törlesztőrészlet tényleg apad –, amikor az eredeti törlesztőrészlet mondjuk 40 ezerről 80 ezerre nőtt, most pedig 60 ezerre mérséklődött. Azaz még így is 50 százalékkal magasabb az induló összegnél. A második, amikor tényleg semmilyen könnyebbséget nem hoz az elszámolás. Egyszerűen azért, mert sokan – ahogy a hitelfelvételnél is – nem szántak időt az apró betűs részekre – amelyek értelmében a bankok jogosan vonják le a túlfizetések egyenlegéből a korábbi kamatkedvezményeket és díjengedményeket, az árfolyamgát konstrukcióban leírt összegeket, illetve a végtörlesztés kamatkedvezményeit is. Ezekkel a korábbi engedményekkel a pénzintézetek lefedhetik azt a részt, amit most el kellene engedniük, és továbbra is a jelenlegi törlesztőrészletet követelhetik. Csalódhatnak tehát azok, akik valamilyen hitelkönnyítő programban vettek részt. És azok sem járnak jól, akiknek a hitelét már felmondták, ugyanis a bank csak a felmondásig köteles elszámolni.

Képtelenek összeállítani

Ráadásul az elszámolás is kaotikus: szektorális pletykák szerint a kisebb bankoknak esélyük sem volt, hogy a komoly apparátust igénylő, rendkívül bonyolult elszámolással időre és rendben végezzenek. Ezért választhattak, hogy vagy késnek, vagy „összedobnak valamit”, abban bízva, hogy az ügyfelek többsége úgyis elfogadja az elszámolást, a felügyeletnek pedig a brókerbotrány miatt amúgy sincs kapacitása a kiterjedt ellenőrzésre. Az biztos, hogy a kormány menet közben nem lép, és csak az elszámoltatás lezárása után nézi meg az esetleges visszásságokat.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!