Ébredő munkáserő

Exhumálta magát az utóbbi húsz évben szinte halott szakszervezeti mozgalom. A közszolgálat érdekvédői a kormányt ütik – mintegy 75 ezer tanár és több százezer diák helyzetének jobbításáért lesz sztrájk április 20-án. A versenyszféra „bérharcosai” pedig a multikat rohamozzák – nevezetesen a mintegy 33 ezer forintos GDP 28 százalékát adó autóipar forrong. Hogy mire jutnak a pedagógusok, arról csak találgatni lehet, ám a járműágazatban átütötték a falat.

Az Audi – független, azaz egyetlen ágazati szakszervezethez sem tartozó – érdekvédői több mint 15 ezer forintos havi béremelést sajtoltak ki a győri gyárból. Illetve a sopronkövesdi Autoliv dolgozói épp most tornázták feljebb az alapfizetésüket 10 százalékkal. Mindkét vállalat esetében közös, hogy követelését sztrájkbizottsággal nyomatékosította – ám a munkát végül csak az Autoliv robotosai szüntették be. Igaz, első körben csak figyelmeztetésképpen, és mindössze két órára. Ám ez is sokkolóan hatott: az autóiparban 15 éve nem volt sztrájk. Így történt, hogy az Autoliv alkalmazottai most éppen többet keresnek, mint a kecskeméti, óránként 33 autót gyártó Mercedes-gyár dolgozói. Következésképp borítékolható: bitang kemény év jön a járműgyártásban, míg a szakszervezetek eddig szó nélkül benyelték a munkáltatók 2-3 százalékos bérfejlesztési ajánlatait, ezután legalább 5 százalékról indítanak.

Az autógyártás speciális üzem

Ám hiba lenne azt gondolni, hogy ami a Kisalföldön bejött, az automatikusan működik az egész országban – és nemcsak a versenyszférában, de a közszolgák (tanárok, egészségügyi dolgozók) között is. Egyrészt az autóipar munkásai bármikor dobbanthatnak: a közeli Szlovákiában 20–50 százalékkal kínálnak vaskosabb fizetést, ráadásul a munkáltatók gyakran ingyen (vagy nagyon olcsó) buszt és szállást is biztosítanak.

Magyarán jóval kisebb a kiszolgáltatottság, akinek nem tetszik, azonnal gyárthat máshol. Másrészt a hazai autógyárak és beszállítóik általában nemzetközi cégek leányai, így ha alkalmazottaik beszüntetik a munkát, akkor nemcsak a „honi biznisznek” tesznek be, hanem külföldi cégeket is megrántanak.

Maradva az Autolivnél, a svéd tulajdonú cég szállít az Audinak, a Fordnak, a Mercedesnek, a Volkswagennek, és még sok mindenki másnak, azaz, ha egy vállalata kiesik, a többi nem képes pótolni, és nagy autógyárak állhatnak le miatta. Így irgalmatlan a szakszervezet – gazdasági – zsarolópotenciálja.

Harmadrészt pedig vastagon nyereséges cégekről van szó, amelyek képesek kigazdálkodni a bértöbbletet – már csak azért is, mert termelési költségeik mintegy 4,5 százalékát adják a bérkiadások. Negyedrészt pedig nagyon fontos, hogy egységes ágazati érdekvédelem működik (az autóiparban ez a Vasas), azon belül nincsenek „ellendrukkerek”, rivális szervezetek.

Ráadásul a tradicionális „kékgalléros” munkások tömegét mozgató ágazatokban nem rossz a szervezettségi arány: az átlag a Vasas „területén” 20 százalék körül mozog, ám az autóiparban nem ritka a 40–70 százalék sem. Ötödrészt az autógyárak általában erős szakszervezeti kultúrával rendelkező országokból jönnek, így a külföldi cégvezetők zsigereiben ott van a tárgyalási és a kompromisszumkényszer. Hatodszorra: az ágazati sztrájkok egy jól körülhatárolható célt szolgálnak (például járandóságemelés, bérrendezés) és így tovább – továbbá egy viszonylag egységes helyzetű tömeg fogalmazza meg a követeléseket.

Közszféra nehéz helyzetben

A fenti pontokat elnézve a közszféra sokkal nehezebb helyzetben van. Egyrészt a tanárok zöme nem kap „alternatív ajánlatot”, azaz nem mehet külföldre, de más iskolába sem igazolhat át könnyedén, ha összerúgta a port munkáltatójával (értsd: az állammal).

Másrészt a közszolgák zsarolópotenciálja jóval kisebb. Hiszen törvény szorítja rá őket az úgynevezett garantált minimumszolgáltatásra, ha erre fittyet is hánynak, főnöküknek (a magyar költségvetésnek) nem okoznak érdemi kárt.

Az más kérdés, hogy a szakmainál sokkal erősebb a zsarolópotenciáljuk, hiszen a választókat érzelmileg érintő (oktatás, egészségügy) miatt szavazatok százezreit bukhatja a kormány, ezt pedig a népszerűségi lejtőn bukdácsoló kabinet nem engedheti meg magának.

Ám ennek ellenére a büdzsé nincs könnyű helyzetben, hiszen a bérköltségek a KLIK kiadásainak 75-80 százalékát jelentik (és az egészségügyben sincsenek 40-60 százalék alatt), márpedig a kabinetnek – és ez a harmadik markáns különbség – nincs nagyon hova nyúlnia. (A költségvetés tartalékai és pluszbevételei kormányzati vállalásokra folynak el, legyen szó a csokról vagy épp a várbeli minisztériumi negyedről.)

A negyedik probléma pedig az, hogy közszolgák szakszervezeti világa sokkal töredezettebb: az ágazatokon belül fúrják egymást az érdekvédők: az oktatásban a PSZ utálta a PDSZ-t (és fordítva), illetve hosszú ideig ódzkodott a civilektől, az egyetlen átfogó egészségügyi szakszervezet pedig a kormány vazallusa, így reszeli a többi érdekvésőt, illetve az orvosi kamarát is. És ötödjére: bizony, szemben a klasszikus iparvállalatoknál szocializálódott csúcsmenedzserekkel, a kormányból hiányzik a kompromisszumkötési kultúra – ezt bizonyítja többek között, hogy az oktatási kerekasztallal megpróbálta leszalámizni, illetve eljelentékteleníteni az oktatásügy miatt protestáló érdekvédőket és civileket, illetve „lenullázta” a munkáltatók, a munkavállalók és a kabinet érdekegyeztető fórumát. Igaz, a kormány mozgástere nagyobb, mint egy cégvezetőé, hiszen – maradva egy üzemi hasonlatnál – az oktatásügy elégedetlenjei nem egyszerűen több pénzt követelnek, hanem új szerelőrobotokat vennének, átállítanák a futószalagot, magyarán átalakítanák a teljes termelést.

Az már csak hab a tortán, hogy a szakszervezetek – legalábbis eddig – képtelenek voltak egységesen fellépni, a konföderációk működésképtelennek bizonyultak. Nem csoda, hogy folyamatosan fogy a tagság: 1999-ben még 775 ezres volt az érdekvédői tábor, míg mára olyan 300-320 ezresre zsugorodott.

Újra tényező lehet

Ám mégis hiba lenne arra a végkövetkeztetésre jutni, hogy a szakszervezeti mozgalmak nem erősödhetnek meg, nem lehetnek eredményesek. Érdemes odafigyelni arra a mondásra, hogy például az autóiparban mintegy húsz éve nem volt sztrájk: az embereket persze elsődlegesen most is pénzszűke sarkallta munkabeszüntetésre, de egyes vélemények szerint csak azért vállalták az ezzel járó kockázatot, mert felerősödött az általános mindennapi elégedetlenségük is (aminek többek között része az iskolai, kórházi stb. frusztráció is). Továbbá a kormányzat megosztó taktikája a közszolgálati ágazatokban is egybekovácsolja a szakszervezeteket. Emellett megbukott a kormány megosztó politikája: korábban a Liga a kormány korporációs szervezeteként működött, gyöngítette a többi konföderációt, illetve ágazati és munkahelyi szakszervezeteket szipkázott el. Mára viszont összefogott a Magyar Szakszervezeti Szövetséggel, így a kabinetnek egyetlen reprezentatív „műérdekvédelmi” szervezete sem maradt. (Az, hogy a konföderációk hajlandók akcióba lendülni, többek között annak köszönhető, hogy a kormány lenullázta támogatásukat.)

Jöhet tehát egy sokkal fényesebb szakszervezeti jövő, már csak azért is, mert a kabinet maga kovácsolja egybe a szakszervezeteket – legalábbis a közszolgálatiakat. Ugyanis arról beszél a kormány, hogy a következő években mintegy 600 ezer embert akar kiakolbólítani a hozzávetőlegesen kilencszázezres közszférából, akkor azt jelzi: csonkolja az oktatást, az egészségügyet, az energetikai szolgáltatásokat. Márpedig ezt mindenki szeretné elkerülni, úgyhogy az érdekvédők olyan kollektív megállapodásokat igyekszenek majd kiharcolni, amelyek egyrészt magasabb fizetést, hosszabb távú biztonságot, illetve minél borsosabb lelépési pénzt garantálnak majd. Azt a szakszervezetek is tudják, hogy csak együtt szoríthatják meg a kormányt, példának okáért egy általános sztrájkkal, ahol a fuvarozó, a vasutas és a közlekedési szakszervezetek a gazdaságot, az oktatásügyi és az egészségügyi érdekvédők a közszolgáltatásokat béníthatják meg, miközben az ipari-ágazati „csapatok” magasabb béreket harcolhatnak ki. És így valójában kialakítható egy megfelelő zsaroló potenciál – persze ehhez az kell, hogy az érdekvédők ne egyszeri, korlátos célokban gondolkozzanak.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!