Szinte egyszerre ünnepelheti 75. születésnapját és pártja választási győzelmét Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter. A CDU sikere borítékolható szeptember 24-én, mégis bizonytalan a veterán politikus jövője.
Helmut Kohl halálával ő lett a német, sőt az európai politika nagy öregje. Jó öt évtizedes pályafutása példa nélküli: 1972 óta megszakítás nélkül tagja a Bundestagnak, ezzel a legrégebben hivatalban lévő parlamenti képviselő. A kormányban az egyik kulcstárca az övé, korábban volt már belügy- és kancelláriaminiszter, pártelnök és frakcióvezető is. Rendre a legkényesebb feladatokat bízták rá a kereszténydemokratáknál. Ő képviselte az NSZK-t az újraegyesítési tárgyalásokon, amelyek végén megszűnt az NDK, és a keleti tartományok csatlakoztak a Szövetségi Köztársasághoz. Pénzügyminiszternek a görög euróválság idején nevezték ki. A kettő között túlélt egy merényletet, amely kerekes székbe kényszerítette (lásd keretes írásunkat).
Wolfgang Schäuble roppant befolyásos vezető. Minden volt már – csak kancellár nem.
Pedig Kohl őt nevezte meg utódjelöltjének 1997-ben, de annyira azért nem gondolta komolyan, mert a rá következő évben újraindult a posztért. És vesztett, a szociáldemokrata Gerhard Schröder alakíthatott kormányt, Schäuble már csak egy ellenzéki párt elnök-frakcióvezetői székét örökölhette meg egykori főnökétől. Abban sem ülhetett túl sokáig, a CDU pártfinanszírozási botránya őt is magával rántotta. Lemondása után, 2000-ben egy jóformán ismeretlen fiatal keleti politikus vette át tőle a párt vezetését: Angela Merkel.
Tavaly, amikor a menekültválság idején saját táborából néhányan fellázadtak a migránsok befogadását meghirdető kancellár ellen, kézenfekvő ötletnek tűnt, hogy ha sikerül házon belül megbuktatniuk Merkelt, a tapasztaltSchäuble vegye át a kormány irányítását, legalább átmeneti időre. De ebből sem lett semmi, a rebellió elhalt, a kancellár asszony és a pénzügyminiszter maradt a helyén. Azóta már a kereszténydemokraták magasan vezetnek a közvéleménykutatásokban, és minden esélyük megvan arra, hogy újra választást nyerjenek szeptember 24-én, Merkel vezetésével sorrendben a negyediket.
Hogy Schäuble szokás szerint megnyeri egyéni körzetét szülőföldjén, a baden-württembergi Offenburgban, az biztosra vehető. De vajon milyen koalíció alakul a választások után Berlinben? A CDU/CSU aligha szerez abszolút többséget, partnerre lesz szüksége. Az pedig már most látszik, hogy a két szóba jöhető párt, a szociáldemokrata SPD és a liberális FDP is ragaszkodik a pénzügyi tárcához. A szocdemek enyhítenének Schäuble rendíthetetlen fiskális szigorán – nem mellesleg ő az első pénzügyminiszter 1969 óta, aki nullszaldós költségvetést produkált Németországban.
A pénzügyminiszterség elúszhat a koalíciós alkudozáson, de a kancellárnak, különösen a Brexit idején, biztosan szüksége lesz a rutinos, hatalmas kormányzati tapasztalattal rendelkező, szókimondó, munkamániás, betonkemény Wolfgang Schäubléra.
A merénylet.
Dieter Kaufmann hátulról lőtt rá a miniszterre egy kampányrendezvényen 38-as kaliberű revolverével. Kétszer találta el, az egyik lövedék Schäuble gerincébe fúródott, a harmadik mellkasi csigolyánál. 1990. október 12-e volt az a nap, amely tolókocsiba parancsolta a politikust. Csupán néhány nap telt el a német újraegyesítés óta, az ország örömmámorban úszott. A merényletnek, mint utóbb kiderült, nem politikai indítéka volt. A támadónál hallucinációs paranoid skizofréniát, magyarán üldözési mániát állapítottak meg. A bíróság beszámíthatatlannak nyilvánította, börtön helyett zárt pszichiátriára került. 14 évvel később, miután bocsánatot kért tettéért, feltételesen szabadon bocsátották.
Európa degenerálódhat a belterjessége miatt, ezért a muszlim menekültek gazdagítják a földrészt. Ezzel a kijelentésével Schäuble mindenkit feldühített tavaly. Nemcsak a bevándorlás ellenzőit, hanem a liberálisokat is, akik rasszistának találták az eszmefuttatást. Talán csak a török nők örülhettek, akikben a miniszter, mint mondta, „hatalmas innovatív potenciált” lát.
A főnök beszól. Szegény Michael Offer majd elsüllyedt szégyenében. Amikor kiderült, hogy nem osztották szét időben az írásos anyagokat a sajtótájékoztatóra, Schäuble miniszter csúnyán lehordta a sajtófőnökét az újságírók füle hallatára. Visszatetszést szült az eset: hogy engedheti meg magának egy főnök, hogy nyilvánosan megalázza a beosztottját? A felháborodás elült, a sajtófőnök lemondott, a miniszter maradt. Ami azért nem meglepő kimenetel.
100 ezer
márka borítékban. Schäuble sokáig tagadta, de végül kénytelen volt bevallani, hogy ismerte Karlheinz Schreiber fegyverkereskedőt. Sőt! Pénzt vett át az időközben adócsalásért elítélt férfitól, 100 ezer márkát postai borítékban. Az összeget egy az egyben átadta a CDU pénztárnokának, aki rendszerető némethez illőn be is könyvelte a pártkassza „egyéb bevételek” rovatába, 1994-ben, Bonnban. Schäuble a botrány hatására bocsánatot kért, 2000-ben lemondott a pártelnökségről és a frakcióvezetésről. De ezúttal sem adta föl. Amikor a CDU öt év elteltével újra hatalomra került, az első Merkel-kormány belügyminisztereként tért vissza.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!