Szívroham vagy orgyilkosság? Csupán 33 napig volt pápa I. János Pál, de váratlan halála négy évtized elteltével is foglalkoztatja az utókort. Máig él a gyanú, hogy az újonnan megválasztott katolikus egyházfőt megmérgezték 1978 őszén, bizonyíték azonban nem került elő.
Egy csésze teát visznek be a pápa lakosztályába. „Befolyásos ellenségei vannak”, suttogja Al Pacino, alias Don Corleone. A következő képeken egy apáca ébresztgeti az ágyában fekvő élettelen főpásztort, majd elfojt egy sikolyt, a csészét leejti, és felkiált: Il Santo Padre e` morto! (A Szentatya halott!) Aki látta a világhírű Keresztapa-filmtrilógia befejező részét, biztosan emlékszik erre a jelenetre. Ami persze fikció, de valós eseményekre utal, nem is burkoltan.
Ördög a részletekben
Sokként hatott, amikor bejelentették az éppen csak hivatalba lépett I. János Pál halálhírét 1978. szeptember 29-én reggel. Az elődeihez képest (és azóta már tudjuk, utódaihoz képest is) fiatal, 65 esztendős egyházfő nem volt beteg, sőt úgy tűnt, tele van energiával. Korabeli híradások tanúsítják, hogy sokan azonnal gyanakodva fogadták a Vatikán hivatalos közlését: szívroham végzett vele. A modern történelem legrövidebb, 33 napos pontifikátusa után hirtelen elhunyt Albino Luciani jelentős változásokat akart az egyházban. Beiktatásán azt ígérte, hogy egy igazságosabb és testvéribb világért fog dolgozni, de bármit tervezett is, nem jutott rá ideje. „A szeptemberi pápa” nem hozhatott fontos döntéseket, egy új bíborost sem nevezett ki, egyetlen enciklikát sem tett közzé, pápasága idején csupán egyszer hagyta el a városállamot.
Olaj volt a tűzre, hogy nyomban kiderült: a Vatikán jó néhány részletben nem mondott igazat, a kezdeti jelentéseket helyesbítenie kellett. A holttestet nem a pápa személyi titkára találta meg, hanem az apáca, aki reggelente felszolgálta a kávét, Vicenza Taiarel nővér. Vajon csak azért akarták eltitkolni ezt, mert kínosnak érezték, hogy egy nő bejáratos az egyházfő hálószobájába? A balzsamozók szerint a holttest reggelre még nem hűlt ki, ami ellentmondott annak, hogy a halál este 11 körül állt be. Szintén vitatott, mit olvasott utoljára I. János Pál: imakönyvet-e vagy hivatali aktákat. A Vatikán nem egyezett bele a boncolásba, a halotti bizonyítványt sem mutatták be a nyilvánosságnak. Találgatások keltek szárnyra, hogy a halott személyes tárgyai és kézzel írt jegyzetei eltűntek a helyszínről. Nem csoda, ha sokan úgy érezték, az egyház takargat valamit.
Vatikáni banktitkok
Nem kellett hosszú idő, hogy széles körben elterjedjen a gyanú: a pápa merénylet áldozata lett. A legismertebb teóriát David Yallop brit újságíró fogalmazta meg könyvében (Isten nevében: nyomozás I. János Pál pápa meggyilkolása ügyében, 1984). Ebben a Vatikáni Bank piszkos ügyeire vezeti vissza az eseményeket. Szerinte megmérgezték a pápát, mert fel akarta számolni a bankban uralkodó korrupciót, az alvilági kapcsolatokat, felelősségre vonni a milliárdokat sikkasztó nagyhatalmú főpapokat – a Keresztapa 3. is hasonló forgatókönyvet követ.
A következő évek botránya, a vatikáni érdekeltségű Banco Ambrosiano csődje (1982) igazolni látszott a pénzintézet körüli visszaéléseket. Ugyanakkor a szerző adós maradt a bizonyítékokkal, feltevéseit névtelen forrásokkal támasztotta alá. A könyv így is hatalmas sikert hozott. Tizenöt hétig vezette a Times bestsellerlistáját, 30 nyelvre fordították le, 6 millió példányát adták el. (Yallop az idén augusztusban halt meg, 81 éves korában.) Azóta számos más összeesküvés-elmélet is kering. Rendszerint három dolog közös bennük: 1. A mérgezés. 2. Valamely titokzatos társaság tör a pápa életére, például a ma«a, a KGB, a CIA – vagy éppen a kihagyhatatlan szabadkőművesek. 3. Egyikre sincs bizonyíték.
Ami azt illeti, Luciani bíboros már életében is izgalmas figura volt: az első, aki a munkásosztályból emelkedett a világegyház élére. 1912-ben született Olaszország északi részén. Nehéz gyerekkora volt, népes családja nyomorgott az első világháború után. Alkalmi munkákból tengődő, szocialista érzelmű apja nem rajongott a katolicizmusért, kényszerből adta internátusba a fiát – hogy kevesebb éhes szájat kelljen etetnie. A pappá szentelt szorgalmas fiatalember szép karriert csinált: 46 évesen püspök, 57 esztendősen Velence pátriárkája lett. Mégsem vált bennfentessé a Kúrián, nem voltak befolyásos barátai, támogatói. VI. Pál (1963–78) halálakor nem szerepelt az esélyesként emlegetett utódjelöltek között – talán éppen ezért egyeztek ki az ő személyében a konklávé rivális pártjai.
Meglepetésszerű megválasztása után sokan nagy reményekkel várták Luciani pápaságát, mások bizonyára súlyos aggodalmakkal. Az új egyházfő minden jel szerint kívülálló és elszigetelt maradt a Vatikánban. Plebejus gesztusaival meghökkentette a konzervatív klérust. Elutasította a látványos külsőségeket: nem koronáztatta meg magát a tiarával, nem hagyta, hogy a bíborosok letérdeljenek előtte, fejedelmi többes helyett egyes szám első személyben beszélt. Elsőként választott kettős pápai nevet. Beiktatásakor a hordozható trónszékre sem akart felülni, de testőrei nem engedték, hogy gyalog vágjon át a hívek között a zsúfolt Szent Péter téren. Hajdani népszerűségét máig őrzi, elsősorban szülőföldjén, Itáliában. Ne feledjük, mindmáig ő az utolsó olasz római püspök – azóta lengyel, német, argentin feje volt, van az egyháznak. I. János Pált a „mosolygó pápaként” (Il papa del sorriso) tartják számon, szentté avatása 2003 óta folyamatban van.
Hétköznapi tragédia
A Vatikán tavaly látta elérkezettnek az időt, hogy tételesen megcáfolja az I. János Pál meggyilkolásáról szóló találgatásokat – 39 évvel a történtek után. A feladatot egy egyházi újságíró, a szentté avatási eljárásban is részt vevő Stefania Falasca vállalta könyvében (Luciani pápa: egy haláleset krónikája, 2017). Korábban zárolt dokumentumok, orvosi jelentések, tanúvallomások segítségével bizonygatja: nem történt bűncselekmény, a néhai pápa valóban szívroham áldozata lett azon az őszi éjszakán. Állítólag előző nap mellkasi fájdalomra panaszkodott, de elhárította, hogy orvost hívjanak hozzá. „Ez a csupasz és szomorú igazság”, jelentette ki a Vatikáni Rádiónak adott interjújában Falasca.
Hogy egy extrém stressznek kitett, óriási felelősséget vállaló, vadonatúj (és alighanem ellenséges) környezetbe kerülő hatvanas férfi infarktust kap, nagyon is valószerű lehetőség: hétköznapi tragédia. Hihető, ám „fantáziátlan” – már csak ezért sem győzheti meg az izgalmas összeesküvés-elméletek híveit. Négy évtized alatt az eseményeket elhomályosította az idő, és persze a közvetlen utód személye: a lengyel Karol Wojtyla minden idők egyik legkedveltebb pápája lett II. János Pál néven (1978–2005). A még élő tanúk fogyatkoznak, egyre kevésbé várható, hogy bárki perdöntő bizonyítékkal áll elő Luciani ügyében. Ugyanakkor nem sikerült egyszer s mindenkorra eloszlatni a gyanút, semmit sem zárhatunk ki teljes bizonyossággal. A filmbéli Don Corleone szájába adott mondat sem alaptalan: a pápának valóban lehettek befolyásos ellenségei, és a valóság olykor túltesz a legvadabb képzeleten is. Nagy leleplezés híján I. János Pál pápa hirtelen halála bekerül a múlt századi történelem rejtélyei közé.
FOTÓ: AFP/VATICAN
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
