Speciális képzés: Egy mosoly még semmi, a nő nemet mondhat - legyen világos, hogy Európában mi a jó és a rossz

Már a százat is meghaladja azoknak a nőknek a száma, akik feljelentést tettek, mert szilveszter éjszaka molesztálták vagy kizsebelték őket, és nemcsak Kölnben, de más német városokban is – két további áldozatot pedig megerőszakoltak. A beszámolók jelentős része arról szólt, hogy az elkövetők „arab vagy észak-afrikai származásúak” voltak. A nyilvánosságra hozott rendőrségi jegyzőkönyvek szerint a támadók között sok tavaly érkezett szíriai menekült volt. Így a vita ismét fellángolt azzal kapcsolatban, hogy a menekülthullám milyen módon változtathatja meg az európai társadalmat – különösen a nők helyzetét.

A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) statisztikái szerint a Görögországban és Olaszországban 2015-ben regisztrált migránsok 66 százaléka férfi volt. Ennél is figyelemre méltóbb, hogy a 18 év alattiak körében – akik ötödét tették ki az összes migránsnak – 90 százalék volt a fiúk aránya. Ez mostanra oda vezetett, hogy a Magyarországgal azonos lélekszámú Svédországban a 16-17 éves korosztályban minden 100 lányra 123 fiú jut, amihez hasonló nemi aránytalanságot eddig csak azokban a keleti férfidominanciájú országokban lehetett tapasztalni, ahol a lánymagzatokat és -csecsemőket gyakran megölik.

„Azokban a társadalmakban, ahol a késő kamaszkorban vagy fiatal felnőttkorban járó férfiak aránya jóval meghaladja a nőkét, több bűncselekményt követnek el, beleértve az erőszakos és a tulajdon elleni bűncselekményeket is” – nyilatkozta a Vasárnapi Híreknek Valerie M. Hudson amerikai társadalomtudós, aki a nemi egyenlőtlenségek világpolitikai hatásait kutatja. „Az ilyen aránytalanságok elősegítik, hogy férfiak szövetségére épülő bandák és csoportok alakuljanak. Ez a nők számára komoly következményekkel jár: a saját biztonságuk érdekében korlátozni kell a mozgásukat, és gyakran kialakulnak afféle nőpiacok is, ahol importált feleségeket vagy prostituáltakat adnak és vesznek. Ezek persze általánosítások, de elég jól jellemzik Indiát vagy Kínát” – mondja a kutató, akinek nemrég jelent meg The Hillary Doctrine: Sex and American Foreign Policy (A Hillary-doktrína: nemek és amerikai külpolitika) című könyve. Ezek a problémák akkor is fennmaradnak, ha az erős férfidominanciában szocializálódott emberek Európába kerülnek.

Augusztusban négy jogvédő szervezet hívta fel a hesseni parlament figyelmét arra, hogy a menekülttáborokban rendszeres a nemi erőszak, amelynek főként olyan nők esnek áldozatul, akik éppen az ilyen kegyetlenségek miatt hagyták el a hazájukat. A levél többek között beszámolt róla, mekkora gondot okoz, hogy a helyhiány miatt csak koedukált termekben tudják a menekülteket elszállásolni. Ezért az asszonyok és a lányok többnyire csak utcai ruhában mernek aludni, és éjjelente nem mernek kimenni a mosdóba, nehogy a sötétben érje őket támadás. Nem sokkal később a bajorországi nőjogi szervezetek is hasonló történetekről számoltak be. A bajor közmédia riportot készített a témáról, amelyben egy volt kaszárnyából kialakított menekülttábor szociális munkása azt nyilatkozta: „mi vagyunk München legnagyobb bordélya”. A táborban a 80 százalékot is meghaladta a férfiak aránya, és a női lakóknak átlagosan 10 eurót fizettek egy aktusért.

Bár a német sajtó fősodra igyekezett elkerülni a hírverést, számos németországi menekülttáborból és környékéről érkeztek olyan hírek, hogy kamaszlányokat és nőket erőszakoltak meg. Számos esetben többéves börtönbüntetésre ítélték az elkövetőket, de az ügyeket szándékosan nem verték nagydobra: Bern Flake, az észak-rajna-vesztfáliai rendőrség vezetője szerint azért, hogy „megvédjék az áldozatokat”. A Valerie M. Hudson által említett bandaháborúkra is akadt példa: egy brémai létesítményt például csak „horrorházként” emlegettek, ugyanis az afrikai és koszovói férfiak véres dominanciaharcot vívtak.

A nemi erőszaknak nemcsak a menekülttáborban lakó asszonyok, hanem a helyiek is áldozatául estek. Ráadásul a menekültekkel kapcsolatos bizalmatlanságot fokozza az is, hogy a mélyen konzervatív kultúrából frissen érkezett férfiak megbámulják nyugati divat szerint öltözködő lányokat, és esetenként követik is őket, csak hogy tovább bámulhassák a számukra meztelen testeket.

Az ilyen problémák elkerülése érdekében Norvégiában 2009 óta tartanak a migránsoknak oktatást a nyugati szexuális kultúráról és esélyegyenlőségről. Az olajipara miatt népszerű célpontnak számító dél-norvégiai Stavangerben próbálkoztak először azzal, hogy elmagyarázzák a norvég viselkedési kultúra alapjait azoknak, akik soha nem láttak még nőt miniszoknyában, csak burkában, és meglepi őket, hogy egy nő gyakorlatilag bármilyen munkakört betölthet és szabadon beszélgethet a férfiakkal. A program sikeréhez nagyban hozzájárult az is, hogy – szemben a német hatóságok gyakorlatával – a norvégok felismerték, igenis van összefüggés az eltérő szexuális szocializáció és a bűncselekmények között, miután a városban 2009 és 2011 között elkövetett 20 nemi erőszak közül 17 elkövetője bevándorló volt.

Mára az ország több pontján, illetve Németországban és Dániában tartanak hasonló foglalkozásokat, utóbbiban a nyelvórák mellett a szocializációs gyakorlatot is kötelezővé akarják tenni. Ezek legfontosabb célja az, hogy megértesse a migránsokkal: a nők nem tekinthetők a férfiak tulajdonának, önmagukban is értékük van. Az ennek szellemében íródott nyugati törvények szerint pedig nem lehet egy nőt sem szexre kényszeríteni – még akkor sem, ha történetesen a feleségük. A másik törekvés pedig az, hogy a dicsőség fogalmát átalakítsa bennük, hiszen az erőszak Európában soha nem hozhat elismerést.

Egy menekültközpontban egy Norvég Hős névre hallgató oktatási módszert alkalmaznak, ahol egy tankönyvben olvasott történeteket vitatják meg az órákon. Érdekes – és a norvégok oktatási kultúrájának haladó szellemére igen jellemző –, hogy a történetekben a tősgyökeres norvég Arne a rossz karakter, és Hasszan a szimpatikus, akit mindenki kedvel. Az egyik leckében például Arne veti fel, hogy tegyenek valamit a lányok italába, hogy megpuhítsák őket. Az óra résztvevői pedig megbeszélhetik, hogy Hasszan mit válaszoljon erre. A program egyik eritreai résztvevője azt mondta a New York Times riporterének, hatalmas tanulság volt számára, hogy „egy mosoly még nem jelent semmit”. De ettől függetlenül nehezen tudja elfogadni, hogy egy nő nemet mondhat a férjének, és szerinte a képzés ellenére is „megmaradnak a férfiak gyengeségei, ha meglátnak egy szép nőt”.

A program szervezői szerint, ha sokat nem is tudnak elérni, a tanfolyam végeztével a résztvevők képesek lesznek arra, hogy megkülönböztessék, mi a rossz és mi a jó Európában. A normákat azonban nem feltétlenül fogják a magukénak érezni. Valerie M. Hudson rámutat: „a pubertás kor előtt lehet igazán hatékonyan befolyásolni a gyerekeknek a szexualitással és nemi szerepekkel kapcsolatos véleményét”.

A texasi A&M Egyetem professzora szerint az európai vezetők megfontolhatnák a kanadai Justin Trudeau kormányának bevándorláspolitikáját, amely csak meghatározott számú nőt és gyerekeket enged be az országba. „Minden nemzetállamban rendkívül fontos közjószágnak számítanak a normális nemi arányok. Ha egy kormány törődik a nemi egyenlőséggel és a nemzetbiztonsággal, akkor kötelessége, hogy megóvja a nemi arányokat. Ez alól egyetlen európai ország sem kivétel, különben veszélybe kerülnek azok a szabadságjogok, amelyeket a nők kivívtak, és az országok békéje és biztonsága is” – mondja Hudson.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!