Nem indul újra az elnökjelöltségért – jelentette be csütörtökön François Hollande francia elnök, amivel alaposan feladta a leckét a francia szocialista pártnak. Eddig úgy hitték, hogy gyakorlatilag közte és miniszterelnöke, Manuel Valls között dől majd el a verseny a januári előválasztásokon, most viszont új helyzet állt ál.

 
François Fillon: használ-e a normalitás? - Forrás: Profimedia

Bár tagadhatatlan, hogy Hollande bölcs döntést hozott, mivel ő Franciaország történetének legnépszerűtlenebb államfője. Az elmúlt öt évben sorra döntötte a negatív tetszési rekordokat, majd nemrég 4 százalékon állapodott meg a támogatottsága. Így azzal is történelmet ír, hogy ő lesz a II. világháború óta az első elnök, aki nem indul a második ciklusért.

A találgatások máris megindultak arról, ki jelentkezik be Valls mellé az előválasztási versenybe: sokak szerint Hollande egykori élettársa és négy gyerekének anyja, Ségolene Royal is ringbe szállhat. Bár esélyeiről sokat elárul, hogy annak idején Nicolas Sarkozy legyőzte az elnökválasztásokon. De a nagy kérdés valójában az, hogy Emmanuel Macron volt gazdasági miniszter hajlandó-e beállni a szocialisták mögé, és indul-e ő maga is az előválasztásokon. Egyelőre saját centrista mozgalmának élén kampányol, és a közeli források szerint most még csak építkezik, mert valójában a 2022-es választásokra készül, a szocialista párt jelentette kötöttségeket pedig nem akarja felvállalni. Hollande kiesése viszont változtathat az erőegyensúlyon, így könnyen elképzelhető, hogy a népszerű Macron végül feladja a függetlenségét.

Ugyanakkor a héten publikált közvélemény-kutatások azt mutatják, ha most tartanák az elnökválasztásokat, akkor a baloldal labdába sem rúghatna. Az választások második fordulójába François Fillon, a Republikánusok frissen megválasztott jelöltje és a Nemzeti Front vezetője, Marine Le Pen juthatnak.

De siratni még nem kellene Franciaországot, mert az korántsem biztos, hogy 2017-ben Franciaország élére is szélsőséges politikus kerül. Hiszen az, hogy Fillont választották elnökjelöltjükké a konzervatívok, a lehető legrosszabb forgatókönyv Le Pen számára. Bár Donald Trump amerikai elnökké választásával ledőlt egyfajta mentális korlát, Le Pen nincs biztonságban, mert Fillon képes lehet megszólítani azokat a szavazókat is, akik bár a Nemzeti Front sok gondolatával értnek értenek, de riasztja őket a pártelnök szélsőséges populizmusa. Épp azért, mert a kortárs politikusok mércéjével mérve Fillon kirívóan átlagos.

A rossznyelvek szerint semmilyen. Tulajdonképp normális.

Fillon fölényes győzelme a Köztársaságiak (Les Républicains) előválasztásán meglepőnek tűnhet azután, hogy nemrég a britek az unióból való kilépés mellett döntöttek, az amerikaiak meg négy évre hatalomba helyezték Trumpot. Szemben az igazságon túli politika korszakában divatos politikai áramlatokkal, Fillon az igazat mondja a francia választók számára igen kényes kérdésekben is. Szűk fél évvel azután, hogy egész Franciaországot megbénították a munkajogi reformok elleni sztrájkok, Fillon példaképének, Margaret Thatcher vonalát követve egy kifejezetten neoliberális gazdaságpolitikai programmal gyűjtötte be az előválasztás második fordulójában a szavazatok 66,5 százalékát.

Már 2003-ban – Jacques Chirac második elnöksége alatt – szociális és munkaügyi miniszterként is, a munkavállalók legnagyobb bánatára, belekezdett a nyugdíjrendszer reformjába, de a következő kormányok felpuhították az intézkedéseket.

Most a korábbiaknál is radikálisabban fogalmazott: 65 évre emelné a nyugdíjkorhatárt, eltörölné a szent tehénnek tekintett 35 órás munkahetet, és az országban eddig elképzelhetetlenül soknak számító 48 órára emelné a korlátját a hetente végezhető munkának. Az elnökjelölt a szakszervezeteknek is odacsapna, és mindössze 150 oldalra csökkentené a kódexnyi francia munkajogi szabályozást. Ráadásul nagyon elitpárti: három és fél évtizede van a politikában, egy 12. században épült kastélyban lakik a Loire mentén, és saját magára szavazni is dizájneröltönyben ment.

Ám Fillon egy rendes konzervatív ember, aki úgy tudta megőrizni a hagyományos értékeket, hogy a modernségnek sem fordított hátat. A most 62 éves politikus 36 éve kitart felesége mellett.

Van öt gyereke. Igazi jó katolikus. Személy szerint nem ért egyet az abortusszal, de hatalomra kerülve sem szigorítani a szabályozáson. A melegházassággal kapcsolatban is csak az örökbefogadást korlátozná.

Hisz Európában, de mint legendás elődje, Charles de Gaulle,a nemzetek Európáját hirdeti.

Nicolas Sarkozy elnöksége alatt miniszterelnökként kitartó és megbízható volt, így amin néhány hete még gúnyolódott egykori főnöke, az mostanra Fillon erényévé vált. Mert a rendes, konzervatív és katolikus francia választók azonosulni tudnak vele, míg Marine Le Pennel nem, hiába tetszik jobban a Nemzeti Front bőkezű – és felelőtlen – gazdaságpolitikája.

Az is nagy érvágás a szélsőséges jelölt számára, hogy az alapvetően mérsékelt Fillon bizonyos kérdésekben igen határozott és a Le Penéhez hasonló álláspontot képvisel. Például azt mondja, a muszlim kisebbségnek asszimilálódnia kell a többségi társadalomhoz. Olyan remek viszonyt ápol Putyin orosz elnökkel, hogy állítólag a keresztnevükön szólítják egymást Vlagyimir Vlagyimiroviccsal. És ha megválasztanák elnöknek, akkor az oroszokkal együtt rendet tennének a Közel-Keleten, aminek szerinte már épp ideje.

Így vele szemben Le Pen csak az EU-ellenességgel, bőkezű szociális juttatásokkal és az eddig elfogadott munkajogi reformok visszafordításával rúghat labdába, amelyek csak ígéretként élnek meg, a valóságban katasztrófát idéznének elő az így is ingatag állami költségvetésben. Elképzelhető, hogy a francia választók figyelmét sem kerülte el, mennyien ijedtek meg döntésük következményeitől a Brexit és Trump megválasztása után. Bár most még korai lenne temetni a populizmust, főleg, hogy Fillon sem mentes tőle teljes mértékben, az előválasztáson aratott győzelme arra utal, a választóknak még van igénye arra, hogy az általuk feltett kérdésekre hazugságoktól mentes választ kapjanak

Jelen állás szerint tehát a második forduló Fillon győzelmét hozhatja 2017-ben, bármi is történjen a baloldalon. De ki tudja. 2016-ban láttunk már csodákat.

 

Címkék: Franciaország

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!