Holnap alhatsz, ameddig akarsz, de még ebéd előtt meg kell csinálnod a leckét hétfőre – hallja minden pénteken Andris. Van is kedve a számoláshoz, írásgyakorláshoz, szorgalmasan betűzi már a mesék szövegeit is, de ennek az odaadásnak nemcsak a tudás- és a fölnőttek titokzatos világába való belépési vágy az oka, hanem az is, hogy elsajátította az önálló, rendszeres tanulás mikéntjét, szükségességét. És csak részben az iskolában. Leginkább az otthoni, hétvégi lecke megírása közben. Amikor anyu vagy apu, netán a nagymama társaságában először is rendet tesz a saját fertályán, az íróasztalán, a tolltartójában, kihegyezi a ceruzáit, a radírról eltávolítja a koszt, és nagy elánnal karikáz, aláhúz, betűt vet, kiszámolja a számtani eredményt, majd mutatja: kész!
„Amikor a kisgyerek az óvodából bekerül az iskolába, akkora váltás ez az életében, hogy mindenképpen támogatásra, segítségre szorul, nagyon fontos, hogy a szülők együtt tanuljanak vele – Magyar Anna általános iskolai tanító, 20 év pedagógiai tapasztalat birtokában mondja mindezt. – Az iskolában egyrészt nagyon kevés idő jut egy-egy gyerekre, hogy megmutassa magát, a tudását, mennyire fogta föl, érti a feladatokat, másrészt a tananyag mellett azt is meg kell tanulnia, miért is élvezet a tanulás, de legalább ennyire lényeges a kötelességtudatra nevelés is.”
Mindenekelőtt a gyerek érdeklődésének fölkeltése lényeges, ki kell alakítani a viszonyát a tanuláshoz, azaz motiválni kell. Ha sikerélménye van, ha látja, hogy a befektetett munkának eredménye van, büszke lesz rá, nő az önbecsülése. Ha ügyesen megoldotta a feladatát, elengedhetetlen a dicséret.
„A gyerekek nagyon jól el tudják magukat helyezni az osztály hierarchiájában az alapján, ki hogy teljesít, ki miben erős. Ha nem megy nekik a tanulás, frusztrálja őket, szorongást vált ki belőlük, »nem tudom, nem is akarom tudni«, mondják, taszítja őket a tantárgy” – mutat rá egy lehetséges következményre a pedagógus.
Ezért is különösen fontos a kisiskolással együtt tanulni.
De korántsem nyomasztó, rátelepedő módon! „Elsősorban a jelenlét a fontos, csak akkor üljünk mellé, ha szükséges, ne a szülő segítségével oldja meg a feladatot, az iskolában is önállóan kell dolgoznia” – magyarázza Magyar Anna, majd hozzáteszi: a napirend szerinti 30-40 perces együtt tanulás alatt, odafigyelve, rengeteg információt nyerünk, amit máskülönben nem mond el a gyerek („Mi történt ma a suliban? Semmi…”). Ha megakad, ha félretolja, becsapja a füzetet „ezt nem tudom!” felkiáltással, érdemes megkérdezni, hogy csinálják az órán, s ilyenkor a tanulási nehézségek okára is rájöhetünk.
Andrisnak eleinte például az okozott gondot, hogy úgy gondolta, elegendő, ha a számára nehéz feladatok eredményét csak beírja az órán, amikor a gyorsabban haladók jelentkeznek és bemondják a megoldást. Nem derült ki, érti-e,mit miért csinálnak, így persze nem is igen tudta magától megoldani ezeket a feladatokat. A szülei az együtt tanulás alatt észrevették ezt, segíteni tudtak neki, átlendítették a kezdeti nehézségen.
Persze előfordul, hogy a tanulási problémák nem oldhatók meg könnyedén, ilyenkor hasznos fölvenni a kapcsolatot a pedagógussal, a tanító nénivel. Jobb, ha a korrepetálást szakember végzi, mert a szülő sem mindenható, a tantárgypedagógusok pontosan tudják, hogyan kell a tananyagot „becsomagolni” a kicsiknek. Például, ha a lelkes szülő beleavatkozik a betűírásba, és netán az rosszul rögzül, nehéz lesz kijavítani utólag…
A kisiskolás és szülője hétvégi együtt tanulása mellett a hangos olvasás mindennapi gyakorlása és az esti mese elmaradhatatlan. Az első készség csupán állandó gyakorlással fejleszthető, a másik elemi szükséglet a világ dolgainak elsajátításában.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
