Példátlan esély Magyarország „megkopott presztízsének” helyreállítására – mondja a kormány. De mit várhatunk valójában hazánk jövő évi soros uniós elnökségétől? Hegedűs Istvánt, a Magyarországi Európa Társaság elnökét kérdeztük.
– Az ügyek döntő többsége sok éve napirenden van, vagyis az elnökség számára ezek öröklöttek, ezért az elnökség tevékenysége nagyrészt a folyamatosságot fogja tükrözni. A spanyol–belga–magyar elnöki trió programja ráadásul közös, az európai intézmények azt már tavaly jóváhagyták. Ha valami kiszámíthatatlan történik, legyen az menekülthullám, egy gázválság vagy épp összevész két tagállam, akkor értékelődik fel igazán az elnökség szerepe, de ilyenkor is a többi uniós intézménnyel együttműködve képviseli az uniót. A nemzetközi politika területén a soros elnökséget adó tagállam és annak miniszterelnöke kevésbé politizálhat látványosan.
– Nemzeti ügyekben segítheti az érdekérvényesítést e státus?
– Magyarország forszírozhat néhány számára fontos témát, de nagy fordulatra nem számíthatunk. Az európai politikai elemzők körében az a közvélekedés, hogy ha egy elnöklő tagállam túlzottan erőlteti saját, „nemzeti” ügyeit, az ellenállást vált ki a többi tagállamból, mert nem ez a feladat, hanem az egyeztetés és a közös uniós álláspont képviselete.
– A közös hangot megtalálni, s pláne képviselni nem lesz egyszerű. Hisz Orbán Viktor az európai nagyhatalmakról azt mondja, lélegeztetőgépre tettek minket és velünk akarnak példát statuálni.
– Többfajta kormányzati retorika figyelhető meg itthon is – a Külügyminisztérium például sokkal higgadtabb hangot képvisel. Ugyanakkor tény, hogy az Orbánkormány jelenleg több európai intézménnyel konfliktusban áll, az Európai Központi Bankkal és az IMF-fel közös uniós tárgyaló delegációval is összerúgta a port. Ezzel együtt Orbán az utóbbi időben mintha óvakodna attól, hogy legharcosabb retorikáját az EU-ra is kiterjessze.
– Milyen klímában találja magát Orbán Viktor Brüsszelben?
– A magyar kormány nemzetközi sajtója igen kritikus a hatalmi törekvések stílusával és irányával szemben. A sajtóvisszhang egybevág a magyarországi nagyköveti réteg gondolkodásmódjával a magyar belpolitikáról, és alighanem az ottani demokratikus politikai elitekben is hasonló lehet a közvélekedés a Fideszkormány első hónapjairól. Márpedig, ha nincs meg a személyes szimpátia, Orbánnak még kevesebb mozgástere lesz, hogy ötleteivel előálljon.
– Pedig új világrend születéséről beszél. Ön szerint nemzetközi porondon is ilyen markánsan mer majd fogalmazni?
– A Fidesz retorikája mindig gyorsan változik, nem tudjuk, meddig tart egyegy szlogen szavatossága – amúgy is elsősorban belpolitikai használatra van kitalálva. Mindenesetre Orbán mostanában távlatosabban beszél az európai gazdaságpolitikáról, és ott is élénkítő állami szerepvállalást szorgalmaz a „puszta” válságkezeléssel szemben. A vita önmagában nem is gond, csak ha már nem magyar miniszterelnökként szólal meg, akkor különvéleményét meg kell tartania magának. –
Furcsa lesz, amikor a görögökkel való tárgyalásokon Orbán Viktornak a közös álláspontot kell képviselnie…
– Orbán komoly konfliktust vállalna, ha szembe menne a kialakult konszenzussal… Ez nem valószínű. Ráadásul, ha szerencsénk van, némileg különválhat, hogy itthon hogyan „adják el” a magyar elnökséget és hogy technikai értelemben hogyan viszi a kormány az ügyeket, főleg Brüsszelben.
– Kormányzati nyilatkozatok szerint az elnökség fél évében teljesen megváltozhat a hazánkról alkotott kép. Egyetért?
– Nem hiszem, hogy a magyar átlagember emlékszik mondjuk a svéd soros elnökség teljesítményére, ez szerintem túlzott várakozás. A magyar társadalmat ugyanakkor érhetnék pozitív hatások. Talán valamelyest változik az állandó elnyomottságérzésre alapuló öntudatunk, ha látjuk, hogy részben mi alakítjuk az Európai Unió jövőjét. A soros elnökség apropójából folyhatna végre pezsgő közéleti vita idehaza például a közös külpolitikáról, a migráció vagy a népesedés kérdéseiről, amelyekről egész Európa régóta vitatkozik. Nagy európai ügyeket és vitákat lehetne behozni az országba – ez a provincializmusból való kitörés, az európaizálódás nagy esélye is lehetne akár. Ezzel tényleg javulna az imázsunk is.
– Nem túl optimista?
–Lehet, hogy ez a fél év csupán csak arról fog szólni, hogy Orbán szembe megy-e az európai mainstreammel, miközben a kormánypártiak ünneplik, hogy végre valaki ezt megteszi. Lehet, hogy letudjuk a feladatot, és az elnökségi időszakunk belesimul az egykedvűségbe. Lehet. Jó lenne, ha nem így lenne.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!