Bizonyára nem így képzelte el a tavaszi forgatókönyvírás idején a kormányfő az önkormányzati választást megelőző hetet. A párt- és kormányprogram kardinális tételei, amelyek a magyar népesség tekintélyes részét érintik, ezekben a napokban valósággal fejre álltak.
A „megmentjük a devizahiteleseket” terv kimenetelét lélegzetvisszafojtva várta mintegy százezer ember. (Ennyi hitelszerződés dőlt be eddig, a családtagok érintettségével is számolva akár 350 ezer főről is szó lehet.) Az őket közvetlenül érintő Nemzeti Eszközkezelő Társaságról (NET) nem véletlenül nagy a hallgatás. Még e hét végén sem lehet pontosan tudni, kinek a pénzéből mentené meg az állam a legnehezebben megmenthetőket. Ha ez a szervezet venné meg és adná utána bérbe a bajbajutottaknak tegnapi tulajdonukat, akkor mennyi vételár állna rendelkezésre, és hogy állapítanák meg a bérleti díjat, ami nyilván alacsonyabb lenne, mint a piaci? Egyelőre nem cáfolták azokat a napvilágot látott sajtóértesüléseket, amelyek szerint, bár a miniszterelnök ragaszkodik az eszközkezelőhöz, az IMF (amellyel a választás után alighanem újraindulnak a tárgyalások) nem volt elragadtatva az e tervektől, amelyeknek bedőlése a többi – szintén a bajba került hitelesek megsegítését szolgáló – intézkedést is magával sodorhatná. Nagyon hasonló pszichológiai hatása lehet annak is, hogy a kormány adócsökkentésre vonatkozó elképzelései – legalábbis ami a bevezetés idősávját illeti – komoly halasztást szenvednek. Orbán Viktor többször kijelentette, hogy a Fidesz hatalomra kerülése esetén egyszeri, nagyarányú adócsökkentésre kerül sor. „Minél nagyobb a válság, a baj, annál inkább adót kell csökkenteni” – magyarázta tavaly év végén Kálmán Olgának adott televíziós interjújában a legközelebbi teendőket, mindösszesen azt téve hozzá, hogy „csontvázak” előkerülése módosíthatja az időszámvetést. Arra a kérdésre azonban, amely azt firtatta, lesz-e 2010-ben egyszeri nagyarányú adócsökkentés, egy szóval felelt: „lesz”. Mint tudjuk, csontvázak nem kerültek elő, mégis szeptember végére az a hivatalos álláspont, hogy még 2012-ben is „a régi időszámítás az érvényes”. Egy szó sincs arról, hogy már jövőre alkalmaznák a nagy garral beharangozott 16 százalékos egységes adókulcsot. (A kormányzati szándék fokról fokra változott. Az MTI első gyorshíre még idén június 8-án így szólt: „Orbán: 16 százalékos egykulcsos szja lesz jövőre”. Július elsejei hivatalos közlés Matolcsy György miniszter sajtókonferenciájáról: „A miniszter bejelentette, hogy előkészítik a 16 százalékos egykulcsos szja bevezetését, amelyet 2011. január 1-én vezetnének be.” A most közöltekből viszont kivehető, hogy csak 2013. januártól kezdődik az új számítás szerinti adózás, ennél gyorsabb haladást, úgymond, a körülmények nem tesznek lehetővé. Természetesen a Fideszen belül is látják, hogy eleve hibás volt a reális háttérszámításokat megspórolva, küldetéses vágyakból kiindulni a különösen jelentős és a kisebb ügyekben egyaránt. A belső kritika a szigorúan monolitikus felépítésű kormánypártban ritkán kap nyilvánosan hangot, és akkor is inkább a kisebb ügyekre vonatkozóan. A Heti Válasz munkatársa a Fidesz-alapító Pokorni Zoltánt kérdezte, mi a véleménye a pártja által korábban kezdeményezett (mint köztudott, személyesen Orbántól eredeztethető), mindennapos testnevelési órára vonatkozó javaslat hányattatásáról. A riporteri kérdés szerint: „kétharmaddal azt mondják, mindennap testnevelés, és kész”. A pedagógus múltú Pokorni polgármester válaszából kiderül, hogy ennyire azért nem egyszerű, valamint, hogy mi az, amit a javaslattevők ez ügyben elmulasztottak körbejárni: „És melyik óra rovására növeljük a testnevelés számát? Még képviselőtársaim egy részének is el kellett magyarázni: a tanítási napok számát, a gyerekek terhelését törvény szabályozza, az órák egymáshoz való viszonyát pedig rendelet… A meglévő tornatermek kihasználtsága maximális: ha csak nem éjfélkor akarjuk testnevelésre küldeni a gyerekeket, újakat kell építeni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!