Angliában tanult dalszerzést, Japánban is zenélt, most Indiába készül egy szitárművészhez.
- A tavalyi nyarat a menekültek segítésével töltötte az ifjú énekesnő.
- Áprilisban megjelenő új albuma apropóján beszélgettünk Jónás Verával.
– Az új lemezen új Jónás Verát ismerhetünk meg?
– Más, eklektikusabb hangzást kapott ez az album. Mint a lemez címe is sugallja, a Tiger Now! album egy kicsit a vadságról, az elengedésről szól. Arról, amikor kevésbé próbálok mindenkinek megfelelni, amikor kiengedhetem a bennem élő tigrist. Szeretnék kicsit belekiabálni a világba. „Önállóan” dolgoztunk rajta, nem csak a dalszövegírást és zeneszerzést „végezte” a zenekar, de a lemez produceri munkáit is vállaltuk – úgy voltunk vele, mikor, ha nem most? Kockáztattunk, persze, de mi rossz történhet? Hanem jön be, legközelebb másképp csináljuk.
– De a munkának ezzel koránt sincs vége, kezdődik a koncertszezon.
– Most, a lemezbemutató után kicsit eltűnök, májusig Indiában leszek. Egy idős szitárművésztől fogok tanulni, elsősorban énekelni.
– Miért pont indiai zenészt választott tanárául?
– Az indiai klasszikus zenét nem lehet kihagyni, ha az ember tanulni szeretne! Még a legnagyobb művészek is találhatnak valami érdekeset, fontosat az indiai zenei kultúrában. Ezért is örültem annyira, amikor egy magyar szitárművész barátom összekötött Rajeeddal, akihez utazom. Biztos vagyok benne, nagyon sok mindent tanulok tőle, legyen az hangképzés, vagy éppen az indiai zenei nyelv. Nagyon vonz az ottani zenei világ, régóta szerettem volna megismerni. Aztán, hogy beépítem-e a saját zenei világomba, még nem tudom. Talán tudatosan, talán tudat alatt, de hatással lesz rám és a zenémre.
– Pár évvel ezelőtt a japán zenei tradíciókba nyerhetett betekintést, mikor koncertezni ment oda.
– A japán turné nagy kaland volt. Egyedül mentem, az ottani bandával, akiket a kiadóm rakott össze, csak kint találkoztam. A japán zenekar kívülről tudta a számaimat, nem volt probléma sem a próbák, sem a koncert során. A koncertek mellett lehetőségem volt részt venni egy Taiko dob workshopon. Mindig is kíváncsian figyeltem ezt a világot, a ritmusra épülő zenélést, az ottani oktatóktól pedig sokat tanulhattam.
– Milyennek látja a japán zeneipart? Hogyan fogadják a messziről jött zenészt?
– Óriási piac. Szerettem ott lenni, az emberek nyitottak, és nem csak a koncerteken: a lemezboltokban is hihetetlen sokszínűséget tapasztaltam. Természetesen imádják a saját popzenéiket, megvannak az ügyeletes fiúbandák, de érdekli őket a kortárs és kísérleti zene.
Szeretik a magyarokat is: a Neoton Família és több magyar jazz-zenész is népszerű Japánban. Szalóki Ági több telt házas koncertet adott ott. És engem is nagy szeretettel és lelkesedéssel fogadtak.
– Az egyetemet Angliában végezte, majd Amerikában is részt vett egy ösztöndíjprogramban. Családi örökség ez a kalandvágy, a kíváncsiság és állandó tanulni vágyás?
– A szüleim bejárták a fél világot, az ő érdeklődésük rám is átragadt. Rengeteg külföldi barátom van, nem is tudom, hány náció tagjait kellene összehoznom, ha például szülinapi bulit csapnék. Nagyon kíváncsi ember vagyok, folyamatosan szükségem van új impulzusokra. Érdekel a többi nép zenei tradíciója is. Hiszen ha jobban belegondolunk, minden műfaj alapvetően bizonyos népzenei elemekből építkezik, jó ezeket megismerni. De izgatnak az emberi sorsok is, talán ezért is tanultam társadalomtudományt az egyetemen. Mégsem szerettem, a száraz dolgok, a kutatások eredményeinek megírása és a többi hasonló dolog nem érdekel. Sokkal jobban szeretek kimenni az emberek közé, megismerni őket, mint beszámolót írni róluk.
– Nem csak szakmai tapasztalatokkal tért haza a tengeren túlról: pár éve Utcai Stúdió programot indított amerikai példára, a Snétberger Intézet pár hallgatójával.
– Ez a projekt az utca emberével való interakcióról szólt. Kiálltunk a közterekre, megszólítottuk az embereket, van-e kedvük zenélni? Énekelni, dobolni, fütyülni, bármit csinálni. Nagyon érdekes élmény volt, ez a különleges stúdió valahogy kinyitja az ember fülét. Meghallunk olyan dolgokat, amelyeket máskor nem.
– Jól fogadta az utca embere a felkérést a zenélésre?
– Abszolút! Óriási tévedésnek gondolom, amikor valaki azzal jön, hogy neki nincs hangja vagy hallása. Mindenki muzikális, csak felnőtt korunkra ezt valahogy elfelejtjük. Vagy önbizalomhiány, vagy egy rossz énektanár miatt. A zene esszenciális része az életünknek, az első tapasztalataink egyike. A terápiás jellegéről már nem is beszélve.
– Részt vett a Velkám Májgrentsz!, vagyis a migránsokat befogadó programban. Miért?
– A Menedék Egyesülettől kerestek meg, és volt hozzá kedvem. Egy nagyon kedves iráni divattervező lány költözött be hozzám. Az együtt töltött pár nap alatt nagyon sokat beszélgettünk, eljött a Tiger, Now! stúdiózására, vacsorázni mentünk a barátaival egy budapesti iráni étterembe. Megismertük egymás kultúráját.
– Hogyan került kapcsolatba a Menedék Egyesülettel?
– Korábban volt bennem egy erős távolságtartás a menekültüggyel kapcsolatban. Először féltem, nem értettem, mit csinál itt ez a sok ember? Mi fog történni, ha idejönnek? És ez a gondolkodás nagyon zavart. Nem akartam így rájuk gondolni. Felhívtam egy barátomat, akiről tudtam, hogy a Keletiben önkénteskedik. Elkezdtem neki mismásolni, hogy mennék, de nem tudom, és a többi… Ő pedig higgadtan, de határozottan rám szólt: nincs ideje az érzékeny lelkivilágommal foglalkozni, döntsem el, megyek vagy nem. Kimentem. És beszippantott az a világ: hetekig ott voltunk, rajzoltunk a gyerekekkel, beszélgettünk az asszonyokkal, ételt és takarót vittünk nekik. Utóbb szégyelltem magam: tényleg ezektől a szerencsétlen emberektől féltem? Nem ítélhetem el őket, csak azért, mert lehet, van köztük rossz ember is. Köztünk is élnek rossz emberek, tucatjával. Az pedig nem az én dolgom, hogy átvilágítsam őket. Nem tudom a megoldást a helyzetre, de abban viszont biztos vagyok, hogy a gyűlölet nem fog segíteni.
Jónás Vera
• Énekes-dalszerző
• Az ELTE társadalomtudományi szakán végzett
• A London Center Of Contemporary Music szakán tanult dalszerző szakon
• Tanulmányai során zenekart alapított Londonban, Pyjama Sessions néven
• 2011-ben alakította magyar zenekarát, a Jónás Vera Experimentet
• Első lemezük Game címmel 2013-ban jelent meg
• Zenekarának tagjai: Fenyvesi Márton (gitár), Csizmás András (nagybőgő), G. Szabó Hunor (dob)
• 2016-ban megkapta az Év Junior Könnyűzenei tigris Alkotója Díjat
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!