Életeken spórol az állam

Négy halott, egy túlélő súlyos sérülésekkel kórházban – ez a mérlege annak a tragikus balesetnek, amit egy robbanás okozott a Hortobágyon 2016. július 1-jén. Az áldozatok a Magyar Honvédség tűzszerészei, a helyszín egy bombalőtér. A tragédia után a sereg rögvest posztumusz kitüntette, majd hadnagyi rangra emelte az életüket vesztő katonáit – a honvédelmi tárca pedig a miniszteri keretből fizet kárpótlást családjaiknak.

Ennyi biztos – ám az ügy számos kérdést vet fel, és sok a hazugság. Az alaphelyzet, hogy adott egy 4 ezer hektáros bombalőtér, amit a Varsói Szerződés tagországaként 40 évig, a NATO tagjaként pedig 20 évig használta a honvédség – azaz sok százezer bombát, lövedéket és aknát szórtak le (célpontokra) a repülőgépek és helikopterek.

Ezek egy része egyáltalán nem vagy csak részlegesen robbant fel. Nem véletlen, hogy jelenleg is mintegy 40 ezer robbanószerkezet lapul a földben, gyakorta egymás hegyén-hátán.

Felderítésük és hatástalanításuk nem gyerekjáték – a tűzszerészek fémdetektorral osonnak, ahol jelez a műszer, ott piros zászlócskával jelölik meg a területet, majd jön a következő „szakasz”, amelyik hatástalanítja a szerkezetet.

Az alapkérdés, hogy szükség van-e a terület mentesítésére. Az elsődleges válasz az, hogy nincs. A lezárt terep ugyanis önmagában nem veszélyes. Nem véletlen, hogy a honvédség hosszú ideig hozzá sem nyúlt. Elsősorban azért, mert nem volt vészhelyzet. Másodsorban azért, mert nem volt pénz.

A sereg csak akkor lendült akcióba, amikor a Natura2000 program (ami a természetvédelmi területek és a természetes élőhelyek – márpedig a Hortobágy ilyen – megóvását célozza) keretén belül lehetett uniós forrásra pályázni. Nyert is az ország 3 milliárd forintot területtisztításra. Az uniós biznisz mindig jó biznisz, ugyanis a közösségi projektek nyugat-európai átlagárral kalkulálnak – nálunk viszont jóval alacsonyabbak a költségek. A pénzszűkével küzdő honvédségnek jól jött ez a summa, ebből akár mást is finanszírozhatott.

Persze joggal merül fel a kérdés, hogy mi köze mindehhez a honvédségnek, hiszen a bombalőteret sajtóhírek szerint egy cég pucolja. Több forrásunk szerint a Honvédelmi Minisztérium Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt.-ről van szó. Vagyis a helyzet az, hogy a minisztérium cége bízta meg a honvédséget. Kiderült az is, hogy veszélybe került az uniós pénz sorsa, mert a pályázati szerződés szerint a területnek már egy hónapja tisztának kellene lennie. Ezért is kapott lábra a feltételezés, miszerint a tűzszerészeknek embertelen tempóban kellett volna eltakarítaniuk a maradék robbanószerkezetet.

Márpedig ilyen munkát nem lehet kapkodva végezni.

A magyar tűzszerészek nagyrészt magányos városi bombákon edződnek (a hortobágyiak profik voltak, akadt köztük Afganisztánt megjárt, rutinos szakértő is), vagyis nem szakmányban kell hatástalanítaniuk a szerkezeteket. Másrészt – forrásaink szerint – számos esetben nincs elég pénz az oktatáshoz szükséges eszközök beszerzésére, ami ront a képzés színvonalán. És a helyzet egyre romlik – ugyanis ilyen képzés, illetve terhelés mellett kevesen állnak tűzszerésznek. Már csak azért sem, mert – megint csak a szűkös keretek miatt – a honvédség nem is biztosítja őket. A hivatalos magyarázat szerint azért, mert a biztosítási díj egy évben többre rúgott, mint a baleset esetén fizetendő díj. Csak hát egyenes összefüggés van a kockázat és a tarifa nagysága között. Nem véletlen, hogy civilként senki nem köthet biztosítást – a társaságok ugyanis igencsak veszélyesnek ítélik a tűzszerész mesterséget. Miközben – borsos díj ellenében – Nyugat-Európa minden országában biztosítva vannak a tűzszerészek, és 2012-ig Magyarországon sem volt másképp. Az pedig egyszerre tény és politikai blabla, amire a biztosítást felmondó fideszes exminiszter, Hende Csaba utólag hivatkozik, hogy a Honvédelmi Minisztérium amúgy is helytáll minden katonáért: egyfelől így a miniszter dönti el, mennyit szán egy halott hozzátartozóira, másfelől a korábbi rutin szerint – például az Irakban elhunyt katona esetében – járt a biztosítás összege és a minisztériumi támogatás egyaránt. Azaz nettó spórolásról szól a biztosítás eltörlése. Arról az abszurditásról nem is beszélve, hogy a tűzszerészek veszélyességi pótlékát is megvonták, miközben a parlamenti őrségnek kijár ez a pluszpénz.

Az csak egy hónap múlva derül ki, mi okozta a tragédiát. Az egyik felvetés szerint egy nagyon ritka, „kvázi kísérleti” szovjet bomba szabadult el, ám erre kevés az esély. A protokoll szerint ugyanis ha egy robbanószerkezetet nem ismernek vagy sérültnek tűnik, illetve detonáció fenyeget, akkor a helyszínen fel kell robbantani. Az, hogy a tűzszerészek elkezdték hatástalanítani, azt jelzi: tudták, mivel van dolguk.

És az is biztos, hogy hatástalanított bomba nem robban fel – azaz vagy az eljárás közben esett hiba, vagy a közvetlen közelükben „zavartak meg” egy másik bombát, és az robbant.

 

Magyarországon nem a hortobágyi az egyetlen „bombakert” – 4-5 lőtér még mindig éles. Ilyen például a Táborfalva mellett található vagy éppen a várpalotai – utóbbit még külföldi hadgyakorlatoknak is bérbe adják, mert a forráshiánnyal küzdő honvédség kedvező tarifái miatt klasszisokkal kevesebb pénzből le lehet zavarni itt egy „műcsatát”, mint Nyugat-Európában.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!