„Különleges vagyok, nekem mindenki bókol, de nem örülök annak, hogy kilógok a sorból” – rappeli egy vékony csontú kamasz az egyik klipben. A dalokat nehéz sorsú gyerekek írták és adják elő, akik a szövegekben önmagukról mesélnek. A neten néhány hónapja látható klipeket sok százezren lájkolták, és a két produkció a nyár folyamán rangos díjakat söpört be a hazai rövidfilmfesztiválokon.
A buszról leszállva tanácstalanul álldogálok a kereszteződésben. Merre induljak? Utcanévtábla sehol, jobbra rendezett családi házak sorakoznak, balra kopár liget satnya cserjékkel. Erre fordulok, mert az ilyen helyeket el szokták dugni szem elől. Mellettem sínpár húzódik, néha eldübörög rajta egy tehervonat. A város egyik peremkerületében vagyunk, itt, a Családok Átmeneti Otthonában él a sikert sikerre halmozó rappelő gyerekek egy része, itt forgatták az egyik videoklipet is. A másik klip egy budai luxusvillában készült. Ebben idősebbek szerepelnek és nem csak a szövegekben, képekben is megjelennek az álmaik. A tulajdonost úgy elvarázsolták a fiatalok, hogy ingyen adta a helyszínt, este pedig sütögetett nekik. A balatonszemesi Bujtor István Filmfesztivál kedvencei szintén a rappelő gyerekek voltak. Levonultak huszonketten, vendégül látták őket, különdíjat is kaptak. Legtöbbjük akkor látta életében először a Balatont. (Az említett klipek az Életrevaló Egyesület honlapján, illetve a legnagyobb videomegosztó oldalon is elérhetők.)
Tessék engem felfedezni!
Az otthon udvarán hinta, homokozó, apró asztalok, székek. Néni, te mit csinálsz itt? – simul a lábamhoz egy pöttöm kislány. A nagyobbak tudják, hogy jövünk, készülődnek odabent, üres a száradó ruhákkal teleaggatott terasz, csak Eszmeraldát találom ott, karjában a pici Szilviával. Az asszony négy gyereket nevel egyedül, egy pilisi faházban laktak albérletben, míg ki nem gyulladt a kémény. Kríziskocsi hozta fel őket mínusz húsz fokban egy fővárosi átmeneti otthonba. Ide áprilisban költöztek át, másfél évig maradhatnak. Hogy utána mi lesz, nem tudja. A családi pótlék mellé takarítást vállal, próbálnak spórolni, félretenni, de még ha lenne is pénzük albérletre, négy gyerekkel nem adnak ki nekik lakást. Eszmeralda nem szeret panaszkodni, inkább a gyerekekről beszél. Szépek, tehetségesek, a tizenöt éves Eszmi táncosnak készül, a tízéves Viki még nem tudja, hogy cukrász, színész vagy műkörmös akar-e lenni. Az egyszem fiú, Kevin tizennégy éves, szenvedélyesen fotózik, nyári keresményéből vette a masinát, a többi pénzt anyjának adta.
Lassan benépesül a terasz, Eszmi arcán nagylányos smink, Kevin a seprűnyélen lovagló Vikit fényképezi. Miközben várunk az ötletgazdákra, a három Zsákai gyerek részleteket ad elő a rapből: „Meg kellett volna tanulnom, ne az Instán tegyem magam. Ne változtasd meg magad, így is elfogadnak majd. Elrontották a napom, de holnapom nem adom.” „Barátokat szereznék, alig ismer valaki, pedig, ha ismernének, biztos többen szeretnének.” „Azt hiszem, Isten helyesen döntött, nekünk adott egy háztömböt, labirintusban az exit hol van, bújócskázunk az anyaotthonban.” Eszmi szerint könnyen összeszokott a csapat, ismerték is egymást a nyári táborokból. Nem voltak nagy viták, ha valakinek nem tetszett a szövege, elcserélte mással.
Aztán befut Éva és Bálint, s Viki az „okosak vagyunk, verset írunk” sor után előrukkol a meglepetéssel. Zabálni való, ahogy araszol felénk, tenyerén tányért egyensúlyoz, rajta kekszdarabok krémtúróba ágyazott banánkarikákkal. Saját találmány, nekünk csinálta.
„Láttad a klipeket a neten? – fordul felém Éva. – Hónapokig tartó keresgéléssel se találni ilyen arcokat. Pedig nem kasztingoltunk, meghirdettük az otthonokban, bárki jöhetett, aki akart. Voltak, akik nehezen oldódtak fel, mások egykettőre magukra találtak. Viki például azzal üdvözölte Bálintot: bácsi, tessék engem felfedezni!”
Jó karakterek
Preszl Éva és az általa létrehozott Életrevaló Egyesület húsz éve foglalkozik nehéz sorsú gyerekekkel, régóta készítenek kisfilmeket is önismereti és élményterápiás céllal. Két évvel ezelőtt azért fogtak össze az Északi Támpont Egyesület filmes stábjával, mert úgy érezték, a gyerekek megérdemlik, hogy a munkájukból profi produkció szülessen. Közös ötlet volt, hogy a gyerekek rapben valljanak önmagukról, s a forgatáshoz a fiatal Chilton Flórát kérték fel. Flóra rendező, operatőr, vágó egyszemélyben, többször is dolgozott az Északi Támponttal és dokumentumfilmjeik rendre díjakat nyertek.
FOTÓ: DRASKOVICS ÁDÁM
A teljes írás az eheti Vasárnapi Hírekben olvasható!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
