Elillant illúziók

 „Ez sokba kerül majd a bankrendszernek, talán az államnak is, de a devizahiteleseket ebből a helyzetből ki kell mentenünk, ez a vihar, ami most jön, nem érinthet másfél millió magyart” – fogalmazott. Alig néhány nappal később már ez látszott: előbb volt a Matolcsy-féle bejelentés, és csak azután készültek el az azok a hatástanulmányok, amelyek a devizahitelesek megmentésének két lehetséges variációjára vonatkoztak. Ezekből kitetszett: az államnak mindkét esetben havonta több százmilliárd forintos pluszkiadása lett volna, és az IMF elzárkózott attól, hogy eddig le nem hívott pénzeit erre a célra használják föl. Mindez már többé-kevésbé világos volt június közepén, amikor országszerte figyelmet keltett a négygyerekes Csöngő család kilakoltatása Budafokon. A Jobbik kampányt kezdett, az előbbi és mostani kormányt, valamint a bankokat téve felelőssé.

Az Orbán-kormány előbb vizsgálatot indított az ügyben (ennek során kiderült, hogy nem a bank árvereztetett, mert az már eladta az ingatlant egy magánszemélynek), majd még egy lépést tett: politikai indíttatású ellenoffenzíva kezdődött, és ebben ügydöntő lépésnek tüntették fel az árverési moratórium március végéig történő meghosszabbítását. Közben szeptemberre világossá vált, hogy a devizahiteleseket a tervekkel ellentétben nem lehet átfogó módon, a kategória egészére vonatkozóan megmenteni, ráadásul a helyzet a négy hónappal ezelőttihez képest határozottan romlott. Az adatok szerint a három hónapon túli késedelmes lakossági hiteleken belül a több mint egy éve nem törlesztett állomány az év első negyedében 170 milliárd forintról 259 milliárdra nőtt, és emellett 174 milliárdot tesz ki azoknak a hiteleknek összege, amelyeknél az elmaradás fél év és egy teljes esztendő között van. Az eladósodottak közt különösen nagy azok részaránya, akik a hitelt svájci frankban vették föl. A svájci frank ugyanis az utóbbi hónapokban 15 százalékkal drágult a forinthoz képest, és erre az utóbbi napok csak rátettek. A devizahitelesek jelentős része emellett még más hiteltartozást is törleszt, de immár a „forintos” hitelfelvevők között is mind többen vannak vészhelyzetben. A jelenleg állítólag végső stádiumban levő törvénytervezet szerint a NET először a hitel visszaállításához próbálná hozzásegíteni az érintetteket, és csak ha az erre irányuló kísérletek kudarcot vallanak, vásárolná meg a szóban forgó ingatlant, amelyet azután bérbe adna. De nem feltétlenül az maradna a bérlő, aki eddig tulajdonosként lakott ott. Válaszra vár még két kérdés: az első, miképpen tudna az állam akár több tízezer lakást felvásárolni? A második: azok, akik már nem tudnak részlettörlesztési kötelezettségeiknek eleget tenni, vajon képesek lesznek-e rendszeres lakbérfizetésre akár akkor is, ha a piacon szokásosnál kisebb összegről van szó? A terv mögött egyértelműen fellelhető a szavazatmaximáló háttérelképzelés, ez azonban a jelek szerint visszaüt. A hírportálokon egyre többen teszik fel a kérdést: igazságos-e a közpénzből valamilyen csoportot kiemelni, és adósságkezelésükhöz állami eszközökkel segítséget nyújtani. Arról pedig már lapunk is írt, hogy a moratóriumoknak „köszönhetően” egyre kevesebben fizetik a rezsiköltségeket, és Csányi Sándor OTPelnök szerint is „minden, a nem fizető adósok állami védelméről szóló általánosító kormányzati megszólalás csökkenti a fizetési hajlandóságot”. Az október 15-ig kidolgozandó koncepció kormányzati felelőse, Bencsik János otthonteremtési és energetikai államtitkár igencsak „mélyhűtve” a várakozásokat, most azt ígéri: „senkinek nem lesz vonzó az eszközkezelő társasághoz menekülnie, ezért aki tudja, törlessze lakáshitelét, és ne várjon az állam segítségére, mert nem biztos, hogy jól jár”.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!