Az egészséges szexualitás a boldog élet egyik záloga. - Azok a fiatalok, akiket erre nem készítenek fel, jelentős hátrányból indulnak. - A szülők az iskolára tolják a feladatot, a pedagógusok meg azt gondolják, tudnak maguktól (és egymástól) úgyis eleget a gyerekek.
A szülőség valószínűleg legkínosabb pillanata, amikor az emberi élet forrásáról le kell rántani a leplet. Olyannyira kellemetlennek tűnik az a beszélgetés, hogy a legtöbben ki is hagyják, mondván előbb-utóbb úgyis mindenki felvilágosul, a szülő által elképzelt optimális esetben az iskolában. És ez így is van – erősíti meg egy budapesti általános iskola biológiatanára –, de mire 8. osztályban eljönne az igazság pillanata, nem egy diáknak gyakorlati tapasztalatai vannak a téren. Vagy összerakta már a lényeget az internetre feltöltött szexvideókból és a barátoktól összegereblyézett tudásból. Így ő is, ahogy sokan a kollégái közül, nemegyszer „átlépi” a kényes témát, azt javasolja, ha valakinek van kulturált kérdése, az írja meg neki, de „a melegekről – mert úgyis azzal jönnek – egyszerűen nem vagyok hajlandó beszélgetni”. Azt mondja, hogy szerinte egyébként sincs értelme a vihogó, provokáló kamaszoknak a szexről diskurálni. Ennek lehet eredménye az, amiről az egyik felsős napközis tanár számolt be: van olyan gyerek a 6.-os osztályában, aki tudja, hogy mi az, hogy nekrofília, de azzal nincs tisztában, hogy hány testnyílása is van pontosan egy nőnek.
A szakemberek szerint ez az a korosztály, amelyben talán a legnagyobbak az eltérések a gyerekek érettségében, van olyan 12 éves lány, aki Barbie-izik és van, aki hétvégente randikra jár. Kárt azonban semmiképpen nem okozna, ha valamiféle egységes tudást kapnának a tinikor elején, sőt még inkább valamiféle egészséges hozzáállást a szexualitáshoz.
A harmonikus szexuális életre nevelés lenne az ideális Andics Attila pszichológus szerint is, aki az egyik előadója volt az Európa Tanács Pestalozzi programja keretében tartott 30 órás képzésnek, melyen a részt vevő pedagógusok – matektanártól a tanítóig – egy önismereti tréning keretében ismerkedtek egy újfajta, átfogó, pozitív és modern metódussal. A jelzők rávilágítanak a jelenlegi gyakorlat hiányosságaira.
Az eddigi esetleges egyszeri alkalmak helyett folyamatos jelenlétre lenne szükség 9 éves kortól 15-ig megfelelő formában és tartalommal, kezdve azzal, hogy a gyerekek ismerjék és elfogadják a saját testüket és annak határait. Ennek fontos szerepe lenne abban is, hogy felismerjék az ellenük irányuló szexuális abúzust. De abban is jelentősége lenne, hogy tudomásul vegyék, hogy másoknak másmilyen a teste, vágyai.
„Jelenleg elrettentő és medikalizált jellegű a felvilágosítási tevékenység: a fogamzásgátlásra és a betegségek megelőzésére alapul, ami csak szorongást kelt a gyerekekben, és a szexualitást kizárólag a veszélyek felől közelíti” – mondja Andics Attila. Ezt a gyakorlatot kellene a pozitív fókuszú neveléssel felszámolni, amelynek lényege, hogy az egészséges szexualitás feltétele a teljes és boldog életnek.
Ezt azonban csak olyan pedagógusok képesek közvetíteni, akik maguk is harmonikus viszonyban vannak a saját szexualitásukkal, és hitelesen tudnak kiállni a gyerekek elé. Nem csuklik el a hangjuk, ha ki kell mondaniuk valamely nemiszerv ismertebb nevét, esetleg szinonimákat gyűjtenek rá a gyerekekkel együtt. És ez már át is vezet a modern szemléletre: együttműködésen alapuló, önismereti gyakorlatokat tartalmazó munkára van szükség.
Mindez persze nem helyettesítheti teljes mértékben a szülők szerepét: fontos, hogy kisgyermekkortól természetes módon kezeljük a felmerülő kérdéseket: a meztelenséget, a szerelem kérdését. A pszichológus legfőbb tanácsa: igazodjunk a gyerekek kíváncsiságához.
Ha nem tabusító a légkör, majd felteszi ő a megfelelő időben a megfelelő kérdéseket, és azt is érezni fogjuk, ha egy témához még nem érzi felkészültnek magát. Egy védőnőtől gyakorlati tanácsot is kaptunk a szülők számára a tisztázó pillanathoz: egy anya-lánya vagy apa-fia különprogram remek alkalom a meghitt beszélgetésre, melynek apropója lehet a nemi érés valamely jele vagy ha a szerelem tüneteit véljük felfedezni gyermekünkön.
15,6 évesen kezdenek nemi életet élni a magyar fiatalok – minden felmérés azt mutatja, hogy minél többet tudnak a szexről, annál feljebb tolódik ez a határ.
Ha könyv beszél a szülő helyett
„Olyan van, amit csak odaadok a gyereknek, és nekem semmit sem kell mondanom?” Talán ez a leggyakoribb kérdés,
amit egy tanácstalan szülő feltesz a könyvesboltban, amikor a szexuális felvilágosító könyvek közül próbál választani.
Vannak „olyan” kötetek, amiket elég beletenni a gyerek kezébe, aztán odébbállni. Ilyen a vicces rajzokkal magyarázó
Felvilágosító könyv tiniknek szexről és szerelemről. Olyanok is vannak, amelyek egy kicsit több magyarázatot igényelnek
a szülők részéről, mint például a Peti, Ida és picuri, ami viszont rendkívül alapos és anyu és apu számára is megnyugtató
módon mesél az általuk kínosnak gondolt dolgokról. A leghasznosabb talán F. Várkonyi Zsuzsa Milyen nő
lesz a lányodból, milyen férfi lesz a fiadból? című kötete, amely arra helyezi a hangsúlyt, hogy hogyan fogjunk hozzá
ahhoz az évekig tartó folyamathoz, ami a gyermek egészséges szexuális neveléséről szól. D-H. N.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
