Ha minden jól megy, hétfőn leszáll a Mars felszínére a NASA új űrszondája. Az InSight nem elégszik meg azzal, hogy a felszínt kapirgálja. A vörös bolygón kezdődő kutatás segíthet megfejteni Földünk titkait is.
Hosszú útjának végéhez közelít az InSight űrszonda, amelyet a kaliforniai Vandenberg légitámaszpontról indított el a Mars felé az amerikai űrkutatási hivatal május 5-én. A szakemberek nagy reményekkel várják a missziót. Mindenekelőtt a landolásra összpontosítanak, ami az egész vállalkozás legkritikusabb része. Egyetlen apró hiba is végzetes lehet, veszélybe sodorhatja a sokéves munkával előkészített, egymilliárd dolláros költségvetésű küldetést.
A ritka marsi atmoszférát elérve az Insight modul leválik a puskagolyónál gyorsabban száguldó hordozóról. Ezután szűk 7 perc alatt kell lelassítania, nehogy darabokra törjön a becsapódáskor. A Földön mérve csaknem 700 kilogrammos berendezést hőpajzs óvja a túlforrósodástól, kinyílik az ernyője, végül – 45 másodperccel a talajt érés előtt – működésbe lépnek a fékezőrakéták. A landolásra lapos terepet választottak, a marsi egyenlítőhöz közeli Elysium-síkságot, hogy a domborzat ne zavarjon bele a kényes műveletbe. A NASA mérnökei derűlátók, bár tudják, hogy nincs garancia a sikerre. Korábban amerikai, európai, orosz, kínai és japán Mars-expedíciók is meghiúsultak már műszaki problémák miatt, némelyik éppen ebben a fázisban. (A leszállást hétfőn élőben közvetítik az interneten.)
Ha minden simán megy, az InSight érkezése után nyomban kinyitja napelemeit, hogy megtermelje a működéséhez szükséges áramot. A szonda ott marad, ahol megáll a három lábán, kerekeket nem szereltek rá, utólag nem lehet manőverezni vele. Ez lesz az első alkalom, hogy a „robotgeológus” nemcsak a felszínt kutatja, hanem több méter mélyen lefúr a Mars alsóbb rétegeibe. Az InSight valójában parányi obszervatórium: felméri a szeizmikus aktivitást, az úgynevezett „marsrengéseket”, a meteorbecsapódások hatását, a hőmérséklet változását. Adatokat küld a bolygó keringéséről, „reflexeiről”, vagyis forgástengelyének imbolygásáról, amiből a belső szerkezetére következtethetnek a tudósok. A szonda két évig szolgál majd, legalábbis a földi számítás szerint – ez nagyjából egy marsi évnek felel meg. Ugyanakkor van rá remény, hogy tovább bírja, és két év után is használható marad.
Az így nyert eredmények segíthetnek pontosabban megérteni a tudósoknak a mienkéhez hasonló kőzetbolygók kialakulását, fejlődését és mozgását. A Mars, a Naprendszer szomszédos, negyedik bolygója ugyanis sok tekintetben hasonlít a Földre, csak kisebb és földtanilag kevésbé aktív, ezért eredeti felépítését kevésbé rejtik el a lemezmozgások. Bruce Banerdt, a NASA tudósa szerint magán viseli 4,5 milliárd évvel ezelőtti keletkezésének „ujjlenyomatait”, ami sokat elárulhat a belső mag méretéről és összetételéről. A szabad szemmel is jól látható égitest ősidőktől foglalkoztatja a csillagos égboltra felpillantó földlakót. Nemrég folyékony vizet mutattak ki a Mars déli sarkvidékének jégsapkái alatt, ami új lendületet adott a fantáziának, hátha egy nap az emberiség valóban benépesítheti a vörös bolygót.
FOTÓ: NASA.GOV
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
