Balog Gyula 1994 óta hajléktalan, jelenleg a szobabérlők házában él. Egy aluljáróban a mai napig terjeszti a Fedél Nélkül című lapot. Évekig alkalmi munkákból élt, most ösztöndíjasként tapasztalati szakértői képzésen vesz részt, gyakorlatát a Nemzeti Erőforrás Minisztériumában végzi. Fizetést, irodát nem kap. De véleménye van. Megkérdeztük.
– Tarlós István főpolgármester rendet akar tenni az aluljárókban, a Pintér Sándor belügyminiszter által jegyzett építési törvény szerint megbírságolható, aki közterületen alszik. Az emiatt szervezett tüntetésen ön kemény hangú beszédet mondott, majd hajléktalan társaival együtt levélben kérték az államfőt, hogy ne írja alá a törvényt. Lett eredmény?
– Ezek nem jó előjelek. Mint hajléktalan érdekvédő továbbra is küzdök ellene, demonstrációkat szervezek, és mint tapasztalati tanácsadó is ellenkezni fogok. A köztársasági elnöknek azzal a tudattal írtuk a levelet, hogy biztosan aláírja a törvényt, de akkor is szeretnénk a hangunkat hallatni, hogy ez nem tetszik. A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi szervezet pedig most is gyűjti az aláírásokat az aluljárók megtisztítása ellen. A hajléktalanok ügyét meg kell oldani, és rendet kell tenni, de lehetőleg ebben a sorrendben. Ha jól értem, több milliót költene Tarlós István arra, hogy elűzzék a hajléktalanokat, ahelyett hogy több milliót költene arra, hogy elhelyezzék a hajléktalanokat. Elsején elkezdődött a krízisidőszak, és egyelőre nem ismerjük a konkrétumokat. A bővítés önmagában nem fogja bevinni az embereket az utcáról, ahhoz minőségi változás kell.
– Mi kell ehhez?
– Első körben szeparáltság. Ma sok szálláson egy ötvenágyas szobában negyvenkilencen nézik, hogy valaki hogy veszi le az alsónadrágját. Fontos, hogy párok is be tudjanak menni egy éjjeli menedékhelyre, betegen, részegen is kaphasson valaki helyet, még ha a többiektől el is kell különíteni. Biztonságosabb csomag- és ruhaelhelyezésre lenne szükség, hogy ne kelljen egész nap cipelni a hajléktalan ingóságait tartalmazó, 20-25 kilós „csövesridikült”. Sokszor nem engednek be valakit, mert dülöngélve megy oda, pedig lehet, hogy nem is részeg, csak két napig nem aludt, vagy éppen tizenhat órát dolgozott.
– Mindez elegendő?
– Nem. Az utcán éjszakázók egy jelentős része mentálisan és fizikálisan is sérült, akiknek nem lehet parancsolni. Ráadásul a segítő szándékú emberek oda viszik az adományokat, ahol feküdni látják a hajléktalanokat. Aki a szálláson van, elveszítheti ezt a segítséget. Nem állítom, hogy a harmincvalahányezer hajléktalan közül mindenki tud, akar és fog is dolgozni, de a többségük igen. Ez is a megoldás egyik része. A másik a pszichés és egészségügyi rehabilitáció, de ez már a középtávú stratégia része, és nagyon sokba kerül.
– A társadalmi hozzáálláson nem kellene változtatni?
– Dehogynem. Most voltam egy szociálismunkás-konferencián, ahol az orvosok úgy beszéltek a hajléktalanokról, hogy rosszul lettem. Azt mondták, hogy azok alkoholisták, büdösek, tetvesek, rühesek. Ez általában nem igaz. Akkor sem, ha a tisztálkodás probléma. A nappali melegedőkben van erre lehetőség, de meleg vízben jó esetben tíz ember tud megfürdeni, és esetleg hét-nyolc hajléktalan tud mosni.
– Hogyan viselkednek a hajléktalanokkal a rendőrök, a közterület-felügyelők?
– Nagyon sok a rendes közöttük, de van, aki meg belerúg a hajléktalanba, elveszi a magántulajdonát, ami neki szemét, a hajléktalannak meg szentség, mert mondjuk a hálózsákjáról van szó. Kevesebben vannak, akik negatívan állnak hozzánk, de nagyobb a hatásuk. Ahogy a hajléktalanok többségét fel sem ismeri az átlagember, mert azt hiszi, mindenki úgy él, mint a budapesti fedél nélküliek tíz százalékát kitevő kisebbség: aluljárókban, piszkosan, részegesen. Megjegyzem, őket sem kellene elítélni.
– Önök tesznek ez ellen?
– Ezért járunk iskolákba, pedig most pályázati pénzünk sincs rá. Egy iskolába például azért hívtak el, mert az egyik diák megvert egy hajléktalant. Beszéltem a hajléktalan létről, hogy az emberek és néha a hatóságok is úgy viselkednek a hajléktalanokkal, mintha disznók és bűnözők lennének, elmeséltem, hogy a legfrissebb kutatás szerint a hajléktalanok 42 százaléka rendszeresen dolgozik, jövedelme van. Tudok könyvtárosról, bolti eladóról, szakácsról. Nem mosogatóról, szakácsról. Mikor mindezt meghallgatta, a gyereken látszott a változás.
– Mi lesz, ha lejár az ösztöndíja?
– Január 15-ig tart a képzés, addig vagyunk a minisztériumnál, majd kiala kul, hogy utána mi lesz. Én szeretnék részt venni a stratégia jövő szeptemberig tartó kidolgozásában.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
