Emberemlékezet óta nem pusztított ekkora aszály „Afrika szarván”, vagyis Szomália, Etiópia, Eritrea és Észak-Kenya térségében. A polgárháborúval is sújtott Szomáliából tízezrek indultak útnak, hogy békésebb szomszédaiknál találjanak jobb életkörülményre.
Családja megélhetését tönkretette az aszály, a férje terhesen elhagyta – ezután szánta rá magát Hawa Isszak, egy dél-szomáliai fiatal nő, hogy Kenyába meneküljön a jobb élet reményében. Hat kivándorló családhoz csatlakozott. 28 napig tartott a 420 kilométeres út a tűző napon, a fullasztó porfelhőben, míg eljutottak az északkelet-kenyai Dabaabba, a világ legnagyobb menekülttáborába – számolt be róla az ENSZ Gyermekalapja, az UNICEF honlapján.
A szerencsésebbek meg tudják fizetni a fejenkénti 10 dolláros viteldíjat, hogy autóval szállítsák őket a határhoz. Az al-Dzsazíra hírtelevíziónak nyilatkozó 56 éves Husszein Momahamed Ibrahimnak 40 tehene volt, de mind elpusztultak a szárazság miatt. Utolsó tevéjét adta el, hogy családja – két felesége és kilenc gyermeke – is felszállhasson egy, a kenyai határ mellett fekvő városkába, Dobley-ba tartó teherautóra. A kamionon mintegy 40 felnőtt és 70 gyerek zsúfolódott össze, a 23 órás út alatt egyszer sem álltak meg, a napok óta tartó éhezés miatt többen rosszul lettek. Volt olyan utas is, aki egynapos gyermekével vállalkozott az útra.
A nehézségek ellenére naponta 15-20 ilyen teherautó áll meg Dobley-ban.
„Afrika szarván” hatvan éve nem volt ekkora szárazság, mint most. Szomáliában, amely a polgárháború miatt az első a bukott államok rangsorában, az elmúlt években duplájára emelkedtek az élelmiszerárak, és az idei szárazság a helyiek szavaival élve minden képzeletet felülmúl. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) vezetője szerint a kelet-afrikai aszály a világ legsúlyosabb katasztrófája jelenleg. A szervezet becslései szerint a régióban legalább 10 millió ember szorul humanitárius segítségre. Közülük 2 millió 5 év alatti gyermek, akiknek negyede életveszélyes állapotban van az alultápláltság miatt, de majdnem mindegyiküknek hámlik a bőre az elégtelen tápanyagbevitel miatt.
Csak az elmúlt egy hónapban 20 ezer szomáliai döntött úgy, hogy Kenyába menekül, pedig az aszály a szomszédos országot is sújtja. Ők is csak azért tudták elhagyni az országot viszonylag könnyen, mert az Átmeneti Szövetségi Kormány (Transitional Federal Government, TFG) katonáinak három hónapja sikerült Dobley határvárost visszafoglalni az al-Kaida szövetségese, az iszlamista al-Sabab terrorszervezet milicistáitól. A 15 ezer fős városka rendjére 5 ezer katona vigyáz, de a menekültáradatra nincsenek felkészülve. Például nem tudják ellátni a hosszú úttól és a nélkülözéstől legyengült vándorokat, mert amikor a TFG hadserege visszafoglalta a várost, szétlőtték a kórházat, amit még az al-Sabab építtetett. Az UNHCR is csak most kezdte meg a tárgyalásokat, hogy küldöttségük tábort építhessen a városban.
Aki eljut Dobley-ba, annak még három napot kell gyalogolnia, hogy a határ túloldalán lévő Dabaabba érjen. A világ legnagyobb menekülttábora lehangoló képet fest. A nagy pusztaságban csak szedett-vetett sátrak sorakoznak, azok, akik hatalmas megpróbáltatások árán elérnek ide, megalázó és elszomorító körülmények közé kerülnek. Ráadásul az itteni helyzet sem jobb az otthoninál. Például egy nő arra panaszkodott, hogy miután családjával 25 napig gyalogolt a kopár vidéken, ahol nem volt víz, Dabaabba érve is szomjúság gyötri.
Ebben a félévben 60 ezer szomáliai döntött úgy, hogy Dabaabban próbál szerencsét, átlagosan 1300-an kérnek menedéket naponta. Az egykori kisváros ma Kenya harmadik legnagyobb települése a főváros, Nairobi és a kikötő Mumbasza után. A menekülttábort, amely három különálló telepből – Ifo, Hagadera és Dagahaley – áll, az 1990-es évek elején kitört a szomáliai polgárháború áldozatainak szánták. De a konfliktus kisebb-nagyobb megszakításokkal máig tart, így az eredetileg 90 ezer főre tervezett létesítményeknek több mint háromszor annyi embert kell befogadnia, mint amennyi biztonságos lenne. A komplexumban mintegy 380 ezren élnek, de becslések szerint 40-60 ezer ember a falakon – tehát az ENSZ védelmén – kívül rostokol. Ezen a helyzeten akar segíteni a kenyai kormány azzal, hogy néhány napon belül megnyitják a 80 ezer fő fogadására képes Ifo II-es tábort. De nem tudni, hogy az a néhány tízmillió dollár, amelyet az ENSZ különböző alapjai az elkövetkező hónapokban nyújtani tudnak Kenyának, elég lesz-e arra, hogy az amúgy is szegény ország megbirkózzon az emberáradattal.
Mindenesetre, akik túlélték az utat, regisztráltatták magukat, és kaptak némi élelmet, elégedettek. Hawa Issak a megérkezés másnapján megszülte gyermekét, aki Ibrahimnak nevezett el. „Most már biztonságban vagyunk – legalábbis egy időre” – nyilatkozta reménykedve.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
