Érdemes mostanság Ankarára figyelni, érdekes dolgok történnek arrafelé: és nem csak a Hasogdzsi-ügyre gondolunk, amiből Erdogan elnök valóságos csodafegyvert kovácsolt a kétségtelenül vétkes Szaúd-Arábia ellen, hanem a török–amerikai kapcsolatok további gyengülésére és az orosz–török viszony egyre szorosabbá válására.
A török politikában látható fordulat elég ijesztő képet fest elénk – ám ha elemeire bontjuk, láthatjuk, a kép reális. Reális és elgondolkodtató, hiszen arra utal, hogy Erdogan távolról sem békés fejlődésben vagy gazdaságának újjáépítésében gondolkodik, ellenkezőleg, valószínű, hogy munkásságának koronájaként inkább fontolgatja a kurd ellenállás maradékainak teljes megsemmisítését – feltehetően orosz segítséggel.
Kétes „erőfeszítések”
De menjünk szépen sorban. Hasogdzsi ügye majdhogynem érthetetlen fordulatokat vesz: a szaúdi és a török ügyészség egyaránt vizsgálódik az ügyben és egymásnak ellentmondó nyilatkozatokkal bombázzák a nyilvánosságot. Tulajdonképpen csak abban értenek egyet, hogy Hasogdzsi halott, és nem természetes halállal távozott az élők sorából. A szaúdiak szerint a gyilkosságot egy dulakodást követően hajtották végre, melynek során az áldozatot erővel lefogták és nagy mennyiségű, kábító hatású injekciót adtak be neki. Hasogdzsi holttestét feldarabolták és elvitték a konzulátusról, a gyilkosságot megrendelő és végrehajtó emberek (összesen öten) pedig bűnösnek vallották magukat.
Ez a szaúdi verzió. A törökök azonban azt állítják, hogy az áldozatot már abban a pillanatban megfojtották, amint belépett a konzulátusra, szó sem volt dulakodásról, kábítószerről, előre megfontoltan cselekedtek a gyilkosok. A holttestet sem csempészték ki feldarabolás után az épületből, hanem helyben semmisítették meg, nem is csoda, hogy a kiadott hivatalos és közös közlemény szerint a szaúdi és török főügyészek találkozói „az igazság felfedését célzó, jó szándékú erőfeszítések ellenére” konkrét eredményt nem hoztak.
Gülen fejét akarják
Mondjuk az is tény, hogy az igazság kiderítésére tett erőfeszítéseik lehetnek a legjobb szándékúak is, ha Ankarának az az érdeke, hogy viszonya a lehető legrosszabb legyen Rijáddal. És ha lehet, a világ többi országa is borzadva forduljon el Szaúd-Arábiától – mely állam ezt a borzadást kiérdemelte, ám erősen valószínű, hogy a mostani gyilkosság ügye inkább a kikapcsolását célozza egy, a közeljövőben várható fegyveres konfliktusból.
Az amerikai–török kapcsolatok pedig tartanak a mélypont felé: a múlt héten előbb olyan sajtóértesülések láttak napvilágot (az Egyesült Államokban), miszerint a Trump-kormányzat Fetullah Gülen kiadását fontolgatta volna Ankarának. Azután egy napon belül cáfolta is a kormányzat ezt a híresztelést:
Donald Trump maga jelentette ki, hogy ez az ötlet fel sem merült sem hivatalos, sem nem hivatalos szinten. Tény, hogy Erdogan barátságát Washington leginkább Gülen fejével tudná megvásárolni, és azzal tudja a legjobban elveszíteni, ha vigyáz arra, hogy ez a fej a helyén maradjon.
Együtt munkálkodnak
Szegény Törökországnak egy barátja van csak, az is Vlagyimir Putyin – de ő legalább jó barát. A héten találkozott is Erdogan elnökkel Isztambulban, abból az alkalomból, hogy elkészült a Török Áramlat földgázvezeték fekete-tengeri szakasza, de tárgyaltak – elvileg – a kétoldalú viszonyt és a térségbeli helyzetet érintő ügyekről, többek között a szíriai válság rendezéséről is. Ami viszont a világpolitika egyik fő kérdése, nem is véletlen, hogy a tárgyalásokat lezáró sajtótájékoztatót sokan várták lélegzetüket visszafojtva.
Kár volt: a két elnök alapvetően szinte csak a gázvezetékről beszélt, aminek ugyan komoly geopolitikai fontossága van, csak épp Szíriához semmi köze. Illetve, Erdogan mégis elejtett egy érdekes mondatfüzért: „A török–orosz barátság a hosszú évek és a kihívások után erősödött mindkét fél legnagyobb örömére”. Majd arról beszélt, hogy „soha nem más országok igényei vagy előírásai határozták meg az Oroszországgal fennálló kétoldalú kapcsolataink kereteit. Mindig is azon dolgoztunk, hogy hosszú távú együttműködést alakítsunk ki Oroszországgal. Dolgoztunk orosz barátainkkal az igazságosság, a béke és a stabilitás biztosítása érdekében mind a régióban, mind a globális színtéren. Láttuk, hogy közös álláspontunk nagymértékben hozzájárult a Szíria konfliktusai által okozott humanitárius válság enyhítéséhez”.
Dolgoztak, az már biztos, és ez a mondat nem úgy hangzik, mintha a közeljövőben meg szeretnének pihenni. Gyanús, hogy az orosz–török szövetség katonai szempontból a továbbiakban is meghatározó szeretne lenni a közel-keleti térségben. Márpedig akkor jaj neked, szegény Kurdisztán.
FOTÓ: MIKHAEL KLIMENTYEV, AFP
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
