Borka megmutatja nekünk, hogy miért jó családban élni, és hogyan segíthetnek a mai problémák megoldásában réges-régen élt ősök. A kislány világát Gurmai Beáta teremtette meg, de mi szőhetjük tovább. A szerzővel a közösség és a történetek megtartó erejéről beszélgettünk.
– Borka világa a család világa, azt mutatja be, hogy közeli és távoli, egykor volt és jelenlévő rokonaink hogyan tudnak megvédeni minket minden bajtól. Szüksége van a családnak mint intézménynek marketingre?
– Szerintem egyértelműen igen, miközben nyilván nem propagandacéllal született a rajzfilm és a könyv. Amikor pár éve segédkeztem az azóta elhunyt Kopp Mária pszichiáter által életre hívott Három Királyfi, Három Királylány Mozgalomban (önkéntesek segítségével olyan projekteket és programokat valósítanak meg, amelyek elősegíthetik a kívánt gyermekek megszületését – a szerk.), sokat foglalkoztam a kérdéssel, hogy vajon rászorul-e a család a népszerűsítésre, és ha igen, hogyan érdemes azt tenni. Például, ahogy sok esetben a környezettudatosságra nevelő anyagoknál, miért ne lehetne a különböző mesefiguráknak családot „adni”? És ezzel pozitív mintát közvetíteni, igényt teremteni. Fontos őket kivezetni a „mert megérdemlem” egoista, valamint az „én meg a pónim” leegyszerűsítő világból. Nem arról van szó, hogy milyen az ideális család, hogy hány gyerek legyen és milyen képességekkel kellene bírnia a szülőnek vagy a nagyszülőnek, szerintem a közösségi lét előnyeit kell hangsúlyozni az egyén mindenhatóságával szemben. Ez a családban való kiteljesedett lét az, amit én jó szívvel tudok népszerűsíteni, mert nekem nagyon bevált.
– Sokaknak viszont nem, és borzasztó batyukat cipelnek magukkal, amiket a családdal azonosítanak.
– A lehetőség, hogy nekünk innentől lehet jól csinálni, mindig ott van. A társunk és a barátaink – akik az egész életünket végigkísérik, sokat segíthetnek ebben. Ha úgy, ahogy van, elvetjük a család megtartó erejét, elvetjük annak lehetőségét, hogy olyan hálót építsünk magunk köré, ami megtart, amikor zuhanunk.
– Hogyan segít mindezt megértetni Borka?
– Elindíthat egy belső munkát és egy hosszú párbeszédet a családtagok – anya-apa, szülők-gyerekek, nagyszülők-unokák – között arról, hogy kik is vagyunk mi egymásnak. Miközben Borka bemutatja nekünk a családtagjait, ő is egyre többet tud meg róluk és mi is feltehetjük az ő kérdéseit magunknak, egymásnak. Mindehhez, ahogy neki, nekünk is történetekre van szükségünk.
A gyerekek szomjazzák a szülők, nagyszülők saját régi történeteit!
Sokkal közelebb kerülhetünk hozzájuk, ha rájönnek, hogy mi is ugyanolyan gyerekek voltunk, mint ők, ugyanolyan vágyakkal, tervekkel. Fantasztikus dolog, mikor egy gyerek rájön arra, hogy Apa és a legjobb barátja egészen kicsik voltak, amikor jóban lettek, és hogy mennyi évet kibírt a barátságuk. Az ilyen történetek például nagyon fontos mintát adhatnak barátságról, hűségről.
– Önnek – ahogy Borkának a varázsruha – van mesélő tárgya?
– Valószínűleg több, mint gondolnám. Észrevétlenül is körülvesznek minket olyan tárgyak, amelyek lenyomatot képeznek bennünk, például a nagypapa cigarettatárcája, amibe belevéste az útvonalat, mikor hadifogságba került. És a sok fotó, amit a nagymamámtól örököltem, mind sokat mesél. De Borka ruháját egy konkrét tárgy ihlette, egy létező „varázsruha”. Amikor dokumentumfilmes képzésre jártam, egy olyan elszalaszthatatlan témát választottam a vizsgafilmemnek, ami már régóta izgatott. Az egész gyerekkoromat belengte egy szó, az Amizoni, ami úgy is hangzott, mint valami parfüm. A nagymamám és a nővére jártak ebbe a pesti lányneveldébe, miután felküldték őket tanulni Békés megyéből, ahol a dédapám gazdatiszt volt a Wenckheim- birtokon.
Itt tanultak a lányok nyelveket, zongorázni és kézimunkázni, mindketten csodálatos dolgokat készítettek. Az egész családunkban fontos az alkotás, a kislányaimnak is nagyon fontos ez, egyfajta önkifejezés, lenyomatot hagyni vágyás a világban. A nagymamám nővére készített egy ruhát, aminek a képe remélhetőleg majd a honlapra is felkerül, mert erős inspiráció: minden négyzetcentije ki van hímezve újragondolt kalocsai mintákkal, amelyek a fekete szövetben fáradt pasztell színekkel futnak. Ez a ruha és Borka ruhája is azt szimbolizálja, hogy a család egy gazdagodó és erős szövet, amelyekre folyton új minták kerülnek a régieket kiegészítve, árnyalva és néha hangsúlyozva.
Borka világa rajzfilmből, mesekönyvből és honlapon tárul elénk.
A kislány mindennapi problémák és arra rímelő régi történetek segítségével „megtanulja” a családját, megismeri a gyökereit, és ezáltal könnyebben tud megküzdeni a nehézségekkel: például szülei veszekedésével vagy nagyszülője elvesztésével. Mindennek kulcsa egy régi tárgy: a nagymamájától kapott varázsruha, amelyen a hímzett állatkák időről időre életre kelnek és elvezetik őt a megfelelő őshöz. Borka világának első darabjai már elérhetőek: a Borka és a varázsruha című rajzfilm többször látható volt az M2 tévén, és a hamarosan elinduló www.borkavilaga.hu interaktív weboldalon is megnézhető, Borka könyve pedig szintén a napokban jelent meg.
A szerzőpáros: Gurmai Beáta író-rendező és Megyeri Annamária illusztrátor. Az író elképzelései szerint a könyv és a film sorozattá bővül, és tervbe vette egy óvodai program megvalósítását is.
Gurmai Beáta
író, dokumentumfilm-rendező, fotós. Négy kislány édesanyja.
Eddig megjelent könyvei:
Világszám
(Naphegy Kiadó, 2014);
Borka könyve
(Nők Lapja Könyvklub, 2015)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!