Ismét eljött a nyomásgyakorlás ideje.
- Boszorkányok márpedig vannak – főleg Indiában és Afrikában.
- Európában már csak fesztiváloznak és internetes kurzusokat végeznek.
„Vasorrú bába, fekete ruhába, seprűnyélen lovagolok el a banyabálba!” – Gryllus Vilmos Maszkabál című lemezének Banya-dalát minden kisgyermeket nevelő szülő kívülről fújja manapság. A hétvégén azonban érdemes elővigyázatosnak lenni a takarítóeszközök gyerekkézbe adásával, hiszen a híres-neves boszorkányszombatok legnagyobbika, a Walpurgis-éj (április 30-a és május 1-je fordulója) mind a négy égtáj felől egybegyűjti a bűbájosokat, akik lehetőleg egy magaslati ponton, hegycsúcson ruhájukból és magukból kivetkezve, örömtüzek körött táncolnak egész éjjel (a publikus változat szerint), mígnem a harmat mossa már mezítelen bokájuk, hogy így búcsúztassák el végleg a telet.
Ha netán a régóta gyanús anyós jó előre e hétvégére időzítette utazását a friss levegőjű északnémet Harz-hegységbe, hogy „kicsit kipihenje magát”, minden további bizonyítás felesleges.
Ugyanis Schierke városában rendezik hosszú évek óta a Brocken-hegyi Walpurgis-éji éves boszorkánygyűlést – amit középkori fesztivál és vásár, valamint hatalmas érdeklődés kísér. A hely ideális a találkozóra, a hegytető, ahová jó német szokás szerint vendégház épült és kisvasút visz fel, alig ezer méter magas. Aki nem a lába közé szorított boton, netán macskavagy bakháton érkezik, annak ideális lehet még az ún. Goethe-út, amin fölkaptathat a csúcsig az autóforgalom elől elzárt nemzeti park területén.
A német költő és polihisztor nevének előfordulása e tájékon még könnyen magyarázható: a Faust írója ugyanis maga is megmászta a csúcsot. Azt már csak mi tesszük hozzá: talán tereptanulmányokat végzett a drámai költemény egyik színhelyéhez. Faust doktor látomása az ideális hölgyről ugyanis éppen itt esett meg Walpurgis éjjelén, boszorkányoktól övezve. De a költőfejedelem sem csak a sétabotjára támaszkodhatott a hegymászás során, hanem a már meglévő és élő német hagyományra. Jacob és Wilhelm Grimm (akik innen alig negyven kilométernyire, Kassel városában laktak) gyerekés népmesegyűjteményében szerepelt ugyanis a Brocken-hegy (Blocksberg), mint az európai boszorkányok kedvelt gyülekezőhelye. Szent Walpurga és a boszorkányok
De hogyan is került egymás mellé a szent és a profán – egy keresztény ünnep és a meztelenkedés? Nos, természetesen mindenről az egyház tehet. Egyfelől adva volt egy pogány tavaszköszöntő rituálé, amikor is az emberek a települések főterén hatalmas máglyákat (ekkor még örömtűz funkcióval bírtak) gyújtottak, hogy kifüstöljék a tél gonosz szellemeit, a hideget. Erre a szokásra telepítette rá a katolikus egyház az angol királylányból lett, később szentté avatott apátnő, Walpurga ünnepét. A május 1-je 870- től lett Szent Walpurga napja. A pontosan fél évvel mindenszentek előtti keresztény kultusz szélesebb körű elterjedésének a népi babonaság tett keresztbe: inkább a démonokban láttak nagyobb fantáziát, semmint a szűzben. A Szent Walpurgis-éj első, 1688-as krónikása már a reneszánsz kori boszorkányszombatok ceremóniái szerint írja le a megtisztulási ünnepet. Másfelől a szent és a boszorkány nincs is olyan messze egymástól, a női vizionáriusokat, látókat, eretnekeket csak megítélésbeli paraszthajszál választotta el általában a szent cselekedetek véghezvivőitől (lásd az orléans-i szűz esetét; a vizsgálati kérdéssorok is hasonlók a szentté avatás előtt, mint az inkvizítori boszorkányvádaknál).
Örökletes modell
A kereszténység és a boszorkányság – egyes spekulációk szerint többmilliós, józanabb kalkulációk alapján 50–200 ezer áldozatot követelő – kapcsolatára fókuszálva, érdekes tükröződések figyelhetők meg a történettudomány segédletével. A római császárkorban éppen a keresztények megbélyegzésére és kiirtásuk alapjául használták a képzeletüket a hatóságok, mikor az éjjeli összejövetelek apropójául szörnyűséges orgiákat, bakkhanáliákat és gyermekgyilkosságokat vizionáltak. Ezek az érvek aztán ismerősen köszönnek vissza a már hatalmi pozícióba került kereszténységtől elhajló eretnekek (katharok, valdensek) elleni gyűlöletszításkor. Éppúgy, ahogy a zsidóság elleni pogromok szervezésekor – nem véletlen a boszorkányszombat „sabbath”-ja vagy az obszcén orgiák helyszínének korabeli elnevezése: „synagoga”.
Meglódult a fantázia
De mi is történt egy szombati boszorkánytalálkozón? Fekete mise és swinger party – a démonológiai traktátusok és az erotikus fantázia kimeríthetetlennek bizonyultak a boszorkányperek vádiratainak érzékletes leírásaiban, amiket persze a megkínzott vádlottak „igazoltak”. A sámánisztikus lélekutazás beszüremkedéseként seprűlovaglással indítottak, aztán a macska, fekete kutya, netán fekete férfi (néger) alakban jelen lévő démonfamulusokkal való varázslás afféle pettingnek volt tekinthető, mígnem a 15. századtól az orgia került a középpontba: a trónon ülő ördög parancsára, apa a lányával, fiú az anyjával, fivér a húgával stb. keveredett nemi kapcsolatba, majd mintegy levezetésként némi gyerekgyilkosság is megesett, csak hogy a porrá tört csontocskák varázsszerként hasznosuljanak.
Nyomulós boszik. A boszorkányok nemi életének „magyar vonatkozásai” egészen az ótörök időkig vezethetők vissza. Ekkor kerülhetett be ugyanis nyelvünkbe a bas- szótő és basirqan szóból képzett boszorkány. Előbbiből származik a legtöbbet használt szavunk, akkori jelentése: „nyom”, másikuk pedig azt a lidércet jelölte, a „nyomót”, aki álmában gyötörte az ember fiát (lidércnyomás).
Fontos aktusa volt még a szombati devianciának a sátánnak tett hűségeskü szertartása, amit az ördögi hátsóra (kecskebak végbélnyílására) adott csók pecsételt meg. A tomporpuszi után akár magával a főgonosszal is szerelmeskedhetett a hatalomra éhes boszorkány, de talonban ott voltak a férfi démon inkubuszok vagy női forma szukkubuszok is erre a célra.
Zöldek és feketék
Manapság az amerikai és az európai boszorkányok a 20. század második felét követő feléledésüket követően (lásd újpogányság, újboszorkányság, pl. wicca) háttérbe szorultak, legalábbis szervezetileg. Már a századfordulón érzékelték elmagányosodásukat: túl széles körben váltak népszerűvé a környezetvédő, „zöld” „hagyományaik”, túl sokan képezték ki magukat a számítógépeik előtt ülve boszorkánnyá, és játszadoztak virtuális ligetekben szerepjátékot. Máglyahaláltól, vízpróbától félniük már nem kell, nem úgy, mint indiai és afrikai vélt vagy valós kollégáiknak, akiknek elítéléséről és kivégzéséről szinte naponta számol be a sajtó.
Egy hete például egy boszorkányoknak titulált családra gyújtották rá a házukat egy dzshárkhand tartományi faluban, gyerekrablással és -feláldozással vádolva őket. A tudatlanság és a rosszakarat Kelet- és Dél-Afrikában sem ritka. A babonás hiedelmek miatt pedig nagy a kereslet az albínók testrészeire, amiket fekete mágiánál hasznosítanak. Márciusban például Malawi déli részén élve égettek el hét embert, mert emberi csontokat találtak náluk. A falu lakossága feltételezte, hogy boszorkánytevékenységhez szükséges albínócsontokat cipelnek a zsákjukban, ezért benzinnel lelocsolták és meggyújtották őket.
Miért vasorrú a bába?
A magyar népmesék pozitív hősének varázshatalmú vastartalmú ellenlábasa az orrát az obi-ugor hiedelemvilágban nyerte el. A házi szellemeket fából kifaragták, az arcot, így az orrot is fémmel borították a tartósság miatt, mivel áldozati anyaggal kenték be a babát.
Magyar boszorkányhegy
A 17–18. századi hazai boszorkányperek vádlói és/vagy vádlottjai is előszeretettel a Gellérthegyet tették meg a bűbájosok találkahelyének. Ám a hivatkozás csalóka, mert a Szent Gellérthegyen való táncikálás nem a budai sziklamagason történt, a Gellérthegy (németül Blocksberg!) szimbolikusan jelölte a boszorkányszombat magaslati helyszínét („szentgellértre való járás”.) A feltételezések szerint Gellért püspök halálával kapcsolatos pogány szertartás népi emlékezete kapcsolódott össze később az Európa-szerte ismert boszorkánytalálkozók feltételezett helyszínével.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!