Paktumra éhes piacok

A gazdasági kormányzási csomag és az ennek keretet nyújtó Európai Szemeszter szerves részét képezi majd az Euró-stabilitási Paktum, mely végső formáját még ebben a hónapban, a mindent eldöntő március 24–25-i csúcson nyeri el. A vita nem a paktum vagy a jogszabálycsomag szükségessége körül bontakozott ki, hiszen abban mindenki egyetért, hogy az eurózónán belül komoly átalakításra, gazdasági együttműködésre és közös pénzügyi eszközökre van szükség. Nem euroszkeptikus pletyka, hogy veszélyben az euró. A piac most is ébresztőóraként funkcionált, hiszen amikor a válság átterjedt Görögországra és Portugáliára, ráébredtek, hogy az uniónak nincsenek válságkezelő intézményei. A reform már nem elég, most teremteni kell!

Mégis sokan fintorogva csak a Merkel–Sarkozy kétszemélyes euróválogatott lejátszott meccsét látják a csomagban. Inkább megosztó, mint megszorító paktumnak nevezték, mivel a német–francia zárt ajtók mögötti aktusnak köze sincs a közösségi módszerhez.

Akárhogy is alakult, márciusban egy kész mindent átfogó csomag kerül majd a sikerre kiéhezett tanács díszasztalára, ahol a tagországok is megteszik majd az első éves vállalásaikat. Az intézkedéscsomagból ugyanis minden állam szabadon válogathat, s készíthet magának adottságaihoz leginkább igazodó terveket. Ezek elfogadása és ellenőrzése azonban már közös ügy.

A helyzetet csak nehezíti, hogy fokozottan figyelni kell arra, hogy a zónán belüli tagállamok és a még kint időzők közül ne mélyedjen tovább se a politikai se a gazdasági szakadék. Az elméletben rettentő fontos szerepet játszó soros elnök, Magyar­or­szág, még egy megfigyelő széket sem kapott. Bár tőlünk még évtizednyire van az eurócsatlakozás dátuma, úgy tűnik, a magyar átalakítási program legalább köszönő viszonyban van az európai fősodorral. Orbán Viktor tegnap Budapesten így fogalmazott: a paktum intézkedéseinek iránya egybeesik azzal az iránnyal, amelyet a magyar kormány követ a gazdaságpolitikában, adókérdésekben azonban különbség van.

A paktum körüli vita negatív hősei a bajba jutott írek és görögök voltak. A már átcsepegtetett mentőcsomag egyes felté­teleinek felülvizsgálatához kemény feltételeket támasztottak. Bár jól érvényesül a jelenleg nagyon divatos „jó tett helyébe jót várj” uniós magatartási kódex, mivel a megnevelt görögök egy 50 milliárd eurós privatizációs programért cserébe 100 bázisos kamatteher csökkentést kaptak. Pa­­pandreu görög kormányfő a csúcsot követő sajtótájékoztatón közölte, hogy országa 6 milliárd eurós megtakarításra tett szert. A kölcsön lejáratának határidejét is meghosszabbították a jelenlegi 3-ról 7 és fél évre.

A fekete bárány jelmezben tetszelgő írek viszont állták a Merkel–Sarkozy által dagasztott sarat, és makacsul visszautasították a társasági adóalap harmonizációját. Cserébe a mentőcsomagból folyósított kölcsönök kamatait csökkentették volna, de Enda Kenny frissen megválasztott ír kormányfő nem volt hajlandó lemondani a legalacsonyabb nyereségadójú ország jövedelmező címéről.

A forgatókönyv már készen várja a márciusi csúcsot, meglepetésre nemigen számíthatunk. Merkel hajlandó lesz kozmetikázni az inflációs bérindexálás rendszerét, de ragaszkodni fog ahhoz, hogy a tagállamok vállaljanak alkotmányos kötelezettségeket az államadósság korlátozására, és hogy az nyugdíjrendszereiket kössék össze a demográfiai folyamatokkal. A legfontosabb, hogy a pénzügyi piacok izgatottan várják a „nagy egyezség” megkötését.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!