Villáminterjú Tamás Pál szociológussal, a Corvinus Egyetem kutatóprofesszorával.
– Most jött haza Oroszországból. Milyen a közhangulat? Tetszik-e még az ukrajnai beavatkozás?
– Tetszik. Pontosabban Putyin tetszik. Az elnök támogatottsága hónapról hónapra nő, jelenleg 82 százalék. Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben nincs háborús hisztéria, a közvéleménykutatások szerint a közhangulat 2005 óta nem volt ilyen jó.
– Mégis miért?
– Az oroszok úgy érzik, hogy bár a dolgok a csúnya európaiak és a még csúnyább amerikaiak miatt rossz irányba mennek, ők végre kinyitották a szájukat. A Szovjetunió bomlásakor 30 millió orosz rekedt a határokon kívül. A közvéleménykutatók először mindig azt kérdezik, van-e a válaszadónak kötődése Ukrajnához. A megkérdezettek 40 százaléka igennel felel. Az oroszok döntő többsége azt gondolja, hogy 1991-ben térdre kényszerítették őket, és most a Krímmel sikerült egy kis darabot visszaszerezni a méltóságukból.
– A Krímben is ennyire pozitívan értékelik az Oroszországhoz csatolást?
– A tatár és ukrán kisebbséget leszámítva, igen. Egy krími származású ismerősöm, aki ukrán egyetemeken oktat újságírást, azt mesélte, hogy a rokonai otthon „boldog, kegyelmi állapotban vannak”, hogy végre levehették az ukrán feliratokat.
– És Kelet-Ukrajna?
– Az orosz kormány nem akar fegyveresen beavatkozni a Donyeck-medencében, nem akar világháborút.
– Hogyan fogadták az oroszok a nyugati szankciókat és az azokra adott hazai választ, például élelmiszerek behozatali tilalmát? Nem félnek az élelmiszerhiánytól?
– A héten Közép-Oroszországban, a Don felső folyása mentén, jártam. Az emberek nem hiszik, hogy nem tudnak majd élelmiszert venni. Csak egy példa, úgy gondolják, hogy a német sertéshús helyett esznek majd kínait. Nem arról van szó, hogy a nyugatiak nem adnak el nekik több húst, hanem hogy ők nem kívánnak többet venni.
Ez nagy különbség. Lengyelország az egyik legélesebb bírálója Moszkva külpolitikájának, közben nagy mennyiségben ad például jonatán almát Oroszországba. Az oroszok erre azt mondják, hogy nem kérünk többet az almátokból, lehet, hogy a mienk nem lesz olyan szép, piros, kerek, de itt az alkalom, hogy felfejlesszük a jonatánkultúránkat. Lengyelországban meg sok ezer paraszt tönkremehet.
– Tehát a szankciók nem izgatják őket?
– A közvélemény-kutatásokból az derül ki, hogy az emberek 98 százaléka mindennapjaiban egyelőre nem találkozott a korlátozásokkal. Lehet, hogy öt-hat hónap múlva az ő szintjükön is érezhetőek lesznek, de egyelőre erről nincs szó.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
