Vajon hány kakasnak kell meghalnia ahhoz, hogy kellő mennyiségű hialuronsavunk legyen? Tényleg intelligens a liposzóma? Jó-e, ha pH-semleges a bőrünk, használ-e a hajunknak a kasmírkivonat, és mi van a zsírszegény margarinban? Megannyi kínzó kérdés, amelyre nap mint nap keressük a választ.
A marketingesek egyik örökérvényű mondása szerint a mosásban az utolsó innováció akkor történt, amikor feltalálták a zsíralkoholt, más néven a tenzideket. A többi – hogy por, folyékony vagy golyó formájú – csak marketing. Méghozzá igen hatékony, különben nem lehetne eladni az egy időben elérhető több tízezer fajta gyári mosószert.
Fokozottan igaz ez a tétel a kozmetikumokra,
ezen belül is a krémekre.
Miközben gyakorlatilag csak kétfélét használunk (vizes bázisút vagy zsírosat), a gyártók egymást túllicitálva igyekeznek eladni az innovációkat, az örök fiatalság megannyi elixírjét: a nano- és liposzómás, pro-retinolt, vital soft formulát, algakivonatot E-vitamint, selyemfehérjét és lószövetet tartalmazó kencéket.
Vizet, jó drágán
Bőrünk felszínét vékony, faggyúból, szaruzsírból és vízből álló filmréteg fedi. Ez a néhány mikronnyi réteg védi a bőrt a külső behatásoktól. Ez az emulzió semleges, körülbelül 5-ös pH-értékű.
Hogy így is maradjon, arról a szervezet tejsav termelésével gondoskodik. Ha a bőr úgynevezett felületaktív anyagokkal, tenzidekkel érintkezik – márpedig naponta többször is érintkezik, ha szappannal kezet mosunk, mosó- vagy mosogatószert használunk –, akkor a bőr savassága megsérül, így könnyebben jutnak káros anyagok a szervezetünkbe. A többi között ezért használunk krémeket.
Minden krém fő alkotóeleme a víz és valamilyen zsiradék. Akár vásároljuk, akár készítjük, mindig vízből lesz benne a legtöbb. (A gyári krémek dobozán az alkotóelemek aránya szerinti sorrendben kell feltüntetni a tartalmat: e szerint általában első a víz, utána jön a krémalap – vagy zsírkomponens –, a sűrítő, az illatanyag, és csak ezt követi a krém voltaképpeni „hatóanyaga”.
Egy avokádós krémben a teljes tömeg alig 0,1 százaléka az avokádó.)
A krém tehát víz és olaj/zsír.
Alapvetően kétféle létezik: O/V (olaj a vízben), és V/O (víz az olajban). Előbbihez tartoznak a különböző tejek és nappali, matt krémek. Utóbbihoz pedig a vajak, a napozókrémek és éjszakai arckrémek. Ahhoz, hogy a víz hajlandó legyen összekeveredni a zsírral, valamilyen ragasztóra, úgynevezett emulgeálószerre van szükség. Ezeket általában PEG (polyethylenglykol) rövidítéssel jelölik a tégelyen. „Amikor először kevertünk krémet hallgatóimmal a kölni népfőiskolán, meglepődve láttuk, hogy az emulgeátorral telített olaj mennyi vizet képes fölvenni. Egy rész akár 5-10-szeresét! Ugyanez igaz a margarinokra is. Aki tehát az úgynevezett »sovány« margarint választja, az voltaképpen drága pénzen vesz 70 százalék vizet” – írja dr. Rózsa Sándor bőrgyógyász a Testápoló kislexikonban.
Majdnem örök fiatalság
A fő kérdés persze mindig az, hogy egy krém mennyire hatékony: fiatalít-e, és eltünteti-e a ráncokat? A válasz röviden: igen és nem. A krémek tudniillik csak a bőr felső hámrétegét védik és ápolják. Tehát amikor krémet választunk, legyünk nyugodtak: a hatása legfeljebb néhány óráig tart. Ha egyes hatóanyagokat (vitaminok, sejtpreparátumok stb.) a bőr fel is vesz, azokat a nyirok- és a vérrendszer nagyon hamar elszállítja. Ezért kétségesek ezek hasznosulása. A leggyakrabban használt „bőrfeszesítő” adalékok, mint a kollagén és az elasztin például be sem jut a bőrbe.
A ráncok általában 200-300 mikrométer mélyek, a krémezés simító hatása pedig mindössze 10 mikrométer. A ráncsimító hatás nem más, mint a bőr vízfelvevő képességének növelése.
A kozmetikum hatóanyagának köszönhetően a bőrsejtek megduzzadnak, de a hidratálás csak átmeneti lesz. A manapság igen népszerű hatóanyagról, a felső hámréteg vízfelvételét segítő hialuronsavról (Hyaluronic Acid) kevesen tudják, hogy baromfitaréjból nyerik – belegondolni se merek, milyen eljárással. Nagyjából hasonló a helyzet a samponoknál, ahol az úgynevezett hatóanyag az öblítéssel egyszerűen kimosódik a hajból.
Egy sampontól a legtöbb, amit el lehet várni, hogy távolítsa el a hajról a szennyeződéseket.
A vitaminok, fehérjék legfeljebb néhány órán át hatnak – gondoljunk például a „hajdúsító” D-panthenol duzzasztó hatására.
A korpásodás elleni samponok általában 2-3 hét után fékezik a sejtszaporodást, és ezzel a korpásodást is. Ám leggyakoribb hatóanyagaik (magnézium-pirition, cink-pirition, octopirox) serkentik a faggyúképződést, ezért zsírosítják a hajat. És minden kezdődik elölről.
Szóma, ha mondom,
segít a gondon
A liposzóma a közhiedelemmel ellentétben nem hatóanyag, hanem módszer. Apró, szó szerint mikronméretű zsírgolyó, vizes maggal a közepén. Ez utóbbi tartalmazza a hatóanyagot, amely így könnyebben jut át a bőr sejtjein. Egy brit biológus fedezte fel 1961-ben. Először a gyógyszeripar, a nyolcvanas évek óta a kozmetikai ipar is használja. Sőt továbbfejleszti. Ma már sokkal menőbb, ha egy termék nanoszómás. Az viszont, hogy a nanorészecskék könnyebben jutnak be az emberi szervezetbe, és olyan biológiai membránokon is áthatolhatnak, amelyeken nagyobb részecskék normális körülmények között nem – nagyobb veszélyt is jelenthetnek. A hordozó anyagukból kiszabaduló nanorészecskék belélegezve az orrból akár az agyba is eljuthatnak, bőrre kerülve a normálisnál is gyorsabban felszívódnak, és a véráramba kerülnek. A nanoanyagok gyors elterjedését az egyes államok hatóságai és joganyagainak kialakítása nem követte, így alkalmazásuk lehetősége egyelőre szabályozatlan.
8500
A kozmetikumok csaknem 8500 összetevőt
tartalmazhatnak. De vajon tudjuk-e, hogy mi micsoda?
Aqua. Víz. Ha nem ezzel kezdődik az összetevők listája, gyanakodjunk!
Paraffinum liquidum. Paraffinolaj. Kőolajból előállított szintetikus zsír, nem szívódik fel, megmarad a bőr felszínén, akadályozza a bőr légzését.
Syntetyc beeswax. Mesterséges méhviasz. Veszélytelen hordozóanyag.
Shea butter/butyrospermum parkii. Sheavaj, a méregdrága kakaóvaj olcsóbb, természetes helyettesítője.
Sodium stearate. Nátrium-sztearát – avasodásgátló.
Glycerin. Polipropilénből, szintetikus eljárással készült, ragadós, filmszerű réteg a bőrön, nagyobb koncentrációban bőrizgató hatású. Nedvszívó, kisebb dózisban jól tartja a nedvességet.
Horse Tissue Extract. Lószövet. Természetes, állati anyag, hatása kétséges.
Silk Protein. Selyemfehérje, amelyet nyersselyemből vonnak ki. Nedvességtartó, hatása kérdéses.
Eucerin. Gyapjúzsír (5%) és paraffinolaj keveréke.
Bőrkímélő anyag.
Collagen. Kollagén – vágóhídi hulladékból (porc, inak, bőr) nyert anyag. A ráncot nem szünteti meg, de néhány órára bőrnedvesítő és simító hatású.
Peru-balzsam. Parfümkészítésre és kiütések ellen használják. Egy San Salvador-i fa kérgének bevágásával és füstöléssel nyert illatanyag. Gyakori, erős allergén.
Vaselin. Vazelin. Kőolajból gyártott szintetikus anyag, sokáig megmarad a bőr felszínén, elzárja a pórusokat, akadályozza a bőrlégzést.
Royal Jelly. Méhpempő. Természetes anyag, a méhkirálynő táplálására termelik a méhek – a bőrre nincs tartós hatással.
Zinc-stearate. Cink sztearát./Zinc-oxide, cink oxid.
Púderalapanyag, összehúzó, dezodorál, nagyobb koncentrációban veszélyes lehet.
A magyar reklámtörvény tiltja a megtévesztő reklámot, de nem határozza meg általánosan, hogy mi számít megtévesztésnek. Így minden gyanús esetben egyenként vizsgálódik és dönt a Gazdasági Versenyhivatal vagy a fogyasztóvédelem.
A tudományos szakkifejezések használatát reklámokban külön is tárgyalja a Magyar Reklámetikai Kódex. Eszerint: „Tilos a reklámban tudományos szakkifejezések, szavak alkalmazásával, valótlanul azt sugallni, hogy a reklámállítás tudományosan megalapozott. Az áltudományos vagy értelemzavaró szóhasználatot kerülni kell.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!