A világ nagy hitelminősítői közül harmadikként, a mindig megfontolt Moody’s is leminősítette a magyar államadósságot. Indoklásként a magyar költségvetés középtávú kilátásainak romlására hivatkozott: a nyugdíjkassza államosítása és a válságadók kivetése csak egyszeri intézkedés, s 2012-től újból növekvő államháztartási hiánnyal kell szembenézni. Mostani osztályzatunk alig hajszálnyira van a bóvlikötvény kategóriától.
A külügyminiszter szerint hibát követett el a hitelminősítő, míg a nemzetgazdasági miniszter úgy vélekedett, nem vett mindent figyelembe, a miniszterelnök pedig Stockholmban fogadkozott: Magyarországot hamarosan újból felminősítik, miután megértik, hogy a kormány költségvetési politikája működik. Nos, kicsit diákosnak tűnik a kormányoldal hozzáállása, úgy érzik, a „tanár” pikkel rájuk, s abban bíznak, ha a következő leckét megtanulják, máris kijavíthatják a gyenge osztályzatot.
A nagy hitelminősítők – a Fitch, az S&P és a Moody’s – azonban nem tanító bácsik. Nem nevelnek, s nem oktatnak, különösen nem kormányokat. Nekik csupán annyi a dolguk, hogy a különféle „papírokat” – részvényeket, kötvényeket, adósságleveleket –, országokat, cégeket folyamatosan rangsorolják. Megkönnyítik ezzel az úgynevezett intézményi befektetők dolgát. A fejlett világ nagy nyugdíjkasszái vagy a fejlődő világ óriási befektetési alapjai nem foglalkoznak olyan kicsiny országok folyamatos elemzésével, mint mondjuk, hazánk. Ehelyett a nagy hitelminősítők osztályozása alapján növelik vagy csökkentik a kezelésükben lévő magyar állampapírok, részvények arányát, de a spekulánsok is ezen jelzések nyomán fogadnak a devizapiacon a forint mellett vagy épp ellene.
A leminősítés tehát praktikusan azt jelenti, hogy például az amerikai nyugdíjalapok eladnak a náluk lévő magyar részvényekből, csökkentve ezzel ezek árfolyamát. Azt is jelenti továbbá, hogy az állampapírpiacon a magyar adósság megújítása többe kerül, mint korábban, s persze azt is, hogy többen fogadnak a forint ellen, s emiatt romlik a magyar fizetőeszköz. Mindezen hatások közül a magyar lakosság leghamarabb a devizapiaci eseményekkel szembesül, mert minden hónap 10-én az aktuális forintárfolyam alapján kalkulálják ki a bankok a devizahitelesek esedékes törlesztőrészletét.
A hitelminősítő tehát leginkább a futballbírókhoz hasonlatosak. Állandó támadások érik őket, mégis az történik a pályán, amit lefújnak vagy tovább engednek. Ahogy a zöld gyep füttyősei, úgy a minősítők is néztek már el nyilvánvaló „tizenegyest”: adtak jó osztályzatot nem sokkal később csődbemenő cégnek, s minősítettek már le utóbb szárnyaló részvényt. Lehetséges, hogy ezúttal is téved mindhárom „bíró”. Ám ettől függetlenül, most és a következő hónapokban a világ tőzsdéin, devizapiacain, a legnagyobb befektetők jobbára szabadulni fognak mindentől, ami magyar – részvénytől, állampapírtól, pénztől.
Ráadásul nem csak arról van szó, hogy az osztályzatunk gyenge, de a kilátásaink is rosszak. Ami azt jelenti, hogy ha a magyar kormány az elkövetkező hónapokban sorra teszi le az asztalra az államháztartási reformterveket és növekedési koncepciókat tartalmazó „dolgozatokat”, s mindezt a kétharmados többség birtokában meggyőző és megfontolt törvénykezéssel is alátámasztja, még akkor is, előbb a kilátásunk javulhat, s csak ezt követően távolodhatunk el a bóvli kategória közeléből. Magyarán, hosszú hónapokra be kell rendezkednünk a szamárpad közelében.
Megjegyzendő: a hitelminősítők kritikája a forrásaitól megfosztott Költségvetési Tanács véleményével egyezik. Az országnak sokkal olcsóbb lenne a tanács fenntartása, mint amibe a leminősítés kerül, mert abba belegondolni is rossz, mi történne, ha belecsúsznánk a bóvli minősítésbe: akkor komoly befektető már nem venne tőlünk semmit, s tényleg csak a legmegátalkodottabb hazardőr spekulánsok érdeklődnének a magyar részvények és kötvények iránt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
