Sok fiatal már a startkőnél elbukik az élet versenyében.
Az állástalan, oktatásban nem részesülő fiatalokra a GDP mintegy 1,2 százalékát kénytelenek elkölteni a kormányok Európában – ez azt jelenti, hogy Magyarországon 350 milliárd forintot szükséges áldozni erre a célra. Pontosabban szükséges lenne, ám a szociális kiadások és a segélyezés csonkolása miatt a munkanélküli fiatalokra is kevesebb jut.
Márpedig a válság kitörése óta (2008) az ifjúsági munkanélküliség 34 százalékkal növekedett. Ez azt jelenti, hogy a 15–25 év közötti fiatalok mintegy 30 százalékának nincs állása. De ez persze csak a „regisztrált munkanélküliek” aránya – a valós helyzet jóval aggasztóbb, hiszen e korosztály aktivitási rátája mintegy 27 százalék, magyarán valójában a harmada dolgozik csak több-kevesebb rendszerességgel.
Ráadásul a fiatalok miután végeztek, egy évig nem emelhetők be a közfoglalkoztatásba – értsd: a háromhavi álláskeresési támogatás kifutása után egyetlen fillér nélkül maradnak. Persze ahhoz, hogy bármilyen egészségügyi ellátásra jogosultak legyenek, fizetniük kell a mintegy 7 ezer forintos „minimál tb-t”.
Csak éppen nincs miből. Így legfeljebb anyuka és apuka keresetére/segélyére számíthatnak, illetve a nagyszülők nyugdíjára.
29 milliárd forintot –
csaknem ennyit von el a kormány az önkormányzatokról, így azoknak rendszeres szociális ellátásra vagy lakásfenntartási támogatás nyújtására már nem lesz fedezetük, de megszűnt a bajba jutott hiteleseket segítő adósságkezelési keret is, ezért a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő devizahitelesek senkitől sem kapnak segítséget.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!