Kulcsfontosságú lehet Európa jövője szempontjából, ha ismét Angela Merkel alakít kormányt Németországban. Márpedig nem kell hozzá nagy jóstehetség: a kancellár konzervatív pártja, a CDU nyeri a vasárnapi választást. Magyarországnak is hatalmas a tét.

  <h1>Merkel és Orbán - Fotó: Reynaldo Paganelli, AFP</h1>-
  <h1>Pártok támogatottsága Németországban</h1>-

Merkel és Orbán - Fotó: Reynaldo Paganelli, AFP

- – Kép 1/2

A 61,5 millió szavazásra jogosult döntését izgalommal várják Európa-szerte. Németország az EU legnagyobb gazdasága, így a berlini kormány álláspontja meghatározza az uniós stratégiát a legégetőbb kérdésekben, mint az európai integráció jövője, a Brexit, a görög adósságválság. És ide tartozik a „magyar–lengyel kérdés” is.


„Erről majd beszélnünk kell”

Dőreség lenne azt várni, hogy a tisztségében megerősített kancellárnak első dolga lesz jól odacsapni az EU rendbontói közé. Sokkal előbbre való, hogy Emmanuel Macron francia köztársasági elnökkel karöltve lendületet adjon az európai integrációnak. Budapestre és Varsóra nem megfegyelmezés vár, hanem esély, hogy ne maradjon le a gyorsuló európai vonatról.

A szokásos itáliai nyaralásáról visszatért Merkel a Berliner Zeitungnak adott interjújában elfogadhatatlannak nevezte, hogy egy uniós tagország kormánya azt mondja, nem érdekli az Európai Bíróság ítélete. Arra a kérdésére, hogy Magyarországnak távoznia kell-e az EU-ból, nem válaszolt nemmel, hanem azt mondta, hogy ez a probléma Európa egyik nagyon alapvető kérdését érinti, amit meg kell vitatni a következő uniós csúcson, október 19-20-án. Merkel arra utalt, hogy az Európai Bíróság kimondta: érvényes a kvótadöntés, amely alapján a tagországok kötelesek meghatározott számú menekültet átvenni a nagy migrációs nyomásnak kitett Olaszországtól, illetve Görögországtól.

Ez ellen Magyarország és Szlovákia adott be keresetet, de elutasították.

Budapest nem csupán a kvótaügyben került szembe Berlinnel – és Brüsszellel. Még mindig megoldatlan a CEU ügye, ott rikít a külföldi támogatásban részesülő civil szervezeteket megbélyegző törvény, a sorosozó plakátkampány után pedig jön a sorosozó nemzeti konzultáció. Eközben Varsóban éppen az igazságszolgáltatási rendszert fogja rövid pórázra a kormány.

Az „erről majd beszélnünk kell” merkeli kitétel vészjóslóan hangzik, és azt tükrözi, hogy a jogállami követelmények elbliccelésében és megtagadásában is vannak különböző fokozatok. Ha egy tagállami vezető azt mondja, fütyül a bírósági ítéletre, mindenképpen túl van a vörös vonalon. Ám az érvényben levő kvótarendszer jogi kötelezettsége hamarosan megszűnik, az EU új menekültstratégiáját pedig csak kompromisszummal lehet kialakítani.


A kézcsók nem segít

Hogy mire készül a kancellár, következtetni lehet abból, amit Jean-Claude Juncker hangsúlyozott az unió helyzetéről tartott  beszédében, az Európai Bizottság elnöke ugyanis közismerten szoros kapcsolatban van Berlinnel. Juncker arról beszélt, hogy el kell kerülni Európa kétsebességűvé válását, azt, hogy mag-Európa „elhúzzon” a perifériára szoruló tagországoktól. Ehelyett az euróövezethez még nem tartozókat a közös fizetőeszköz bevezetésére ösztönözte Juncker.

Olyan, mindinkább föderális Európa képét rajzolta fel, amelyben az eurózóna költségvetéséért közös pénzügyminiszter felel. Ehhez lehet csatlakozni, vagy sajnálatos módon lehet kimaradni belőle.

Az „európai gondolat” újra vonzó lehet, és ezt nem csupán a javuló gazdasági mutatók támasztják alá. Több európai országban – Ausztriában, Hollandiában, Franciaországban – a nemzeti elzárkózás önjelölt apostolainak a kudarcát hozta a választás.

Ezt a szériát folytathatja a tavalyelőtt sokak által már eltemetett Merkel sikere. Már régen nem az 1294 menekült elhelyezéséről van szó. Jarosław Kaczynskinak és Orbán Viktornak nem azt a kérdést teszi fel Európa, hogy miért nem hajlandóak eleget tenni több alapkövetelménynek, hanem azt, hogy készek-e bevonni hazájukat az eddiginél mélyebb együttműködésbe. Ezt a kérdést nem lehet elkerülni, a kézcsók nem segít.


Szélsőjobb a Bundestagban

Ugyanakkor Merkelnek odahaza számolnia kell a szélsőjobb megerősödésével, amire Hitler bukása óta nem volt példa. Az Alternatívát Németországnak (AfD) bizonyosan bejut a berlini törvényhozásba, a Bundestagban viszont karanténba kerülhetnek a bevándorlásellenes szövegekkel kampányoló populisták: egyetlen párt sem hajlandó együttműködni velük, sőt melléjük kerülni sem akarnak az ülésteremben. Várhatóan hat frakció lesz az új Bundestagban, ami szintén példa nélküli a Szövetségi Köztársaság történetében. A két nagy, a konzervatívok és a szociáldemokraták mellett négy kisebb párt fej fej mellett várja a voksolást.

A liberális FDP, a Baloldal, az AfD és a Zöldek egyaránt 8-10 százalék közötti eredményre számíthatnak a felmérések szerint (lásd grafikonunkat). A kérdés, kivel kormányoz majd Merkel a választások után. Valószínűleg marad a nagykoalíció, de elképzelhető, hogy a konzervatívok a liberálisokkal alakítják meg az új kormányt – ha együtt abszolút többségük lesz.

Kormányzásának eddigi 12 éve alatt Angela Merkel több olyan döntést hozott, amit kevesen vártak volna egy konzervatív kancellártól.
- Megnyitotta a határt a menedékkérők előtt.
- Bezáratja az atomerőműveket 2022-ig.
- Lehetővé tette az azonos neműek házasságát (jóllehet, ő maga nemmel szavazott a javaslatra).
- Eltörölte a kötelező sorkatonai szolgálatot.
- Szociális támogatást vezetett be a kisgyerekeiket gondozó apáknak.


A német választási rendszer hasonló a magyarhoz, meg nem is. Egy forduló van, egyéni jelöltre és pártlistára lehet szavazni. Az a párt jut be a Bundestagba, amelyik megszerzi a listás szavazatok legalább 5 százalékát, vagy – itt az első eltérés – legalább három egyéni körzetben nyerni tud. Ám a lényegi különbség az, hogy a német rendszerben, ellentétben a magyarral, éppen az arányosság a cél. Németországban ezért nem fordulhat elő, hogy egy párt 43 százalékos támogatottsággal kétharmados többséget szerez, ahogy nálunk a Fidesz. (A CDU/CSU 41,5 százalékos listás eredménnyel a parlamenti helyek 49 százalékához jutott 2013-ban.) A 299 egyéni mellett 299 listás helyet osztanak szét, de ehhez még úgynevezett „többletmandátumokat” létesítenek az eredmények ismeretében, hogy a parlamenti képviselet a szavazatok valós arányát tükrözze. Az előző Bundestagnak ezért nem (2x299=) 598 tagja volt, hanem 631. 


Pártok támogatottsága Németországban



CDU: A Kereszténydemokrata Unió és bajor testvérpártja, a CSU szinte örökös kormányzópárt Németországban: 1982 óta csupán 7 évet töltött ellenzékben. Most is toronymagasan esélyesek.
SPD: A nagy múltú szociáldemokraták csodát vártak Martin Schulz kancellárjelöltségétől, de kezdeti lendületük alábbhagyott. Kérdés, kisebbik koalíciós partnerként, vagy ellenzékben folytatják-e.
FDP: A liberális párt legutóbb kibukott a parlamentből, most a fiatal és karizmatikus Christian Lindner vezetésével akár a harmadik legnagyobb frakciója lehet. Kedvenc témái az oktatás és a digitális világ.
Baloldal: Nagy utat tett meg az egykori keletnémet állampárt utódja negyedszázad alatt. Kitört a politikai elszigeteltségből, és már nemcsak az egykori NDK területén számíthat jó eredményre.
AfD: Az Alternatívát Németországnak 2013-ban alapított populista, euroszkeptikus párt, legutóbb éppen csak kimaradt a parlamentből, ezúttal biztos befutónak tűnik, akár 60-80 mandátummal.
Zöldek: A környezetvédő mozgalomból kinőtt párt társelnöke, a török származású Cem Özdemir keményebb német és európai fellépést sürget Erdoğan elnök diktatórikus politikája ellen.

 

Mentés

Punkokat a Bundestagba! 
Abszolút esélytelenként, de annál nagyobb lelkesedéssel indul a Német Anarchista Pogópárt (APPD), a mi kétfarkú kutyánk nagy testvére. A két hannoveri punk által 1981-ben alapított mozgalom újra fel- vagy inkább beszívta magát a szavazás előtt.
Klasszikus szlogenjét (A munka szar) ezúttal nyugdíjreform- tervezettel egészítette ki, ifúsági nyugdíjat ígért, hogy hívei fiatalon is zavartalanul piálhassanak állami támogatásból. A párt eddigi legnagyobb sikere, hogy botrányos kampányhirdetésének sugárzását két tévécsatorna is megtagadta a jóízlés nevében. Most először saját kancellárjelöltje van az APPD-nek: Karl Nagel elmondta, céljuk a szavazatok 0,5 százalékának megszerzése, a német törvény értelmében ugyanis e határérték felett megtérítik a kampányköltségeket.
A pénzt egy hatalmas partin dorbézolnák el, hogy „ha már úgyse változik semmi, legalább meghálálják a szavazatokat – dobozos sör formájában”.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!