Forma–1-es kutyák

Arlay Frigyes testnevelő tanár, 36 éves. A városban úgy mondják, kész életművész: tanít, kutyázik (az ÖGV Gols versenycsapatának és a vom Panoniensee kennel őrző-védő trénere), és valahogy úgy történnek vele a dolgok, hogy végül, mint a macska, mindig talpra esik. Mi éppen gumicsizmában találjuk, nem éppen trendi, sportos öltözékben slaggal tisztítja a kenneleket.

„Úgy volt, hogy egyet megcsinálok, ha már elkezdtem, akkor gondoltam, fertőtlenítem az összeset. A kutyapanzióban tíz kutya fér el, de most kevesen vannak, hamar megvagyunk. Azért nem könnyű ezt a 10 ezer m2-es területet rendben tartani. A kiképzőterület akkora, mint egy focipálya, van egy kis tó, egy kis ház és egy klubhelyiség.”


Egész évben táborozás
 
A terepszemlét a klubhelyiségben folytatjuk, ami nem éppen meleg, de a kályhát pikk-pakk bedurrantjuk. Gondolnánk, egy testnevelőtanár jellemzően táborokat szervez, sportegyesületben dolgozik a tanítás mellett, és hétvégeken versenyeken üvölti véresre a torkát.

„Bizonyos értelemben én is táborokat szervezek – mosolyodik el Frici. – Csak ezek január 1-jétől december 31-ig tartanak, és minden reggel fél hétkor kezdünk, s nagyjából este 10 körül fejezzük be a programokat. A táborozókat meg kell futtatni, etetni, és nem utolsósorban tanítani kell őket.”

A táborlakók három turnusba oszthatók: a panziós, a kiállításra készülő és a sportkutyák, merthogy róluk van szó, a kutyákról.

A sportkutyák esetében nem a vadász- és munkakutyákra kell gondolnunk. „Ezeket a kutyákat úgy kell elképzelnünk, mint a Forma–1-es autókat. Náluk nem feltétlenül a külalak a döntő, hanem a mentális képességeik, ösztönös adottságaik, amelyek segítségével tökéletesen tudják végrehajtani a verseny- és vizsgafeladatokat – teszi helyre a félreértéseket Arlay Frigyes. – Ezek a tulajdonságok persze kellenek a munkakutyáknak is, de ezek a sportkutyák csak pályán teljesítenek igazán jól, pont úgy, mint a Forma–1-es autók.”

És ahogy a Forma–1-es autóknak speciális a versenykörnyezetük, úgy a sportkutyák is speciális körülményeket igényelnek. Például nagyon nem mindegy, hogy egy megmérettetés során milyen segéddel dolgoznak a kutyák.

Ennek a sportágnak az egyik csúcsa, ha valaki világversenyen első számú őrző-védő segédként vehet részt. Arlay Frigyes a 2012- es Dobermann Világbajnokságon ezt a feladatot látta el. Ő volt az az ember, aki a verseny során futott szembe a teljes erővel rátámadó dobermannokkal. Az ő dolga volt, hogy a kutyák a lehető legjobban dolgozhassanak úgy, hogy sem ember, sem az állat ne szenvedjen sérülést. Hogy pontosan értsük, mekkora erők dolgoznak egy-egy ember-állat találkozásakor, a kutyakiképző elmesélt egy történetet. Egy bajnokságon az egyik segéd már a sokadik kutyán volt túl, és a hatalmas terhelés annyira megviselte, hogy a támadó kutya a kezénél fogva úgy elrántotta, hogy a segédnek elszakadt a hasizma.

Ha ilyen előfordulhat, akkor mégis, mi is történik a pályán? Alapvetően az egyik legfontosabb feladat, hogy a kutya koncentrációja pillanatra se essen vissza. Minden idegszálával a gazdát kell figyelnie, gyorsan és pontosan kell a nyomkövetés, az engedelmességi és őrző-védő feladatokat teljesítenie.


A kutya nem tud hibázni

Egy nemzetközi szinten is eredményes kutya kiképzése öt-hat év, amely szorgos és aprólékos napi gyakorlást követel esőben, hóban, fagyban, karácsonykor, vasár- és ünnepnapokon is. Arlay Frigyes kutyája Bibi, egy dobermann, amellyel az osztrák bajnokságban idén harmadik helyet sikerült elérni. Bibi láthatóan nagyon élvezi, hogy dolgozhat, és minden percet megragad, amit a gazdájával tölthet.

Egy verseny azonban nem csak fizikai munkát követel a gazdától. Ide teljesen más személyiség kell, mint az emberi sportvilághoz. Ugyan társ a kutya, de minden felelősség a tréneré. A kutya ugyanis nem tud hibázni, nem is lehet hibáztatni.

„Az első versenyemen versenydrukk szállt meg, ami a nem kutyás sportban fontos elem lehet a jó teljesítményhez – emlékezik a kiképző. – Ez a feszültség azonban átragadt a kutyámra, így nagyon rosszul zártuk a versenyt. Ezt a mai napig tanulom: ha kutyával dolgozom, minden külső ingert, feladatot, stresszt ki kell zárni. Más megoldás nincs.”

Arlay Frigyes azonban nem csak a saját kutyájával foglalkozik.

Külföldről érkeznek hozzá kiállítási kutyák kiképzésre, hogy aztán a kiváló vérvonalú ebek tudásukkal kisebb vagyonokat érő kutyákká váljanak. Az őrző-védő fajták esetében ugyanis a munka ugyanúgy hozzátartozik a minőségi tenyésztéshez, mint a szépség.

Legutóbb Horvátországból vendégeskedett egy kan német juhász, és a több hónapos tréning után a kutya piaci ára 100 ezer euró fölé kúszott. Most ennek a kutyának a fiútestvére várja az értő oktatást.


Drága hobbi

Ez a piac azonban nem a képzett kutyák eladására épül, az ár bizonyos értelemben csak jelzésértékű, egyfajta anyagi rangsort fejez ki. A nagyon drága kutyák gazdái nem a kutyáikból élnek, ez egy elég drága hobbi. Mondjuk úgy, hogy valaki a jachtokra költi a pénzét, más a golfozásra, más pedig a világszínvonalú fajta kutyákkal bíbelődik több százezer eurós tételben. És hogy akkor miért a mosonmagyaróvári testnevelőtanár trénert választják? Arlay Frigyes reklámra biztosan nem költ. „Az ember híre szájról szájra terjed – magyarázza. – Amiben én talán más vagyok, nálam a kutyának nem kell gyors eredményt elérni. Jó pár hónapot szentelek arra, hogy a kutya mélyen és biztosan elsajátítsa azt, ami egy kiállításra, versenyre kell.”

Azonban van itt egy másik aktuális kérdés: egy osztrák határ menti városban, németül beszélő, piacképes tudással rendelkező tanárember miért marad a pályán?

A válasz tiszta és egyszerű: „A kutyákhoz fizikum kell, teljesen ép test. Elég, ha télen megcsúszom, eltöröm a kezem, hónapokig nem tudom ezt a munkát végezni. A másik ok, hogy a tanárképző főiskolán volt egy olyan tanárom, aki megszerettette velem a tanári munkát.” Az pedig, hogy most melyik tekinthető a főállásnak, és melyik a mellékállásnak, döntse el mindenki maga.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!