„Ha találkozni akartok a világ legjobb harmonikakészítőjével, keressétek Kovács Zombort. Amióta az ő hangszerén játszom, teljesen új világ nyílt meg előttem.” Ha mindezt egy tévéreklámban hallom, eszembe sem jutott volna megkeresni Kovács Zombort. De Ferenczi Györgyre érdemes odafigyelni, különösen, ha szájharmonikáról van szó. Ebben ugyanis ő az egyik legnagyobb sztár. Idehaza mindenképpen. Úgyhogy irány a műhelye!

Amikor „műhelyről” beszélünk, ne gondoljanak valami puccos belvárosi szalonra. Sőt. Műhelyre se nagyon. Inkább egy garázsra, ahol – ha Zombor szüleinek autója éppen nem tolat befelé – a világ legjobb harmonikái készülnek. Amikor megérkezünk, Zombor mikroszkóp alatt nézeget valami furcsa alkatrészt, aztán kiveszi és igazít rajta egy CNC-marógéppel. Láthatóan elégedetlen az eredménnyel, úgyhogy újra mikroszkóp és megint CNC. Közben állít valamit a programon.

A szerszámok többsége egészen különös formájú, aligha kapható boltban. „Ez olyasmi, amihez nem gyártanak szerszámot, úgyhogy legtöbbször magam csinálom azokat is – magyarázza Zombor. – Ezeket az állványokat például 3D-nyomtatóval készítettem, így volt a legegyszerűbb.” A polcon gémeskút – Legóból. „Ja, ez egy hangoló, most tervezem. Persze az igazi majd nem Legóból lesz!”

A gépészmérnök végzettségű Kovács Zombort tíz éve fertőzte meg a harmonikázás nevű vírus. „Korábban táncoltam, szerettem a zenét, de nem játszottam semmilyen hangszeren. Aztán egy külföldi kiránduláson előkerült egy harmonika. Azt mondtam magamnak: nekem kell egy ilyen! Itthon bementem a hangszerboltba és vettem egyet. Próbálgattam, és rájöttem, hogy hiányoznak róla hangok. Fogalmam sem volt, hogy miért, ma már tudom: a bluesharmonikán nincs rajta a teljes kromatikus skála. Mindenesetre visszavittem a boltba, hogy ez nem jó nekem, kevés a hang. Az eladónak tetszett, hogy próbálkozom, és adott egy jobbat, hogy azon tanuljak. Ez volt Pribojszki Mátyás, az egyik legjobb hazai harmonikás – persze akkor ezt sem tudtam. Vettem még egy könyvet és Ferenczi Gyuri egyik lemezét, és elkezdtem tanulni a harmonikát."

A történetnek itt nincs vége, sőt inkább itt kezdődik. Kovács Zombor ugyanis – lévén mérnök –, tudni akarta, mi van odabent, vagyis: mitől szól úgy, ahogy szól. Szétszedte a hangszert, kicsit tisztított rajta, lereszelt egy darabot az egyik lamellából, aztán a másikból, és rájött, hogyan kell áthangolni. Ötletei lettek. Csak éppen nem volt kivel megosztania őket…

Néhány évvel és rengeteg tapasztalattal később Budapesten járt a világ egyik harmonika istensége, az új-zélandi Brendan Power. A véletlen úgy hozta, hogy Zombor fuvarozta őt a szállodába, és ha már egy autóban ültek, megemlítette neki, hogy milyen problémák foglalkoztatják. A hangszervirtuóz és a mérnök egymásra találtak. A szakmai eszmecseréből levelezés, barátság, majd meghívás lett. Zombor először csak egy hetet töltött Brendannál, aztán hóna alá kapta a CNC-gépét és a terveit, és egy hónapra kiköltözött Canterburybe.

A megoldandó probléma az volt, hogyan lehet alkalmassá tenni a hangszert arra, hogy a bluesnál bonyolultabb zenéket is játszani lehessen rajta. Ekkor már létezett erre egy próbálkozás, a Suzuki SUB30-as harmonikája, amelynek fejlesztésében részt vett Brendan, csak a gyár nem azt és nem úgy valósította meg, ahogy kellett volna. Kezelésbe vették hát ezt a típust, hogy valóra váljon az álom, így született meg az első saját készítésű hangszerük.

„A szájharmonikát, más néven herflit a svábok találták ki még a 19. században, a saját népzenéjükhöz – mondja Ferenczi György, a Rackajam frontembere, aki legenda a magyar blueszenélésben. – Három akkordnál többet nem lehet rajta játszani. A bluesharmonika alapja ma is ugyanez. Én évekig bluest játszottam rajta, aztán azt gondoltam: miért ne lehetne a magyar népzenét is átültetni harmonikára? Hát azért nem, mert hiányoznak róla hangok. Ha népzenében egy táncrendet játszol, ott, mondjuk, minden A-ban van, egy hangnemben. Azon belül viszont az összes hangot játszanod kell. A bluesharmonikával ez lehetetlen. Engem ez teljesen letaglózott, húsz évig küszködtem ezzel a problémával. Zomborék fő újítása abban áll, hogy az összes hangot könnyedén lehet hajlítani, mind fújva, mind szívva, ráadásul koncertsebességgel. A hangzása pedig olyan, mint akármelyik másik hangszeré, közben gyors, vad és dinamikus. Ez valódi forradalom, higgyétek el, néhány év múlva mindenki ilyen hangszeren akar majd játszani.”

Valójában egy szeleptartó lapról és egy saját tervezésű harmonikatestről van szó, amely a harminclamellás SUB30-ból valóban forradalmi hangszert csinál – magyarázza Zombor.

„Vannak fantasztikus virtuózai a harmonikázásnak, például Howard Lewy, aki egy húszlamellás bluesharmonikán is kijátssza az összes hangot, de ehhez speciális technikára, és különlegesen hangolt hangszerre van szükség. A mi fejlesztéseinknek köszönhetően gyakorlatilag bárki, aki tud harmonikázni, képes ezekre a hangokra és hajlításokra.”

És persze akit nem riaszt el a hangszer ára. Egy átlagos profi harmonika már tízezer forintért kapható, a különlegesen átalakítottak pedig ötven-hatvanezerért. Zomborék spéci hangszere a 80 ezer forintnál is többe kerülhet. A budai garázsban állva nehéz elképzelni, hogy egyszer innen kerül majd ki a világ „harmonikatermésének” java. De Zomborék is inkább kicsiben gondolkodnak.

Egyelőre a technológiát tökéletesítik, maradnak a kézműves munkánál, kiállításokra, fesztiválokra járnak, és keresik a vállalkozó kedvű zenészeket. Merthogy a bluest játszók többsége konzervatív, és úgy gondolja, hogy egy bluesharmonika minden hangot tud, amire neki szüksége van. Akik viszont zongorán vagy hegedűn „szocializálódtak”, vagy úgy gondolják, hogy a szájharmonika több mint egyszerű kocsmai herfli, azok biztosan megtalálják a magyar garázsforradalmárt.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!