Forrongó Afrika

Véget ért a cenzúra

Szűcs Ágnes

Tunéziában három hete tartanak a zavargások, a rendőrök sortüzétől legalább hatvan ember vesztette életét egy civil szervezet becslése szerint. A lázadást – az algériaihoz hasonlóan – az alapvető élelmiszerek árának emelése robbantotta ki, de valójában sokkal mélyebb politikai ellentétek húzódnak meg a háttérben. Annak ellenére, hogy Tunézia az egyik „leg­európaibb” állam a térségben, ahol jelentős a középosztály, biztosított a nemek közti egyenlőség, és a terrorizmus ellen is jelentős lépéseket tettek, nincs valódi demokrácia. Az elnök 1987-ben került hatalomra, és eddig erősen korlátozták a politikai jogokat, cenzúrázták az internetet.

A feszültség szerdán lett igazán nagy a fővárosban. A tüntetők Ben Ali távozását követelték, aki először csak a belügyminisztert menesztette, majd az egész kormányt. Csütörtökön bejelentette, hogy csak 2014-ig marad az állam élén, és biztosítani fogja a sajtó- és gyülekezési szabadságot. Az internetcenzúrát azonnal megszüntették, és az árakat is leszállították. A tiltakozás nem enyhült, csak békésebb lett. „Kenyeret igen, tejet igen, de Ben Alit nem!” – skandálták a tüntetők, tudtuk meg Kecskés Tibor tuniszi nagykövettől. Este azonban az elnök több mint 23 év után lemondott, elhagyva az országot, Szaúd-Arábiába menekült. Az alkotmány 56. cikke értelmében a miniszterelnök, Mohamed Ghannouchi lett az ideiglenes államfő, aki még péntek este szükségállapotot hirdetett meg, ami – többek között – megtiltja a gyülekezést. Ennek ellenére egész éjjel fosztogatták az üzleteket. Tunisz belvárosát a rendőrök lezárták. A tüntetők azonban nem voltak hajlan­dóak Ghannouchit elfogadni, a felvonulások folytatódtak, így tegnap az Al­kománytanács Foued Mebazaa-t, a tunéziai parlament elnökét jelölte ki ideiglenes államfőként. Hosszú politikai fordulat, a demokratikus rendszerre való áttérés indult meg Tunéziában – véli a tuniszi nagykövet. A francia kormány tegnapi rendkívüli ülése után kijelentette, hogy segíteni fogja egykori gyarmatát a valódi demokrácia megteremtésében.

Nincsenek magyarok Tunéziában társasúton, ugyanis ebben az időszakban nem indulnak chartergépek az afrikai országba – tudtuk meg a Medina Tourstól. A Vasárnapi Hírek több utazási irodánál is érdeklődött, de egyikük sem szervez utakat januárban, ugyanis ilyenkor Tunéziában is tél van, a hőmérséklet nem éri el a 20 fokot, így minimálisra csökken az idegenforgalom. A leghamarabb február 18-án indul csoport, de azok, akik erre befizettek, nem jelentkeztek az irodánál, hiszen az utazásig még egy hónap van hátra – mondta a Kartago Tours illetékese. A 10-15 magyar, aki egyénileg utazott Tunéziába, vagy ott dolgozik, már tu­datta a nagykövetséggel, hogy biztonságban van.

Makacs elnök

Már a békefenntartók járműveit is megtámadták Elefánt­csontparton – jelentette a BBC. Ennek ellenére a hatalmához ragaszkodó Laurent Gbagbo elnök a francia Canal+ tévécsatornának adott interjújában állítja, hogy az ország „nem áll sem a vérfürdő, sem a polgárháború, sem pedig a népirtás szélén”. Gbagbót a november 28-án tartott választásokon legyőzte Alassane Ouattara. A több mint tíz éve hatalomban lévő politikus mégsem volt hajlandó átadni a helyét, mert szerinte csalás történt. Holott az ENSZ, az EU és az Afrikai Unió Ouattarát ismerte el. A választás óta eltelt egy hónapban állandósult az erőszak Elefánt­csontparton, a tűzharcok mindennaposak.

A háttérben az áll, hogy az elmúlt évtizedben számos szegényebb szomszédos államból – például Maliból vagy Burkina Fasóból – sokan áttelepültek a jobb élet reményében. A bevándorlók főként Elefántcsontpart északi terüle­tein élő muszlimokkal ápoltak jó kapcsolatokat, amit a déli populista politikusok kihasználtak, a nemzet meggyengítésével vádolták őket. 2002 óta tart a polgárháború, 2003-ban érkeztek az első békefenntartók az országba. A mostani vitának is ez az alapja: Gbagbo az ellenfelére leadott északi szavazatokat nem tartja érvényesnek.

Jelenleg 10 ezer fős békefenntartó misszió állomásozik az országban, melynek fő feladata a civilek védelme. Gbagbo, mivel az ENSZ nem ismeri el államfőként, felszólította a békefenntartókat, hagyják el az országot. Ezt az ENSZ kategorikusan megtagadta, sőt a héten a szervezet főtitkára, Ban Ki Mun újabb 2000 katonát, három harci helikoptert és katonai kórházak felállítását kérte a Biztonsági Tanácstól, azért, hogy javíthassanak a helyzeten, hiszen „a Gbagbo ex-elnökhöz hű katonaság és milíciák közvetlen fenyegetést jelentenek”.

Új állam születhet

Tegnap ért véget a Dél-Szudán függetlenségéről tartott egyheti népszavazás, melynek eredményeire még várni kell, de valószínű, hogy megszülethet a világ legújabb állama. „Nincs a dél-szudánihoz hasonló békeépítési kihívás” – írta az USA Nemzetközi Fej­lesztési Ügynöksége egy nemrég nyilvánosságra hozott jelentésben. Már a választások megszervezése sem volt egyszerű feladat, ugyanis a szudáni lakosságnak mindössze 15 százaléka írástudó. Ezért olyan szimbólumokra volt szükség, amelyet könnyen megérthetnek az emberek. Hosszas előkészítés után a választás végül egy nyitott tenyérre, amely a szakadást, és kézfogásra esett, amely az egységet jelképezi. Emellett 14 ezer tisztviselőt kellett kiképezni arra, hogyan bonyolítsák le az egyhetes választást, amelyre 3,9 millió választó regisztrált, ami a 8,5 milliós lakossághoz képest nagyon jó eredmény.

Ez is jól mutatja, milyen nehéz feladat lesz megalakítani a dél-szudáni államot, ha megszavazzák. A már idézett tanulmány kimutatta, hogy az ország évtizedekig rászorulhat a nemzetközi segélyekre. Az utak eltűnnek az esős időszakban, az áramot dízelgenerátorokkal állítják elő és a népességnek több mint a fele napi 75 dollárcentnél kevesebből – a 1,3 dolláros szegénységi küszöb majdhogynem feléből – él az ENSZ becslései szerint. Ugyanakkor nagy esélye van Dél-Szudánnak a felemelkedésre, ugyanis jelentős olajkészletekkel rendelkezik. Azonban „az olaj és az ásványkincsek – mutatott rá a New York Times szakértője, Nicholas Kristof – gyakran csak ártanak egy elszegényedett országnak, mert csak kevés munkahelyet biztosítanak, de elősegítik a korrupciót és a rossz kormányzást.” Az biztos, hogy jó néhány évig, míg a vezetékek ki nem épülnek, Észak-Szudán lesz gazdasági előnyben, ahol kiépült már az ipar.

Az egyelőre kétséges, hogy a szavazás hogyan befolyásolja majd a polgárháború sújtotta Darfúr régió sorsát. Észak-Szudán három nyugati tartománya alkotja Darfúrt, amely határos Dél-Szudánnal. A szakértők csak remélni tudják, hogyha békében lezajlik a szakadás, a darfúri menekültek helyzete is javulhat.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!