Masszívan utálják a magyarok a menekülteket: sem az életveszély, sem az éhezés nem ok a befogadásra.
Erős az idegenellenesség a társadalomban, de a régióban korántsem mi rettegünk legjobban tőlük. Ráadásul (a kormány retorikájával ellentétben) a magyar társadalom nyitott a menekültválság uniós szintű megoldási javaslataira – ez derül ki a TÁRKI társadalomkutató intézet legfrissebb, az idegenellenességét és a migránsoktól való félelmet vizsgáló anyagából.
„Adatfelvételünk két pillanatképet mutat. Az egyik az október közepi állapot, mikor még voltak menekültek Magyarországon, de már lezárták a határt, és friss volt átvonulásuk élménye. Ezután következett a párizsi terrortámadás, és a tömeges zaklatás szilveszterkor Kölnben. Feltehetőleg ezek hatására nőtt meg januárra drasztikusan az idegenellenesség a társadalomban” – magyarázta Simonovits Bori, a TÁRKI vezető elemzője. Így 2016 elején az emberek 53 százaléka mondta hogy senkit nem engedne be az országba.
Az is figyelemre méltó, hogy januárban már a menekülésre késztető okok sem hatották meg a társadalmat. Míg októberben az emberek 52 százaléka értett egyet azzal, hogy a háborús övezetből érkezőket be kell fogadnia, az éhség és természeti katasztrófa elől futókat pedig 50 százalék „várta szeretettel”, év elejére 34, illetve 35 százalékra csökkent az az arány. „A mostani kutatásnál nemcsak azt kérdeztük, kiket kell beengedni és kiket nem, hanem a félelmet és a fenyegetettségérzést is vizsgáltuk” – mondta Simonovits Bori.
Ennek egyik érdekes vetülete a jóléti sovinizmus, amire a kormány is rájátszott a hírhedt plakátkampányával. „A fogalom lényege, hogy a többségi társadalom tagjai attól tartanak, egy kisebbség elveszi a megtermelt javakat, főként a gazdaságiakat. Leegyszerűsítve: a félelem, hogy a bevándorlók elveszik a magyarok a munkáját” – pontosította a fogalmat a kutató. Ráadásul a kulturális tényezőkre, az egész életmódra is ki lehet ezt a vélekedést terjeszteni.
Az idegenellenességgel alapvetően négy tényező állt párhuzamban: a társadalmi státusz, a lakhely, a politikai hovatartozás és a személyes érintkezés. „Az iskolázottak általában toleránsabbak a bevándorlókkal szemben, míg a társadalmilag vesztes csoportok – az alacsony státusúak, akik jellemzően távol maradnak a politikától, akiknek nincs önálló egzisztenciájuk – idegenellenesek és jobban félnek tőlük” – mutatott rá Simonovits Bori. A politikai hovatartozás is szignifikánsan összefüggött az idegenellenességgel.
A Jobbik-szavazók esetében pedig kiemelten magas (4,4 egy 7 pontos skálán), a Fidesz-híveknél magas (4,3 pont), az MSZP-pártiak (3 pont) esetében átlag alatti volt az elutasítás szintje.
Budapesten és a Dél-Alföldön, ahol nagyobb arányban fordultak meg menekültek, a kutatók tapasztalatai szerint nagyobb volt az idegenellenség és a félelem is.
A fentiekkel ugyanakkor összefügg a személyes ismeretség és a társas érintkezések hatása is. „Azoknál, akik az adatfelvételt megelőző 12 hónappal csak érintőlegesen, közvetve találkoztak menekülttel vagy bevándorlóval, jelentősebb volt a félelemérzet. De azoknál, akinek volt személyes ismerőse vagy minőségi kapcsolata bármilyen külföldi csoporttal, alacsonyabb szintű a félelmet mértünk” – hangsúlyozta a TÁRKI elemzője, kiemelve, hogy az eredmények alátámasztják azt Gordon Allport nevéhez fűződő szociálpszichológiai elméletet, miszerint a minőségi kapcsolat a kisebbség tagjaival csökkentheti az előítéleteket.
A visegrádi országok között a csehek és a szlovákok a legelutasítóbbak. Ők az EU közös migrációs politikáját is ellenzik, míg a magyar közvélemény alapvetően támogatja az uniós szintű döntéseket.
Mint Simonovits Bori kiemelte, a kormányretorika nem volt teljesen összhangban a lakossági véleményével: „a kvótarendszert az legutóbbi uniós felmérés idején, tavaly szeptemberben 70 százalék támogatta, míg az EU-átlag 74 százalék volt”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!